Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-30 / 3. szám

24 Sport a jég hátán. (Sikamlós elmefuttatás és egy kis történet.) Kevés olly nemes mulatságot nyújthat télen a szabad természet, mellyel mindenki olly könnyen él­vezhetne s testét annyira edzené, mint a korcsolyá­zás, melly felfrissíti tagjainkat, erősiti tüdőnket a hi­deg behatása ellen, s egé­sz magatartásunkat köny­nyebbé teszi, nemesiti, jobban mint a táncz. S aztán valami kimondhatlan édes érzetet, mintegy büszke­séget ad, midőn képessé tesz bennünket olly gyors haladásra, melly a legsebesebb állatokkal versenyez­het, s úgyszólván repülni tanit. Egy pár korcsolyán pár óra alatt a folyók, tavak mentében, egész napi utat játszva tehet meg az ember. A korcsolyázásnak testre és kedélyre ható jóté­kony befolyása rég ismeretes s nagyra becsült sport a világ majd minden nemzeténél, s nemcsak a fiatal­ság kedvencz mulatsága télen, de koronás fők s államférfiak is gyakorolják. Elég legyen e tekintet­ben csak III. Napóleonra utalnunk. Nálunk is nagyobb lendületet kezd tenni e nemes mulatság, s midőn az újonnan alakult „pesti kor­csolyázó-egylet" a napokban megkezdi idényét a vá­rosligeti tón, tisztelt szerkesztő úrtól —­­­­mint e ne­mes sport egyik kiváló gy­akorlottságú tagjától — egy kis helyet kérünk, e nemes mulatságról néme­lyeket elmondani. A korcsolya formája századokon át ugyanaz, s tulajdonkép kétféle létezik, a sima aczéli, hollandi, hosszú csőrrel, s a karezos (geriette) közönséges korcsolya. Ujjabb időben az északamerikaiak ugyan tömérdek változatosságot találtak fel, de alapjában csak maradt az a régi formája. A jó korcsolyában fökelték , hogy talpa mentől kevésbbé dörzsölje az az súrolja a jeget, s be ne metsze. E végből mentől keskenyebbnek és simább­nak kell lennie alól, a­nélkül hogy szögletei tompák legyenek, mint egy lineánál, soha se legyen dom­ború, különben az egyensúlyt veszélyezteti, ha meg­állunk. De hogy keskenysége miatt a jégbe ne mes­sen, az aczélkéseknek nem szabad igen előre görbül­niük, ellenben igen egyeneseknek se szabad lenniök, különben nem lehet körben futni velük. Ha azonban nem akarunk körben futni, de egyenes vonalban a legnagyobb sebességet kívánjuk kifejteni, úgy sima, keskeny és teljesen egyenes talpú vasat használjunk, mert ezeken könnyebben állunk, bár nem olly gyor­san sikamlunk. A kik azt hinnék, hogy a hajdankor nélkülözte e sikamlós mulatságot, azoknak bemutatunk — illető­leg leírunk itt egy korcsolyát, melly ezelőtt 4000 évvel használtatott, s mai szerszámjaink mellett nem kevés csodálkozást keltene — ha mindjárt Jackson Haines lábain is. Ez antiquitás a csölöpépitmények közt találtatott és egy darab ló­csontból készült. Formájára nézve félig-meddig hasonlít mai kor­csolyánkhoz, miután a mintegy 11 hüvelyk hosszú­ságú lócsont, alant és két oldalt simára van köszö­rülve, ugy hogy mintegy 9 vonalnyi széles és 10 hüvelyk hosszú talpvonala fut a jégen. Karcza (Rinnen) nincs a korcsolyának, s ebben hasonlít a maiak legnagyobb részéhez. Fölfelé szélesebb e csont, ugy hogy a talp számára mintegy 1­­/2 hü­velyk széles és 11 hüvelyk hosszú nyugpontot ad. A csont elején egy lyuk, hátulján pedig bemetszés van, mellybe a szijjat igazították, hogy a lábra köt­hessék. E nemesitő mulatság és izomerősitő gyakorlatok előmozdítására most mindenfelé egyletek keletkez­nek, különösen a józan mulatságban olly gyakorlati amerikaiak közt, hol fedett jégpályákat épit­nek, mellyen a gyengébb nem a zimankósabb napo­kon is gyakorolhatja magát. Bécsben néhány sportkedvelő ösztönzésére egy kor­csolyázó-d­ubb alakult, melly, mint mindenütt, hol egyszer elkezdték, a korcsolyázás iránti kedvet nagy­ban emelé. Az egyletnek külön készitett pályája van a Dunacsatorna hátán, hol a hölgyek és urak vegyes serege egész quadrilleket tánczol, s a legszebb pro­m­enádokat végzi. A hölgyek igen czélszerü és ízlé­ses öltözéket használnak e czélra, melly mozgásaik báját még jobban kitünteti. Rövidre felhúzott alsó ruha, magasszáru