Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-01-19 / 3. szám
22 elbírni látszik, a legfárasztóbb munka daczára ,s épen oly frisnek mutatkozott utolsó pesti futása alkalmával, mint volt az ápril 18-diki bécsi versenyeken, midőn először kihozatott. — Ama szép formája után, melyet tavasz és nyár folytán a kurtább távolságokon mutatott e kancza, idomárja, nyári pihenését, midőn a hamburgi versenyekről hazaérkezett, arra használta fel, hogy megkísérelje vele, nem volna-e épen oly jó a nagyobb távolságokra is, mint minőnek a kurta távolságokon bizonyult, s daczára hogy a nagyobb távolságra való idomítás egészen más rendszert igényel, midőn az nem sikerült és ő nagyobb távolságokra nem bizonyult be elég jónak, e rendszerváltozás nem hatott zavarólag reá legkevésbbé sem, és sebességéből sem vesztett a legcsekélyebbet sem. Kár, hogy az indulásnál oly rosz temperamentummal bír, mely majdnem minden versenye után fokozódott nála, mert ez által az indulásnál gyakran sok tért veszít, mit aztán, kivált ha jobb társaságban indul, míg behoz, nagyon sokat kell, hogy kiadjon magából, s mi a zoarwicki és Manchesterben való megveretését is inkább az indulásnál való eme szeszélyességének volnánk hajlandók tulajdonítani ; bár viszont nem lehet tagadni, hogy ha aztán elindult, a legjobb szívből szalad és ostor alatt is a legjobban áll s készséggel tud a felhívásnak megfelelni, amíg van benne valami , mit legfényesebben bebizonyított a június másodiki bécsi 2000 frtos államdíjban való futása alkalmával, melyben Dombrovával majdnem a távoszloptól kezdve ostor alatt a legerősebb versenyt futotta. Mint már fentebb említők, Donna Christine tavalyi versenyét Bécsben ápril 18-án futó, mely alkalommal a 800 frt értékű bandicapet a Camelia-kancza, Gogo, Sogrodda és Nil Desperandum ellen a legkönnyebb stílusban nyert meg. E versenyben legveszedelmesebb ellenfele Nil Desperandum volt, de ezént kissé nyomta a teher, már a távoszlopnál meg volt verve. Második versenye az 1000 frtos Krieaui-díjban volt, hol a lovak azonban első ízben Ordeal nélkül eresztetvén el az indító által, a verseny semmisnek lett nyilvánítva, és új futás rendeltetett el . Donna Christine azonban sem e versenyben, sem a reá következett újabbikban nem bírta magát érvényesíteni és másodszori futása alkalmával aztán már a távoszlopnál fel is lett artva. A bécsi tavaszi versenyek alkalmával a kancza aztán még ápril 28-án a Rondeaudijat nyerő Orient, Miss Albrook, a Clemantismen és Lehet ellenében, szintén egészen könynyen. Május 3-án Pozsonyban az Engerauidijat nyert meg Vezér, Piz-Languard és Lehel ellen; ugyanott azonban másnap a handicapben, daczára 50 kiló kis terhének, még helyet sem kapott ; természetesen a verseny másfél mértföldre lett futva, és itt tűnt ki legjobban, miszerint az ő távolsága legfeljebb egy mértföldig terjed. A pesti nyári versenyeken május 14-én a kétezer méter távolságú 3000 francos államdíjban Miss Pleydell és Csapodár után csak a harmadik helyre bírt felszaladni. Legközelebbi nyereségét a bécsi május 22-iki megnyitó versenyben aratá, melyben Orientet, Balatont, Cavalierot és más három lovat újra nagyon könnyen vert meg, a távolság azonban e versenyben csak egy mértföld volt. A Trial Stakesben vereséget kellett szenvednie La Gondolától, egyhoszszal veretvén meg általa , igaz, hogy egy és fél kilót adott neki e versenyben, de valószínűleg ha ezt nem is tette volna, abban az esetben is megveretett volna általa, mert hiszen La Gondola a versenyt meglehetős könnyen nyerő . Donna Christine maga után hagyá azonban No Surpriset, Miss Pleydellt, Kisbabát és Pistát. Hogy ő milyen sebes ló 1000 méterig, azt legjobban bebizonyitá mát. 31-én Bécsben, hol a handicapet 986 méter távolságon 58 kilo teher alatt három hoszszal meg tudta nyerni Kisbaba, Wallenrod, Sogrodda és más 3 ló ellen s ez utóbbinak egy és fél kilót és az évet adó e versenyben. A nyár folytán legszebb versenye jun. 2-án Bécsben a kétezer frtos államdíjban volt, melyben Dombrowát, Theoristet és Vezért verte meg. A nyár folytán a kancza kivitetett Németországba, hol Hamburgban való szereplése eléggé ismeretes, hiszen lehet mondani, miszerint az ő ottani esete szolgáltatott alkalmat ama sok üdvös javításra, mik ez idő szerint a bécsi Jockey club kebelében versenyügyeket illetőleg kezdeményezésüket veszik. Hamburgban első ízben jun. 26-án a Serleg-díjban indult és nyert, megvervén abban Valeriust, Németország általában egyik legjobb kétévesét Jaquittát, az ötéves Molt, két-két és a hároméves Locaturet. Nagyon szép formát mutatott a kancza a Renard-díjban, mely versenyt Aaron ellenében valószínűleg meg is nyerte volna, ha általa a távoszlopon belül már helyéből ki nem nyomatik; ő e versenyben távolozva lett, mert egy és, fél kilóval több terhet vitt, mintsem kellett volna. Az ősz folytán aztán ő még nálunk hatszor futott és egy versenyét kivéve mindet meg is nyeré a legközönségesebb canterben vervén meg azokban minden lovat, mi elejébe került, természetesen e versenyek mind az ő távolságán lettek futva. Megveretése a bécsi 5000 frtos államdijban volt, melyben a 2800 méter távolságon Bayonne és Pista által is megveretett, úgyhogy a távoszlop előtt már feltartatott Butters által. A pesti őszi Kladrubi-dijban Donna Christine a kétéves méneknek, melyek vele futottak, 141/5 kilót, a kanczáknak meg 16 kilót adott s eme vele futott lovak, melyek bizonyosan kétéveseink középső classisába tartoznak, már kétszáz méter után meg voltak általa verve, ugy hogy alig lehet megítélni, hogy a fontok mennyi összegével még kezében nyeré meg e versenyt. Donna Christine Pest után egyenesen Angliába vitetett ki, hol novemberben az Alexandra-park-meetingen az Alexandra Gold Cup handicapet nyert meg Liliputian, Chameleon és kilencz más ló ellen négy hoszszal. Még Warwickban és Manchesterben kísértettek vele egyszer-egyszer szerencsét, de mindkét versenyében csak a második helyre bírt felfutni. Ő a telet odaát tölti, és már is több nagyobb versenyre van ott enyagirozva. Dombrowa ez évi nyereményei 17129 frtra rúgnak és e kancza a hároméves nyertes lovak között La Gondola és Donna Christine után közvetlenül a harmadik helyen következik. Ritkán szerzett le nagyobb meglepetéseket, mint eme Digby-Grand-Flora-kancza. Tavaszi első debütjei az egész sportvilágot úgyszólván ámulatba ejtették és senki sem, talán még istállójában sem gyanították benne ama sebes és többi társai felett oly nagy fölényt gyakorló lovat rejteni, mint a milyennek ő magát a tavasz folytán mutatá. A bécsi tavaszi és a pesti nyári versenyek alkalmával úgyszólván uralta a pályát s mindent megvert, mi elejébe került, s még mindenki előtt jó emlékben lehet ama meglepetés, melyet ápril 24-én a másodosztályú államdíj megnyerésével okozott, melyben először találkozott az 1880-dik évi kétéves crackok egyikével Bayonne-nal, s úgy ezt, mint a többi vele futott lovakat, a legkönnyebben megverte és a versenyt már a távoszlopnál biztositá magának. A kancza azonban amaz általa mu- T