Váci Híd, 2004 (5. évfolyam, 1. szám)

2004-01-01 / 1. szám

KÖZÉLETI MONITOR Az olcsó állam álma Interjú Dr. Horváth M. Tamással, a közigazgatási reformok szakértőjével Hogy messzebbre ne menjünk vissza a múltba, az olvasók közül sokan emlé­keznek még a Rákosi és Kádár korszak Ludas Matyi számaira, melyekből még véletlenül sem hiányozhatott a bürok­rácia elleni harcra buzdító karcolat, vagy karikatúra. A rendszerváltásnak szintén egyik vezér szlogenje volt a túl nagyra nőtt államszervezet leépítése, amiből ugyanúgy nem lett semmi, mint az azt követő ígéretekből. Legutóbb, színrelépésekor az új pénzügyminisz­ter, Draskovics Tibor helyezte kilátás­ba, hogy takarékossági programja ré­szeként karcsúsítja az állami hivatalo­kat. Sem akkor, sem most mindebből nem lett semmi, mi több, uniós csatla­kozásunk kapcsán újabb bürokratikus szervezetek felállítása kezdődött el. De létezik-e, s kell-e egyáltalán olcsó ál­lamszervezet, vagy a demokratikus rendszereknek éppúgy velejárója a burjánzó bürokrácia, mint a diktatú­ráknak? Erről beszélgettünk Horváth M. Tamás egyetemi tanárral, a Magyar Közigazgatási Intézet tudományos fő­igazgató helyettesével, a kérdés ismert szakértőjével.­­ - Valóban olyan túlfejlett, túlbur­jánzó-e és fölöslegesen drága-e a magyar államszervezet, mint ami­lyennek hisszük? - Korábbi ismereteink szerint az állam a hatalom elnyomó gépezete, melynek fel­adata az uralmon lévő politikai rendszer konzerválása. Ez a felfogás azonban ma több okból sem használható. Demokratikus berendezkedés esetén az államszervezet szolgáltató szektor, melynek célja az állam­polgárok igényeinek kielégítése. De nem is jellemző, hogy a polgárok tiltakoznának azért, mert a kórházakban sok a nővér, az utcán a rendőr, havaria esetén a kivonuló tűzoltó, az iskolákban a tanár és a tanító. Pedig ők valamennyien a közszférába tar­toznak, szolgáltatásokat nyújtanak, ha úgy tetszik a közszféra részei. A kritika azon­ban nem is őket érinti, hanem a hivatali szervezeteket, az államapparátusban és az önkormányzatoknál dolgozókat, a közal­kalmazottakat és köztisztviselőket. -És jogosan? - Aligha vezetne reális eredményre, ha erre a kérdésre érzelmi alapon, netán az ak­tuális politikai divatok szerint válaszol­nánk. Az én felfogásom szerint az állam­­szervezet hasznosságát, olcsóságát vagy drágaságát, nem a szervezetben dolgozók száma, hanem az általuk nyújtott szolgálta­tások haszna határozza meg. Tehát az, hogy jól, hatékonyan működik-e az állam. Hogy egy mai, aktuális példával éljünk, a hivatá­sos kis létszámú hadsereg nem föltétlenül olcsóbb, mint a sorozott katonaság. De le­het hasznosabb, ütőképesebb, feladata ellá­tására alkalmasabb. Arról nem is beszélve, hogy azok a fiatalemberek, akik nem kény­szerülnek két évet a laktanyákban tölteni, rengeteg hasznot hajthatnak az országnak.­­ - Maradjunk akkor csak a hivatalok világánál. Nekünk egyszerű állam­polgároknak úgy tűnik, hogy rengeteg van belőlük Mégis mennyi? - Most megfogott. Mert arra vonatkozó­an ugyan természetes vannak adataink, hogy mennyi a köztisztviselők és a közal­kalmazottak száma az állami és önkor­mányzati hivatalokban, de pontosan tudjuk azt is, hogy működik a hivatalok elrejtésé­nek mechanizmusa. A legkülönbözőbb cí­meken olyan szervezetek sokasága jön lét­re, amelyek túlnyomórészt az állami költ­ségvetésből működnek, s állami feladato­kat látnak el. Más kérdés, hogy tevékenysé­gük mennyi társadalmi hasznot eredmé­nyez, működésük mennyiben indokolt. - És ki az, aki ellátja ezt a bonyo­lult államszervezetet? - Jószerével egyelőre senki, de a mi inté­zetünk most kísérletet tesz arra, hogy ezt az egész rendszert feltérképezze. Beleértve persze a rejtett, átkeresztelt, formailag vál­lalkozásokká alakult, de mégiscsak teljes egészében, vagy túlnyomórészt az állami költségvetésből finanszírozott hivatalokat.­­ Egyetért tehát azzal, hogy­ ezek között jócskán vannak feleslege­sek, hasznot nem hajtóak, párhu­zamosan kiépített szervezetek. Ezt támasztaná alá az a június közepén bejelentett döntés, hogy 25-30 szá­zalékos leépítés tesz a kormányhi­vatalokban és háttérintézményeik­ben. Persze ilyesmi már sokszor történt, aztán szép lassan elhalt va­lamennyi. Ami persze nem csoda, hiszen az ilyen leépítéseket tulaj­donképpen ugyanazoknak a köz­­tisztviselőknek kellene végrehajta­ni, akik alatt inog a szék.­­ Hogy van-e 25-30 százalék pazarlás a rendszerben, arra természetesen azt vála­szolom, hogy minden bizonnyal igen. Azonban aligha vezethet jó eredményre, ha a leépítés a fűnyíró, vagy az arányosság el­ve szerint történik. Mert a társadalmilag fontos, hasznot hozó szervezetek gyengíté­se kárt okozhat. Magát az egész intézmény­­rendszert kell világossá, átláthatóvá tenni, s akkor abban jobban eligazodnak az állam­polgárok és az önkormányzatok, s rögtön kiderül az is, hogy valójában kire, mire nincs szükség. Ami a bürokratáknak neve­zett tisztviselők túlhatalmára vonatkozik, abban nem hiszek. Mert természetesen vo­nakodhatnak a végrehajtásban, de ha a po­litika, a hatalom nagyon véghez akar vinni valamilyen reformot, képes is megtenni. Sokkal inkább van szó arról, hogy az ilyen I­I 3 Váci Híd

Next