Váci Híd, 2001 (3. évfolyam, 1-2. szám)
2001-01-01 / 1-2. szám
Az első azonosítható nyomok a középső kőkorszakból származnak Vác városa közel ezeréves múltra tekint vissza. Vácról ugyanis csak a középkortól kezdve beszélhetünk. Az ezt megelőző korszakok emberei is megfordultak a mai város területén, ők azonban más határokat tartottak életük természetes kereteinek, így esetükben csak azt mondhatjuk, hogy a mai Vác területén éltek, váciaknak semmiképp sem tekinthetjük őket. Az emberiség történetének túlnyomó részéről semmiféle írásos feljegyzés nem áll rendelkezésünkre. E korai korszak feltárásában csak a régészet segíthet. Ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk az őskor életébe, nemcsak a Vác és a város fogalmakat kell elfelejtenünk, hanem a számunkra oly természetes népet is. Az őskor régészei jellegzetes tárgyak alapján csoportosítják a különböző lelőhelyeket, ezeket kultúráknak nevezik. A kultúrák nevei egy-egy híres lelőhelyhez kötődnek, vagy arra a tájegységre utalnak, ahol ezek a jellegzetes tárgyak nagy tömegben előfordulnak. Hogy a hasonló tárgyakat használó emberek hasonló nyelvet beszéltek-e, egymással közösséget vállaltak-e, azt nem tudjuk és nem is fogjuk megtudni. Az őskor legrégibb időszakából, az őskőkorból, idegen szóval a paleolitikumból Vác területéről megbízható lelet nem került elő. Az őskőkor embere bizonyára megfordult itt is, hiszen a szomszédos Verőcén az úgynevezett keleti gravetti kultúra egy települése került elő. Az Ipoly mentén több helyen is felbukkantak e kultúra eszközei, és talán a Vác-Kosd közti út két oldalán megfigyelt tűzhelynyomok is e kultúrának a maradványai. Az őskőkort követő időszakot átmeneti vagy középső kőkornak, mezolitikumnak hívjuk, ez a Kr. e. 8000-5500 közti kort foglalta magába. Vác területén az első biztosan azonosítható emberi megtelepedésre utaló nyomok ebből az időből származnak. A régészeti szakirodalomban csak sződligeti telephelyként emlegetett leletek valójában Vácnak Sződligettel szomszédos legdélibb részén kerültek elő. Számos kőeszköz, kaparok, kések és főleg ezek gyártásakor keletkező apró kőhulladék, egy sátor alapja és két tűzhely nyoma maradt meg ebből a korszakból. Az újkőkor embereit még mindig kultúrák nevével jelezzük, róluk azonban már többet tudunk. Az új lakók délkeletről érkeztek, ismerték a földművelést és az állattenyésztést is. Az egész Dunántúlt benépesítő vonaldíszes edények kultúrájához tartozó edénytöredékek jórészt a város északi részén kerültek elő. A réz- és bronzkor leletei közül külön ki kell emelni a hatvani kultúráét. Egy valószínűleg ehhez tartozó csoport erődítette meg azt a Duna-parti dombot a város északi végén, a Kompkötő-szigettel szemközt, amelynek egy XIX. századi régész adta a Pogányvár nevet. A rézkori leletek egyik híres darabja egy kisváci telken került elő. Minden bizonnyal áldozati edényként használták azt a tárolóedényt (amforát), amelynek tetejét egy marhafej díszíti. A vaskor az első olyan korszak, amikor már nem egyszerűen kultúrákról, hanem népről beszélünk. A népek neveit latin és görög írók hagyták ránk. Az első ilyen név szerint is ismert, Vácon megtelepedett nép a kelta volt. A nép szó használatával persze érdemes csínján bánni, hiszen Európa nagy részét ekkor kelták lakták. Valójában több közel azonos nyelvet beszélő, hasonló kultúrájú nép gyűjtőfogalma ez az elnevezés. A kavicsbánya területén 55, többségében hamvasztásos sírból álló temetőjük került elő, a sírokból pedig a szokásos kerámiákon kívül vas fegyverek és vasból készült ékszerek. Egy 36 darab kelta ezüstpénzből álló lelet is állítólag Vácról került gyűjtőjéhez a XX. század elején. A Római Birodalom Augustus császár ideje alatt szállta meg a Kárpát-medence dunántúli részét. Kr. u. 8-ban hozták létre az új provinciát, amelynek az itt élő egyik nem kelta, hanem illír nyelvet beszélő nép, a pannonok után a Pannónia nevet adták. Az új tartomány északi és keleti határa természetes határvonal, a Duna volt. A természetes határt azonban egy erődítmény-vonallal is meg kellett erősíteni, ezt hívták limesznek. Ami azon túl Újkőkori vonaldíszes edénytöredék Kora bronzkori edény Kora bronzkori kancsó