Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-01-07 / 1. szám
2 egy, valamennyi agarász-egyet felett álló bíróság felállítása, és sok egyébb elintézendő dolgok miatt. Egyszersmind érdekes is lesz egy speciális sporttagokból összejövő baráti kör, s időszerű, mert szerencsére az agarászat, mint a többi lovas sport, újabb időben ismét nagy lendületet nyert, s mivel jelenleg már más nézetek, fogalmak és igények kívántatnak az agarászathoz mint ezelőtt csak két évtizeddel is, mikor még mindenütt szabadon agarászhattunk, s szabadon futhatott nyúl, agár, só mértföld hosszan is. Hogy mik lesznek teendői a congressusnak , némileg már előbb is jelzem, de tulajdonképpen azt csak akkor határozzuk el. Ideák ideákat fognak szülni , de mindenesetre nagyon jó lesz, ha addig is e lapok útján eszmecserét tartunk, s nézeteinket előadjuk, hogy már akkorra némileg elkészülve lehessünk. Ilyen kérdések lesznek : a birói kérdés, t. i. hogy hány legyen, s mi szerint ítéljen, s részemről erre nézve a t.v. a. e. szabályait magaméivá teszem, azon pótlékkal, melyet veterán agarászunk e lapok 49-ik számában előhoz. — (De ugyan bátyám ! Nem tudta azon czikket előbb közölni! Egyletünk ez évben határozta el az egy állandó birót, s már a második agarászati közgyűlésen ezen intézményt annyiból megváltoztatta, hogy egy állandó fizetéses biró mellé a két agártulajdonos is egy-egy birót álít. A disputák tehát így is meglesznek !.. Hiába küzködtünk ellene többen: a többséget magunk ellen ki kellett mondanom , pedig hiszem, hogy ha czikke előbb jelenik meg, oly nagy befolyása van nézetének, miként valószínű, hogy ekkor sokan másképpen gondolkodtak volna.) — Én az egy birói kérdést életkérdésnek tartom. Conditio sine qua non. Hasonlóképpen fontos kérdés az agarak törzskönyvezése, mint az ugyan e lapok 51-ik számában említve van, de hogy az miképpen volna kivihető , megvallom csak szükségét látom, de nem értem, s nagyon szeretném erre nézve .1. Z. úr nézetét hallani, s csak is előlegesen bátor vagyok őt figyelmeztetni, hogy meg ne felejtkezzék arról, miként nagyon kevés ember van, ki a saját agárfaja iránt ne volna elfogult. Elintézendőnek és felállítandónak találnám a congressus által alkalmas helyen egy nyilvános agártartó helyiséget, egy értelmes emberrel, mint a lovaknál a nyilvános idomító intézetet, hol kitűnő nevelő kanok volnának felállítva, azon kívül a nem agarászható hosszas idényben agarakat lehetne tartani, s idomittatni is, mi otthon annyi bajba kerül, s elegendő gond akkor reájok ritkán fordittatik. — Mert erre nézve is áll az, mit már előbb emlitek, hogy a viszonyok változván , másképpen kell agarainkkal is bánni most, mint azelőtt, mert a mivelt földek szaporodta miatt még több súlyt kell fektetni a sebességre. Az idomitást már sok helyütt nem kezdhetjük úgy el mint az előtt szept. 1-én vagy még korábban is, mert nagyrészt az országban már oly kis birtoktagok vannak, hogy a kukoricatörés előtt, ha csak készakarva nem akarjuk agarainkat félre szaladéknak nevelni, azokat a süldő erejével növekedve nem idomíthatjuk. Pedig az idomítás egyike a leglényegesebb teendőknek, mire még sok helyütt nem fordítanak elég gondot. Múlt napokban is láttam 5 gyönyörű agarat Gödöllőn, gyalog pórázon jártatni, elhízva, minden conditió nélkül, s nem csodálom hogy azok, csak néha hajtva, akkor nagy dolgot nem mutatnak fe. Pedig volt köztök angol jó vérű agár is ; s miután még mindig egy végleg el nem döntött probléma , hogy váljon a jó angol agár itt is jó-e ? szerettem volna őket futni látni, mert eddig többnyire csak rész jött ki. De ezek olyannak a birtokában vannak, hogy nem mondhatom : »«Szomszéd ! futtassuk meg az agarakat lássuk mit tud az anglius ?