Váci Híd, 2001 (3. évfolyam, 1-2. szám)

2001-01-01 / 1-2. szám

Az első azonosítható nyomok a középső kőkorszakból származnak Vác városa közel ezeréves múltra tekint vissza. Vácról ugyanis csak a középkortól kezdve beszélhetünk. Az ezt megelőző kor­szakok emberei is megfordultak a mai vá­ros területén, ők azonban más határokat tartottak életük természetes kereteinek, így esetükben csak azt mondhatjuk, hogy a mai Vác területén éltek, váciaknak semmiképp sem tekinthetjük őket. Az emberiség történetének túlnyomó ré­széről semmiféle írásos feljegyzés nem áll rendelkezésünkre. E korai korszak feltárásá­ban csak a régészet segíthet. Ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk az őskor életébe, nem­csak a Vác és a város fogalmakat kell elfe­lejtenünk, hanem a számunkra oly természe­tes népet is. Az őskor régészei jellegzetes tárgyak alapján csoportosítják a különböző lelőhelyeket, ezeket kultúráknak nevezik. A kultúrák nevei egy-egy híres lelőhelyhez kö­tődnek, vagy arra a tájegységre utalnak, ahol ezek a jellegzetes tárgyak nagy tömegben előfordulnak. Hogy a hasonló tárgyakat használó emberek hasonló nyelvet beszél­tek-e, egymással közösséget vállaltak-e, azt nem tudjuk és nem is fogjuk megtudni. Az őskor legrégibb időszakából, az őskőkorból, idegen szóval a paleolitikum­­ból Vác területéről megbízható lelet nem került elő. Az őskőkor embere bizonyára megfordult itt is, hiszen a szomszédos Ve­rőcén az úgynevezett keleti gravetti kultúra egy települése került elő. Az Ipoly mentén több helyen is felbukkantak e kultúra esz­közei, és talán a Vác-Kosd közti út két ol­dalán megfigyelt tűzhelynyomok is e kul­túrának a maradványai. Az őskőkort követő időszakot átmeneti vagy középső kőkornak, mezolitikumnak hívjuk, ez a Kr. e. 8000-5500 közti kort foglalta magába. Vác területén az első biz­tosan azonosítható emberi megtelepedésre utaló nyomok ebből az időből származnak. A régészeti szakirodalomban csak sződligeti telephelyként emlegetett leletek valójában Vácnak Sződligettel szomszédos legdélibb részén kerültek elő. Számos kő­eszköz, kaparok, kések és főleg ezek gyár­tásakor keletkező apró kőhulladék, egy sá­tor alapja és két tűzhely nyoma maradt meg ebből a korszakból. Az újkőkor embereit még mindig kultú­rák nevével jelezzük, róluk azonban már többet tudunk. Az új lakók délkeletről ér­keztek, ismerték a földművelést és az állat­­tenyésztést is. Az egész Dunántúlt benépe­sítő vonaldíszes edények kultúrájához tar­tozó edénytöredékek jórészt a város északi részén kerültek elő. A réz- és bronzkor leletei közül külön ki kell emelni a hatvani kultúráét. Egy való­színűleg ehhez tartozó csoport erődítette meg azt a Duna-parti dombot a város észa­ki végén, a Kompkötő-szigettel szemközt, amelynek egy XIX. századi régész adta a Pogányvár nevet. A rézkori leletek egyik híres darabja egy kisváci telken került elő. Minden bizonnyal áldozati edényként használták azt a tárolóedényt (amforát), amelynek tetejét egy marhafej díszíti. A vaskor az első olyan korszak, amikor már nem egyszerűen kultúrákról, hanem népről beszélünk. A népek neveit latin és görög írók hagyták ránk. Az első ilyen név szerint is ismert, Vácon megtelepedett nép a kelta volt. A nép szó használatával persze érdemes csínján bánni, hiszen Európa nagy részét ekkor kelták lakták. Valójában több közel azonos nyelvet beszélő, hasonló kul­túrájú nép gyűjtőfogalma ez az elnevezés. A kavicsbánya területén 55, többségében hamvasztásos sírból álló temetőjük került elő, a sírokból pedig a szokásos kerámiá­kon kívül vas fegyverek és vasból készült ékszerek. Egy 36 darab kelta ezüstpénzből álló lelet is állítólag Vácról került gyűjtőjé­hez a XX. század elején. A Római Birodalom Augustus császár ide­je alatt szállta meg a Kárpát-medence dunán­túli részét. Kr. u. 8-ban hozták létre az új pro­vinciát, amelynek az itt élő egyik nem kelta, hanem illír nyelvet beszélő nép, a pannonok után a Pannónia nevet adták. Az új tartomány északi és keleti határa természetes határvo­nal, a Duna volt. A természetes határt azon­ban egy erődítmény-vonallal is meg kellett erősíteni, ezt hívták limesznek. Ami azon túl Újkőkori vonaldíszes edénytöredék Kora bronzkori edény Kora bronzkori kancsó

Next