Katolikus gimnázium, Vác, 1943

polna és berendezése Végh Dezső grafikus­művész tervei alapján, az ő irányí­tása mellett készült. Nemes áldozatkészségéért itt is hálás köszönetet mondunk. A Diákotthon élete. A diákotthonnak a megindulás évében sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdenie, hiszen a nehéz viszonyok következtében a be­rendezés a tanév kezdetén még igen hiányos volt és teljesen csak a télen ké­szült el. A növendékek száma ekkorra fokozatosan elérte a 31-et. Ezek fele, 16 tanuló a falusi ösztöndíjasok közül került ki. Diákotthonunk nevelésének irányító szempontjait a hagyományos piarista szellem szabta meg, sajátos adottságainkhoz alkalmazva. A közös reggeli és esti imák, a naponkinti szentmisék, ebéd utáni szentséglátogatás, az önkéntes ma­­gán-adorációk, a kis kápolna gondozása mind-mind a vallásos szellem elmélyí­tését célozta. A nemzeti érzés erősítését, öntudatosítását szolgálták az olvasmá­nyokon kívül a magyar népdalok. Az idegenszellemű műdalokat elvszerűen ke­rültük. Lefekvéskor pedig a tízperces mesélés a népmesék, a falu egészséges le­vegőjét varázsolta fiaink köré A népdal és népmesék világa figyelmeztette na­ponkint falusi fiainkat arra a világra, amelyből jöttek és amelytől elszakad­­niok sohasem szabad, mert népük hivatott vezetői akarnak lenni. Fontos azon­ban, hogy a falu magyarja megértse, megszeresse a város magyarját és viszont. E célt munkálta az a testvéries, családias együttélés, amely a Diákotthon lakói között nem ismert különbséget. De ezért láttuk azt is szívesen, ha külső iskola­társak is eljöttek egy-egy vasárnap délután játszani és köszönettel fogadtuk, ha falusi fiainkat váci családok hívták meg uzsonnára, játékra. A Diákotthon családiassága mellett sem feledkezett meg az alapvető követelményről, hogy a kemény, férfias nevelés színhelye legyen. A napirend és fegyelmi szabályok kö­vetkezetes megtartását szigorúan megköveteltük és ellenőriztük. Az új Diák­otthon berendezésének óvásával tisztaságra és rendre szoktattuk növendékein­ket. A reggeli torna, télen is nyitott ablakok előtt, az edzés céljait szolgálta. Az egészségápolás jegyében gondoskodtunk a naponkinti mozgásról akár séta, akár az udvaron való játék alakjában. Növendékeink megerősödve, jó színben távoztak év végén — ez nem utolsósorban annak a szinte békeszínvonalon mozgó kosztnak a következménye (naponkint négyszer volt étkezés), amelyért a rendház fáradhatatlan gondnokát, Kádár József piarista tanárt illeti köszönet. A napirend hétköznapokon a következő volt: 6 órakor felkelés, reggeli torna, öltözés. Fél 7: reggeli ima, szentmise. 7: reggeli. Negyed 8: leckeismétlés. Háromnegyed 8: ágyazás, iskolába indulás. 8—1 tanítás. 1: kézmosás, ebéd. Fél 2: párperces szentséglátogatás, utána játék az udvaron. 2—4: tanulás. 4—5: uzsonna és séta. 5—6: tanulás. 6—7: csendes foglalkozás, leckekikérdezés, ill. ta­nulás. Negyed 8: cipőtisztítás, kézmosás, ágyazás. Fél 8: vacsora. Háromnegyed 8—8.25: szabadidő, ének, játék. 8.25: esti ima. Fél 9: fogmosás, lefekvés, utána mesélés. 9: silencium. Szombatonkint délután egy órával hosszabb volt a séta­­idő, vasárnap a diákmisére való tekintettel később volt keltés, szentmise után ebédig félórás megszakítással tanulás ill. csendes foglalkozás volt, délután 2—6 pedig játék. Fegyelem, tanulmányok. A diákotthon fegyelme jó volt, apró fegyelem­­sértéseken kívül fegyelmi büntetés alkalmazására nem került sor. Növendéke­ink szépen engedelmeskedtek a felügyelő tanárok távollétében szobaparancsno­kaiknak is (Gáspár Jenő VII. és Vánkos László III.), ők vezették a reggeli tor­nát, tanári ellenőrzés mellett. Tanulmányi téren az eredmény nem egységes, hi­szen a Diákotthon növendékanyaga két különböző csoportból toborzódott: a fa­lusi ösztöndíjasokból és az év elején vagy évközben jelentkezett különféle, több­nyire gyenge bizonyítvánnyal, sőt négyessel is rendelkező diákokból. Előző év végén ugyanis még nem láttuk biztosítottnak a Diákotthon elkészültét, ezért nem lehetett jelentkezést elfogadni s így a rostálásra nem volt mód, hanem az üres helyeket az éppen jelentkezőkkel töltöttük be. Mivel a tanulási időt és ellenőrzést elsősorban a falusi ösztöndíjasokhoz szabtuk, a többi tanulót, kikér­dező tanárok hiánya miatt, eleve azzal a kikötéssel vettük fel, hogy a szülők­nek kell — akár valamelyik társ vagy külső instruktor révén — a kikérdezés­ről gondoskodniok. Az intézeti felügyelet csak a tanulmányi idő felhasználását és a kikérdezés megtörténtét ellenőrizte. Az idősebb ill. gyengébb tanulók a rendes 4 és fél órás tanulási időn kívül külön engedéllyel még este vagy reggel egy órát tanulhattak. A tanulmányi eredmény: a falusi ösztöndíjasok közül 5 kitűnő, 3 jeles, 4 jó; a többiek közül 2 jó, 13 elégséges, 1 egy tárgyból bukott. 48

Next