« — Én részemről még jó telivér angol agarat nem láttam ; de igenis hallottam, hogy volt b. Wenckheim Bélának egy »Medgi« nevű agara, melyre nézve különbség nélkül mindenki elösmerte, hogy más agarat a nyúlhoz szagolni sem hagyott. — De saját agaraimmal is ugy vagyok, hogy csak november vége felé tudom őket conditióba hozni. A congressusra visszatérve, felállítandónak tartok egy orsz. bíróságot, mely az országbeli minden agárverseny kétes esetei felett ítélne, t. i. egy »apellatum forum« volna, azon egyletek részére, kiknek tagjaiból ezen bíróság felállíttatik, így még sok egyébb tárgy lenne , de erről most már halljak más valakit is. Utoljára csak még annyit, hogy az első orsz. gyűlés Budapestre, a tavaszi lóversenyek napjára leszen összehíva, jövőre pedig lehet évenként máshol, mint az orvosok és term.tudósok congressusa , tagja pedig minden agarászegyleti tag lehet, és minden agarász szívesen fog láttatni. Emeljük és fejleszszük az agarászatot még tovább is ; ez a mi viszonyainkhoz való sport, a lótenyésztésre nézve pedig sokkal nagyobb horderejű, mintsem hinnők. — De sajnos, sokan vannak, kik kis dolgokat lenéznek és nagyra nem képesek, mint Madách mondja: »Tudásra törpe, vakságra nagy.« Isten velünk. Podmaniczki Géza. tf . 1 1 II. Első bölény-vadászatom. ls 17-ben hadnagyivá neveztettem ki az Unió egyik könnyűi lovasezredében. Elindultam tehát ezredév főhadiszállására, ellátva a szükséges felszereléssel, fejem pedig eltelve lévén mindenféle víziókkal : indusokról, vadcsordákról stb., melyeket a »távol nyugaton« okvetlenül feltalálni reméltem. Marker erődnél, Kansas államban, hol ez idő tájt * Kansas pacifique vasút építése folyt, két hetet vártam, mig egy »shooner« teherkocsi tömt t- •.»■ •■ ! átvevén, századomhoz csatlakozhattam Twemi-t n utazás utána Sraoker folyamhoz ! 4 .»•.;iii: Wallace erődhöz érkeztünk, Kanui ««apt rétjében. Itt toborzott az én százai u » us hat ugyan izon ezredből, várván «igy rajzt‹›rhessenek az ellenséges t ».‹ - -.»e- »a Stoui indiánokra, kik akkor az Arkaa‹A‹ •» íltv folyamok költi vidéket nyugtahatkta tartattak Hatcímtellett. ’. fogva sokat forgattam §› tár korvs a lati i * vadászatáról, s igy «tan» Wom««ei», e« means-- magamat, hogy tökéletes* tetet» i i vagyotc ve’e n iként kell ezt eszfetelte, tar tatán «• « *«*arrc*ek -tan azt képzeltem, te«- * «a« tav «X.. regnek a bivalyok-V... «- te 'S vallásom, h.gy az egész • atett *’t as árnyékit sem lát-Egy augustusi reggelen Saline és Salomon folyamok irányában találtuk magunkat. Egész napon lovagoltunk a hegyes-völgyes vidéken, mely rövid száraz fűivel volt borítva, és bivaly még mindig nem akart mutatkozni a láthatáron, bármenynyire meresztettem is ki szemeimet. Tiszttársaim, kik már mindnyájan tettek szert egy nyelvre,és mosolyogtak nyugtalanságon és türelmet ajánlottak. Másnap ismét hajnalban indultunk. Reggeli