kecses füzetopánok és prémes tu­laptulajdonosok: a szerkesztők, inka, fejükön pedig a csinos kucsmával­­ repülnek és forognak majd magánosan, majd párosával a jé­gen, mint megannyi tánczoló vilüik. Az egylet minden télen nagy ünnepélyt ad, midőn az egész pálya fényesen és szines lámpákkal világittatik ki. A pálya közepén taval egy nagy jégpalota volt emelve, mellyet belülről ragyogó ben­gáli tűz mesés fényűvé varázsolt. A korcsolyázó hölgyek közül sokan szines kis miniatűr lámpákat viselnek kucsmájukon vagy övükön, mi a partokról nézve ugy tetszik mintha megannyi repülő sz. Já­nos bogár volna — csak kissé nagyobbak. Az illy mulatságok tündériesen néznek ki. S hogy a korcsolya, e télen át mindennapi bará­tunk és mulattatónk — hogyan lehet életmentő, arról oda át Amerikában a következő épületes kis történetet hallottam : Egy északamerikai települőt fogtak el az indu­sok , s pár nap múlva két korcsolyát mutattak neki , mellyeket az ő kirabolt falujából hoztak magukkal, s mellynek használatával ismeretlenek levén, felszóliták őt, hogy mutassa meg nekiök azt A szegény fogoly kétségbeeséssel vívódó szivét egy reménysugár czikáza át a korcsolya láttára. Reszkető kézzel sietett azokat felcsatolni, s ment le a jégre. Eleinte ügyetlennek tette magát, ide oda hajlongott, elcsúszott és felbukott. Az indiánokat mindez igen mulattatta. Lassanként mind messzebb távozott a parttól, s szemeivel méregette a beláthat­lan távolságra terjedő tó jégtükrét, melly messze a láthatárban tűnt le. Midőn emberünk elég biztosnak gondolta már magát, utolszor bukott el, hogy kor­csolyáját szorosabban fűzze. Majd felkelt s teljes iramban kezdett el repülni a sik pályán — mig az indiánok alig tudtak bámulatukból megtérni, s pár golyót küldtek utánna, mellyek azonban csak fá­radtan , a jégen gurulva érték utól. — Embe­rünk most ugyan szabad volt, de nem minden ve­szély nélkül a roppant jég hátán, élelem és haj­lék nélkül.­­ Ugyancsak sietnie kellett, ne­hogy éhen-szomjan vesszen, vagy a prédára kullogó farkasok és más indiánok kezébe kerüljön. Sokszor órahossznyi kerülőket kelle tennie, hogy a szélesen megrepedt jégen átugorhasson, s két nap és éjjel telt el, míg szárazföldet értek lábai, s egy hód­ vadász­társulat telepjére bukkant. Több mint 200 angol angol mildet tett egy futamban ! Azt hiszem se gya­log se váltatlan lovon nem tehetne meg senki egy házamban illy utat, ha mindjárt élete volna is rajta, mint volt elbeszélésünk hősének.—Tanuljunk korcso­lyázni ! U. J. v­e­­g­y­e S. Királyné ö Felsége rókavadászata a ..Campagnában". Ő Felsége a császárné és királyné, mint ismeretes, f. hó 22-kén, egy hónapi távollét után ismét Budára érkezett római útjából, s hogy hosszabb ideig szándékozik itt mulatni, abból gya­nítjuk, mert paripáinak egy részét Bécsből lehozatta. Ez alkalommal megemlithetjük, hogy Rómában léte alatt Felséges asszonyunk is élvezé a „fox hunting" sportot, melly a lapunk mult évi folyamában gróf Sztáray A. ő méltósága által hasonló alkalomból ismertetett „Campagnan" folyt le, s mellyen a „Sportblatt" tudósítója szerint O Felségén kivül a volt nápolyi király, gr. Trani és neje, s O Felsége kíséretében Hunyady grófné és I. Nopcsa főudvar­m mesteren kivül a római főrangú világ sportmanjei és úrhölgyei és számos külföldi vendég vett részt. A mezőny összesen 120 —130 úrlovas és hölgyből állt, mellyet még számos fényes fogat is követett. A va­dászat maga azonban — a Campagna e czélra isme­retes alkalmatlansága miatt —a mintegy három órai tartam után — hallak­ nélkül végződött, miközben azonban többször akadt alkalom, hogy Ő Felsége ép olly biztos mint sebes lovaglásával feltűnjék. Még egyszer „fox hunting" és „Sportblatt." — Nem volt még alkalmunk­­. collegánkról a Lajthán túl megemlékezni, s annál nagyobb örömmel tesszük most ezt, midőn utóbbi számában hozott s a „kopászatról" szóló értekezé­sének végén ollyan ügyet pendit meg, mellyet sze­felelős szerk.: Keve József, Jettünk volna már rég szőnyegre hozni, s