Á R S Z A. Egy vadászati esemény a távol nyugaton. (A „Chasse illustrée"-ből.) A mult év október havának derekán a Rio Grande mellett tartózkodtam, Tagle Pass-ben, egy határszéli kis városban, mely csupa viskókból és játékházakból áll, oly lakossággal, mint csak az amerikai Far-Westen találhatni. Én egy, Illinoisban született egyénnel ismerkedtem ott meg, ki carriere-jét a Nord-West rengetegeiben mint favágó kezdte,majd ügyvéd lett a szülővárosában ; de a városi életet nagyon egyhangúnak tartván, Kansasba költözött, azzal a szándékkal, hogy ott mint ültetvényes telepedjék le. Kétévi ernyedetlen munkásság után birtoka mindinkább lakhatóvá kezdett válni, midőn az indiánok mindent földúltak s elpusztítottak ott, a mi kezök ügyébe került. Ő maga hármat ölt meg közülök. De ő nem csüggedt el annyira, hogy a prairie-től végkép megváljon. Ott maradt a lovával és karabinjával, egyedül, s még boldognak tartotta magát, hogy dús, hosszú haja, melyre igen büszke volt, az indiánoktól érintetlen maradt. Üzleti vadász lett belőle s számtalan kaland után, mint kalauz és tolmács szolgált, egyik határszéli állomáson. Meghagyjuk neki vadonban nyert nevét, az Antilope Bill-t. Szinte példátlan az a türelem, melyet ő órák hosszán tanúsított, hanyatt heveredve, lábával a légbe ezerféle fantasztikus mozdulatokat rajzolva, csupán abból a czélból, hogy az ő kedves vadjainak a kíváncsiságát fölébreszsze s azokat puskahegyre csalja. Alkalmam nyilván neki némi csekély szívességet tehetni, hálásan köszönte azt nekem meg s fölkért, vennék részt egy általa rendezendő vadászaton, melyre a San Antonióban tartandó vásárt megelőzőleg szándékozott indulni. Mielőtt a tervezett vadászatra indultunk volna, első dolgunk volt, kellő élelmi- és lőszerrel látni el magunkat. Vásároltunk lisztet, kávét, beát, czukrot, füstölt szalonnát s többféle konzervet. Nem feledkeztünk meg a dohányból és gyufáról sem. Szereztünk a többi közt kávéfőzőt, csészéket, kasztolyokat, gyapot- és kaucsuk takarókat, lőport, golyót. Magammal vittem kétcsövű fegyveremet, sátorkészletemet s egyéb, utazás közben kényelemnyujtó és hasznos eszközöket, főleg oly utakon, hol fogadók nincsenek. Kikölcsönöztünk aztán egy öszvért, málháink hordására. Bill egy a caliensi hegyekből származott kis mexikói paripát lovagolt, amaz arab mének egyikének ivadékát, melyeket a francziák hagytak hátra a mexicói hadjárat után. Én pedig egy virgonéz, erőteljes pony-t lovagoltam, melyet San-Antonióban vettem 80 franknyi szerény összegért. Meg kell még emlitenem Billnek elvárhatatlan társát és barátját. Ez egy szuka kutya volt s a Whiskey édesen hangzó névre hallgatott. Nevezetes állat volt ez, noha semmiféle törzsfajhoz nem tartozott. Bajos volna megmondanom, mire volt legnagyobb hivatottsága, de megrohanta a medvét és pumát, hallatva szép, mély hangját ; kihúzta a lelőtt vadkacsát a vizből, állta a fürjet és szalonkát s oly szimatja volt, hogy a vadat három kilométernyiről megérezte. Előkészületeinket bevégezvén, egy szép reggel útnak indultunk. A nap sugarai már égetően kezdtek alátűzni a kora reggeli órák daczára is, élénken megvilágítva a Piedros Negras házacskáit, mely falu a Rio Grande túlsó partján terült. Elhatároztuk, hogy a folyó mentét fogjuk követni egészen Tagle Pass és Loredo fele útjáig. Bill ismerte a határ túlsó részén is a mocsárakat, hol a szárnyas vad bőven tanyázott s hol minden este nagy szarvasfalkák jártak inni és pihenni az egész környékből. E helyeken szándékoztunk mi vadászni. Min-