Váci Híd, 1999 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1999-03-01 / 1. szám

i, váciak, gyakran álmodunk a HÍD­ról. A mi hidunkról. Arról a hídról, amely pillérek nélkül íveli át a Dunát, s vala­hol a Ligettel szemközt éri el a túlpartot. Varázslatos a naplemente, s mi büszkén állunk a kétszer kétsávos hídpálya felhaj­­tójánál és számolgatjuk, hogy percenként hány autó suhan át az izzó napgolyóba. Az átkelő járművek utasai más világba érkeznek. Reményeink világába. Abba a világba, ahol nem kísérnek gúnyos pillantások származá­sunk, születési helyünk, másságunk okán, ahol nem ütnek lépten-nyomon bélyeget a homlokunkra világfelfogá­sunk, gondolkodásmódunk miatt; ahol a vak gyűlölet esélyt sem kap, hogy szekértáborokba kényszerítsen bennün­ket; ahol ha közfunkciót vállalunk azt a közjóért, s nem magunkért tesszük; ahol méltósággal élhetjük életünket, akár van munkahelyünk, akár nincs; ahol képesek vagyunk magunkban és gyer­mekeinkben kialakítani a szellemi híd­verők legfontosabb tulajdonságát: a to­leranciát. Utópikus látomás. Ám tenni szeretnénk, hogy megvalósuljon. Lapunk azzal a szándékkal jött létre, hogy elősegítse a város különböző szellemi pólusai közötti hídépítést. Fórumot kínál minden olyan gondolat­nak és törekvésnek, amely nem részeg eszmék és önös érdekek alapján kíván ügyeinkkel (a város múltjával, jelenével, jövőjével) foglalkozni. A VÁCI HÍD havilap, s mint ilyen, nem a napi aktualitások, hanem az időszerű­ség szintjén kíván friss maradni. Az események hátterét kutatva folyama­tokat, trendeket akar bemutatni. A MI HÍDUNK nem válhat különféle politikai csoportosulások küzdőterévé, méltatlan megnyilvánulások színpadává. A városlakók magától értetődő érdekei alapján minden elemében arra törekszik, hogy segítse az új lendületet vett pol­­gárosulási folyamatot, a közzel szembeni egyéni felelősségtudat visszahódítását, a város jövőképének közös formálását.

Next