Váci Híd, 1999 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1999-03-01 / 1. szám
i, váciak, gyakran álmodunk a HÍDról. A mi hidunkról. Arról a hídról, amely pillérek nélkül íveli át a Dunát, s valahol a Ligettel szemközt éri el a túlpartot. Varázslatos a naplemente, s mi büszkén állunk a kétszer kétsávos hídpálya felhajtójánál és számolgatjuk, hogy percenként hány autó suhan át az izzó napgolyóba. Az átkelő járművek utasai más világba érkeznek. Reményeink világába. Abba a világba, ahol nem kísérnek gúnyos pillantások származásunk, születési helyünk, másságunk okán, ahol nem ütnek lépten-nyomon bélyeget a homlokunkra világfelfogásunk, gondolkodásmódunk miatt; ahol a vak gyűlölet esélyt sem kap, hogy szekértáborokba kényszerítsen bennünket; ahol ha közfunkciót vállalunk azt a közjóért, s nem magunkért tesszük; ahol méltósággal élhetjük életünket, akár van munkahelyünk, akár nincs; ahol képesek vagyunk magunkban és gyermekeinkben kialakítani a szellemi hídverők legfontosabb tulajdonságát: a toleranciát. Utópikus látomás. Ám tenni szeretnénk, hogy megvalósuljon. Lapunk azzal a szándékkal jött létre, hogy elősegítse a város különböző szellemi pólusai közötti hídépítést. Fórumot kínál minden olyan gondolatnak és törekvésnek, amely nem részeg eszmék és önös érdekek alapján kíván ügyeinkkel (a város múltjával, jelenével, jövőjével) foglalkozni. A VÁCI HÍD havilap, s mint ilyen, nem a napi aktualitások, hanem az időszerűség szintjén kíván friss maradni. Az események hátterét kutatva folyamatokat, trendeket akar bemutatni. A MI HÍDUNK nem válhat különféle politikai csoportosulások küzdőterévé, méltatlan megnyilvánulások színpadává. A városlakók magától értetődő érdekei alapján minden elemében arra törekszik, hogy segítse az új lendületet vett polgárosulási folyamatot, a közzel szembeni egyéni felelősségtudat visszahódítását, a város jövőképének közös formálását.