fia óra felé valaki tele torokkal kiáltó nevemet s hitt a menet élére, épen midőn egy mély szakadáshoz érkeztünk. Megsarkantyúztam tehát lovamat, oda érve, barátaim egy buffalo-t mutattak, amely hét vagy nyolcz száz yardnyira, jobbfelöl egész békésen legelészett a rövid száraz fűben. Miután kölcsönvettem egy revolvert társaimtól s hamarjában megszorítottam nyereghevederemet, vágtattam a jelölt irány felé, egy teknőszerü földmélyedés által fedezvén a vad szemei elöl. Midőn vagy 200 yardnyira voltam, az állat észrevett. Felemelő időm táján, hosszan lelóggó szőrrel borított fejét, néhány pillanatig rám nézett s azután futásnak eredt azon nehézkes, döczögő galopban, mely a bivaly sajátja, s melyet az csak nehezen képzelhet, ki saját szemeivel nem látta. Megsarkantyúztam lovamat s elkezdtem az üldözést. A bivalynak jelentékeny előnye volt, és a talaj is egyenetlen és sziklás lévén, a távolság közöttünk egyre növekedett. De egy idő múlva, a most már nekem előnyösebb talaj melett, siker elől. Már czélozni kéz ilia midőn bivalyom hirtelen megváltoztatta irányát, agy hár csak fara és két hátulsó liba volt fején fordítva, melyek feltűnően vékonyak és semmi aranyban nincsenek óriási testével. Még is lőttem s az állat mirándulásából következtetem, hogy lövésen talált, már - már erősödött bnnem a remény, hogy elejthetem. Akkor ugyanis nem tudtam még — mit azóta megtanultam — hogy egy taezsi golyó vagy akár kettő is, a bivaly e font részébe röpítve csak gyorsíthatja a vad futását, oly kevés kárt tesz benne ! Bivalyom erre egy dunblánzlatnak vette futása, a mely egy mille-nyire volt előttünk s nem sokára egy mély szakadásban iramodott tova, melyben én csak lépést követhettem , ő azonban egy perezre sem szakította félbe a nehézkes galoppot s kis idő múlva el is tűnt a dombtetőn. Midőn végre magam is a fentikra értem, a bivaly eltűnt volt szemeim elől. Sokáig és aggódva kerestem, mert féltem társaim gúnyjától, ha üres kézzel térendek vissza. De hiába, nem láttam semmit. Visszatérten tehát a mély szakadáson át, melyen feljöttem, midőn egyszerre megitő fülemet a bivaly dübörgő galopja. Ő is lejött a magaslatról egy másik úton. Újra utána vetettem magamat tehát, s két millónyi erős futam után el is értem. Most már iparkodtam társaim utasításait lehetőleg egyesíteni azon eljárási móddal, melyet Beadleur hősei rendesen követtek, — tehát a lövéssel vártam, mig a bivaly észrevett s hirtelen szembe állt velem. *) Az elejtett bölény nyelve kivágatik, holmi hitetlen Tamások gyanújának elhárítására. Vadász- És Verseny-lap, Január 6. 1875. Az 1873 —74-diki szarvas idény a Vértes hegységben (’•dkbering, 1874. decz. hó 5. T. szerkesztő ur ! Adós vagyok az utóbbi két évről szarvas-vadászati közleményekkel, s ezennel van szerencsém közölni gróf Lamberg Rudolf ur uradalmában a lefolyt 1873. és 1874. évi vadászatokat s azok főjegyzékét. Az 1873. évi szeptemberi vadász-idény egészben véve nem éppen rész lett volna. A szarvasok jól figyeltek, hanem az időjárás olykorolykor szeles volt, ami nagyon kellemetlen vendég , hogy miért ? azt a praktikus vadász úgy is tudja. Erős szarvas azonban kevés volt akkor, s az idén szintén gyenge ellenben igen sok. Tarvad (Suta, Thier) több volt mint valamennyi szarvas összevéve a hány ágat számlál agancsán , ami