ez : egy „királyi kopó-falka". — Lehetetlen az önzéstelenség elismerését megtagadni tisztelt collegánktól, midőn illy fényes sport helyéül, csak a czélszerüséget tartva szem előtt — egész önzetlenül Gödöllőre, mint a monarchiában legalkalmasb helyre mutat. Mellőzve most az ő, valóban jeles tollal fejtegetett érveit, — mellyre alkalmilag még visszatérünk — szabadjon csak a mult évi falkavadászatok megindultával e tárgyról irt elmefuttatásunkat közölnünk : „A lepsényi falkáról jut eskünkbe, milly nagy horderejű volna vadázsparipáink tenyésztésére, ha Gödöllőn vagy környékén egy „királyi falka" állít­tatnék fel — mint Angliában a windsori falka, akár szarvas akár rókára, mellynek hajtásaiban a környék, de különösen Pest lovas gentyrje is részt vehetne. Egy illy pár száz lovasból álló mezőnynek jobb pa­ripákbani szükséglete észrevehető keresetet idézne elő lótenyésztőinknél, s mennyire megelevítené ez Gödöllőt, hány passionatus rókavadász és főúr tar­tana ott házat, istállót stb., hogy az őszi idényen Ő Felségét falkája egy-egy jó futamában követhesse; ki mint a birodalom egyik­ legpassionatusabb vadá­sza s excellens lovas, bizonyára szivesebben láto­gatná a másként kissé — valljuk meg — unalmas levegőjű kastélyt; s ugy hisszük, magát Felséges asszonyunkat is, ki annyira szenvedélyes lovagló — nem egyszer láthatnánk egy-egy „goodrun"-ban, delnőink s sportmaneink cavalcádjától kisérve a ma­gyar rónaságokon száguldani. Estére pedig megtérve a vadászatról, a gödöllői kastély szinháza — del­nőink műkedvelő előadása s néha nemzeti intéze­tünk jobb erőivel adott érdekes előadásokkal és concertekkel zárhatná az érdekes napot. Mennyire épülne nyelvünk s honosulna meg a királyi salonok­ban, s az udvar és a főrangú világ csak időközi ki­vonulása is, mennyi igényt támasztna, hogy Gö­döllő virágzó iparos várossá nőhesse ki magát : ezt Fontaineblau, Windsor és Letzlingen példáiból kö­vetkeztethetjük Nem is kételkedünk, hogy a királyi falka példája, hevélyes lovassági sportot annyira kedvelő nemességünknél a legélénkebb viszhangra találna, országszerte alakulnának a kopó-falkák, a kopó-falkákkal pedig a jó paripák szaporítása, mi tetemesen siettetné tó­enyésztésünk javulását, s míg alakuló honvédlovasságunk tiszti karának legjobb gyakorlati iskolául szolgálna — mint régóta Angliá­ban és ujjabban Poroszországban — addig nemzeti véderönk összes lovassági szükségletére is a legüd­vösb befolyást gyakorolná. Az ö­áltsága gr. Andrássy Manóné lndy-patrones­sége mellett alakult pesti korcsolyázó-egylet ma (jan. 29.) d. u. 3 órakor nyitja meg idényét a vá­rosligeti tavon, hol elkülönített pályával­ bír. Nagy katonai zene, quadrilleok és kettős versenyek, 6 óra felé fáklyavilágnál egy nagy cotillon s végezetül tűzijáték fejezendi be az első jég-sport ünnepélyt. A napokban küldetett szét az ujjon alakult ,,pesti lovar egylet" (Jockey-clubb) első évkönyve a tagok névsorozatával s az egylet alapszabályaival —­agy a tagok mint az európai rokon egyletek számára. Anglia. Mint az angol lapokból látjuk , Zápolya múltkori tévesként szerepeltetése csak sajtóhiba volt s már rendre igazíttatott. Abbeli aggodalmunk pe­dig, hogy chesteri neveztetése miatt a pesti verse­nyeken nem jelenhetik meg — még nem olly bizo­nyos , minek versenyeink érdekessége végett csak örülnénk. Az idei angol Derby kedvenczei közé számittat­nak : S u n sh i n e p. k. by Thormanby aut of Sun­beam, by Shanticleer, her dam Sunflower by Bay Middleton, aut of Io by Taurus és — Sunlight sga m., by Stockwell, aut of Sunflower by Bay Midd­leton aut of Io by Taurus ; —• mint látjuk, igen közeli rokonságban állnak egymással Figyelmeztetjük olvasóinkat lapunk mai számá­ban az ausztriai Derby-re nevezettek fogadás-téte­lére. (3-ik oldal.) Teljes számú példányokkal folyvást szolgál­hatunk, s így előfizetéseket is elfogadunk. -¡M50(8*!)­ NYOMATOT!1 AZ „ATHENAEUM" NYOMDÁJÁBAN. Szerkesztő társ: Sirkiry Jin. Fer.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék