Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Tizenharmadik évfolyam. 1. szám. Vác, 1899. évi január 1. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Egész évre...........................6 frt - kr. ° ° Félévre 3 frt — kr. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. VÁC’ Géza király-tér 3. Negyedévre 1 frt 50 kr. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közi «■ • « » « • « • « • . « menyek, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde egyes számara 12 kr. Kapható a kiadóhivatalban. tési pénzek. Nyilt-tér «óra 30 kr. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: hirdetések Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. __ , , _ _ _ , . ju.tá».y.sa.za. felvételnek. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. ü OVacil tmo. VerCSenyi JJ6ZSO. Kéziratok vissza nem adatnak. Telefon a közigazgatás szolgálatában. Edison találmányai között kétségen kívül gyakorlati szempontból első helyen áll a telefon s mégis csodálatos, hogy ez a zseniális találmányt még ma sem vették be a közigazgatás szolgálatába általánosan , pedig a jó közigazgatás ma már nem nélkülözheti a telefont, mert nélküle nem képes megfelelni teljesen kötelességének. A jó közigazgatás elengedhetlen feltétele — főként a rendészeti téren — a gyorsaság, mert a rendészet feladata »az emberi közönséget a közveszélyes tényezők hatásától megóvni,« tehát ezeket a tényezőket hatásukban megelőzni. De vájjon, hogy lehetne képes a közigazgatás eme feladatának kellően megfelelni a mai fejlődési viszonyok közt, amikor a világ forgalomeszköze a villany, a közigazgatásé pedig a kocsiposta és cigányküldönc? Távíró nem mindenütt van és nem kielégítő gyors. Tegyük fel, hogy Ázsiából oly helyről — p. o. Bombay-ból — ahol jelenleg pestis uralkodik — dacára a fennálló szigorú óvintézkedéseknek Trieszten át behoznak az országba olyan árukat — p. o. nyers marhabőröket — ami a pestisbacillus elhurcolására alkalmas — és ezt csak akkor veszik észre, amikor az megérkezik és a vasúti állomáson lerakják — p. o. a főváros tőszomszédságában. Az áru megérkezett p. o. december 21-én reggel 6 órakor, a vasúti állomásfőnök sietve bejelenti az esetet telefonon a vasúti igazgatóságnak; az ugyanazon úton értesíti az üzletvezetőséget, az üzletvezetőség kiszáll a helyszínére a legközelebbi vonattal d. e. 10—11 órakor, felveszi a tényállást és értesíti a fővárosi és helyi rendőrhatóságot. A helyi rendőrhatóság siet meggyőződést szerezni és miután meggyőződött a tényállásról, este 6—7 óra között táviratban értesíti a távol székelő közegészségügyi hatóságot. A főszolgabíró 21-én este 10—11 óra tájban megkapván a rendkívül sürgős táviratot sietve intézkedik: fölkel az ágyból (mert már természetesen aludt, hogy másnap korán kelhessen) beiktatja a táviratot és megírja a táviratokat, amellyel a 22-én megejtendő helyszíni intézkedéshez meghívja a rendőrséget, elöljáróságot, a vasutat és a lefoglalt bőrök tulajdonosát, minthogy azonban a táviratokat másnap azaz 22-én reggel 8 óra előtt nem lehet feladni, nem tűzheti ki előbbre a tárgyalást, mint a 10 órakor induló vonalnak a helyszíni állomásra érkezési idejére, vagyis 11 órára. 11 órakor pontban együtt vannak az összes meghívottak megkezdetik a tárgyalást és délután 2 órakor meg van állapítva a tényállás, hogy a lefoglalt és zár alá helyezett gyanús marhabőrök Trieszten át Bombay-ból érkeztek, illetve Trieszten ily jelzéssel ellátott vasúti szállítólevél mellett adattak fel. Tegyük fel, hogy a gyanús bőrök Triesztből Kelenföldig, majd ott átrakatván Kelenföldtől a leadási állomásig sok más szállítmánnyal voltak egy kocsiba, mely utóbbi Pozsonyig futott, ez esetben a közegészségügyi hatóságnak feladatát f ÄIE © JAo A király magyar nevelője. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — A Nemzet I. évi 313. számában Ferenc József mint elbeszélő és a Budapesti Hírlap 318. számában A király magyar nevelője cikkek régi emlékeimet elevenítették fel mert az azokban foglaltakról nekem is — még pedig igen kompetens — tudomásom van és ha már felmerült ez a kérdés — miután oly eseményekkel van összeköttetésben a melyek a magyar nemzetre századokig képesek lesznek hatást gyakorolni — a történelem érdekében helyén valónak találom, hogy ehhez részemről is bővebb felvilágositó adatokkal szolgáljak. Ezt annyival inkább tehetem mert az alábbiakat saját tapasztalatom és észlelődéseim alapján írhatom meg. Az 1845-ik év tapaszától kezdve Bécsben mint magyar királyi nemestestőrségi hadnagy szolgáltam az udvarnál és benső jó barátságban állottam Kiss Pál veszprém megyei, áldozár apát és nagyváradi kanonokkal, aki azon időben mostani királyunk, az akkor fiatal főherceg mellett a hittan, magyar, latin nyelv és történelemnek volt tanítója. Kiss Pál az egész uralkodó család részéről kiváló szeretetben és megtiszteltetésben részesült ; édesanyja a 30-as években mint szerény özvegy asszony Zalamegyében Sümegen élt és én őt is személyesen ismertem. Kiss kanonokot is odavaló születésűnek tartottuk. A fiatal főherceg kanonok tanítója olyan kedvelt egyéniség volt az udvarnál hogy az 1837-ik év nyarán az akkor még csak 7 éves királyunknak megengedte az udvar, miszerint Ferencz József főherceg, szeretett tanítójának édesanyját, Sümegen gróf Bombelles nevelési felügyelőjével meglátogathassa. Ezen ritka esemény akkor Zala megyében nagy lelkesedést és kimondhatatlan örömet okozott. A fiatal főherczeg Bécsbe visszament Kőszegen Sopronon át utazott s midőn azon év őszén Kőszegre mentem a gimnázium 3-ik osztályába a kőszegi Griff vendégfogadóban mutatták nekem azt a szobát, a melyben Ferenc I. József főherceg és kísérete szállva volt. Láttam Bombelles nevet krétával felírva egyik szoba ajtaján. Már maga azon körülmény, hogy a fiatal főhercegnek az akkori időkben, nehezen közlekedő utakon Bécsből Sümegre menni és a Kiss kanonok anyját meglátogatni engedélyezték, a vidéken előre is végnélküli lelkesedést és óriási recenzust keltett, a melynek én is tanúja voltam s csak azt csodálom, hogy a királyunk életét ismertető történészek ezen momentumra nem helyeztek eddigelé figyelmet s meglehet hogy ezt nem is tudják ! Midőn az 1845-ik évben mint zalamegyei fiú Bécsbe kerültem az udvarhoz nemes testőrségi hadnagynak, a legközelebbi összeköttetésben jöttem Kiss Pál kanonokkal a Zalában általában nagyon tisztelt férfiúval, akinek befolyását a magyar testőrséghez felvételem érdekében már előzetesen is igénybe vettük. Kiss kanonok házánál mint barátját fogadott. A Salzgries utcában volt lakása kilátással a Schatten-bástyára. Közel két éven át tartott látogatásaim alat beszélgetésének főtémája mindig a fiatal főherceg és trónörökös körül észlelt tapasztalatai és éleményei voltak. A kanonok alacsony termetű szikár barna férfiú volt finom udvari modorral. Havonként többször eljártam hozzá, mert atyám különösen a szivemre kötötte, hogy jövőm végett iparkodjam Kiss Pál jó indulatát kinyerni a mit el is értem de a sors i nem engedte, hogy az valamikor javamra válhatott volna. Kiss Pálnak a szelíd lelkületű vallásos érzelmű embernek igen hazafias magyar érzelem volt a fő jellemvonása, főtörekvése pedig, hogy a tudományok mellett a fiatal főherceg kebte-