Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-30 / 15. szám

mnal vezetett, Déliannenek azonban még ezen iram se volt elég s­e­mi­ után elsőnek ment fel; mindenki azt hitte, hogy nevezetes lóhoz méltóan fog nyerni, midőn egy­szerre minden külső baj vagy lankadási jel nélkül megcsendesedett s nem akart töb­bé futni, mint ollyan ló, mellynek szíve nincs, vagy conditiója rosz. A versenyt aztán Gr. Lagrange Le Mandarinje Monarquetól két hosszal könnyen nyerte Monitor ellen, 3-ik Anisette. — A párisi ebkiállításon díjazott kutyák hosszú sorozatát e lapokban közölni egészen felesleges volna s itt csupán e tárlat fő vonásait emeljük ki. A kiállítási épü­let olly költséges volt, hogy a kiadások fedezésére naponként 10,000 látogató kellett. Eb 900-on felül volt kiállítva, de semmi olly újdonság vagy kiváló jeles példány, melly különös figyelmet keltett volna. A bírálók közt egy angol is volt s ez szavaza­tával mindig nem csak kisebbségben, hanem egyedül maradt — annyira különböz­nek az angolok nézetei a kutya becsére nézve, a francziák véleményétől. A franczia sokat ad a vadászat költői oldalára; szereti az árnyas hosszú fasorokat s ezeknek akadálynélküli talaján szereti végesvégig üldözni a szarvast vagy a vaddisznót, melly aztán megállítva felhasítja pár kutya oldalát. Az angol ellenben az árkonbokron ke­resztül vágtatást kedveli, melly lehetőleg hasonlítson az akadályversenyhez s minél jobban kitüntetheti lovas-ügyességét, annál szebb neki a vadászat. Így van ez a lő­vadászattal is. A francziának az a vizsla kedves, melly a pacsirtától a fogolyig min­dent egyiránt jelez, mert néki minden madár vad. Az angol ellenben azt kívánja a vizslától, hogy az állt vadat minőségéhez képest jelezze s előre legyen tudható, sza­lonkát áll-e, vagy fáczánt, foglyot-e vagy nyulat ? Továbbá az angol a megtermett erős, nagy, munkabíró állatokat keresi, a franczia a kisebb fajt, a fürgét, a külsőre szép sima szőrűt s a szálkás ebet, ha különben jeles is, örömest mellőzi. Így indokol­a legaláb kisebbségben maradását a franczia jury angol tagja. Rövid előrepillantás a pesti lóversenyekre. A pestieket megelőző s csaknem ugyanazon versenyzőkből álló bécsi futások rendesen megoldják ugyan a csomót, alig oldották meg azonban valaha olly határo­zottan mint az idén, annyira, hogy a pesti nyerőket nagy valószínűséggel lehet előre kiszemelni. Legzártabb még a Hack Stakes, ha azonban D­o­ub­­­fu­­ versenykészen jelen meg, az elsőséget aligha fogja tőle más ló elvitatni. A nemzetire induló nyolcz legfölebb kilenc- három éves közül kétes diadala alig lehet kétes, míg a második helyért alkalmasint The Admirer fog Sagittával küzdeni. Az asszonyságok díjáért alig­ha áll ki öt lónál több Sir Watkinnal, melly e díjat elviszi, feltéve, hogy a lábát fájlaló Doncaster nem lesz közöttük, s ezen esetben Lobeliát látandjuk jó má­sodik helyen. A 600 arany mezőnye se fog hét lónál többől állani, Giles azonban nem lesz közöttük, hanem­­­ előttük. A második helyre nézve csak az a kérdés, el­hozza-e gr. Henckel The Sheiket, mert ha él, s e lónak baja nincs, úgy a második pénz is az övé, itt ép úgy mint a Károlyi Stakesben, mellyért Giles- nak csak elő­lábát kell kinyújtani. Ha Sheik nem jó, úgy a 600 arany második helyéért Claudius III. és Repülj fecskéin verekedhetik, a Károlyi Stakesben pedig (ha Lottery sincs)

Next