Vadászlap 3. évfolyam, 1882

1882-05-05 / 13. szám

­­LÓVADÁSZAT, VADTENYÉSZTÉS, AGARÁSZAT, HORGÁSZ- és EGYÉB ROKON SPORTNEMEK KÖZLÖK­TJE­ Szerkeszti és kiadja: Sárkány János Ferenc». Előfizetési ára egész évre 6 forint, félévre 8 forint. Szerkesztőségi iroda: Budapesten, Hatvani­ utcza, Nemzeti Casino II. em., hova a kéziratok és előfizetési pénzek is köldendők. 13. sz. Budapest, 1882. május 5. III évfolyam. A kutyák káros tulszaporodásáról és a szájkosár czélszerűtlenségéről. Sződön 1882. márcz. 28. A fővárosban előfordult ujabb elmarási esetek a la­kosságot nagy izgatottságban tartják és a hatóságok óvin­tézkedéseken törik a fejeket. A kérdés nagyfontosságú és czélszerű megoldása nem könnyű, mert míg egyrészről el­odázhatlan kötelesség sürgősen intézkedni az iránt, h­ogy — a bár nagy ritkán előforduló — hydrophobiás ebmarás borzasztó veszélye a lehetőségig elhárítassék az emberiség­ről , másrészt tekintettel kell lenni arra, hogy a kutya ős­időtől fogva az ember elválaszthatlan hű kísérője, életének, vagyonának őrzője, munkájában segédje, kedélyes órákban mulattatója, szóval hűsége, értelmessége és szolgálatkész­sége által azon nélkülözhetlen házi állattá vált, mely he­lyet foglal fent az uralkodók palotáiban és lent a koldu­sok kunyhóiban, és indokolatlan üldözése ellen a világ leg­távolabbi zugából is emberi kéz emelkedik védelmére. De kétségbevonhatatlan tény az is, hogy a mennyire hasznos és nélkülözhetetlen belőle egy bizonyos állomány, és oly káros és alkalmatlan a túlszaporodás­a, mert benne az ebdül­ iránti hajlandóság létezik, ámbár bebizonyított tény, hogy azt leginkább a természetellenes gondatlan tar­tás idézi elő, és ha a baj keletkezésének okait, lefolyását átplántálását elfogulatlanul kutatjuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy az, legnagyobb részben emberi tudatlanság és­ gondatlaságnak tulajdonítható, mert ámbár a hydropho­bia keletkezési okai tudományos szempontból még nem elég ismertesek és feltehető, hogy önképződés útján is kelet­kezhetik, mégis az elfogulatlan tapasztalás azt bizonyítja, hogy csak nagy ritka kivétellel, a megbetegülés az elha­nyagolt, elkorcsosult, természetellenesen tartott, felesle­ges állományban fordul elő és tudomány­os tapasz­talat szerint a legrohamosabb természetű hydrophobia ki­törését is 12—15 órával, de többnyire napokkal előbb a legszembetűnőbb előjelek jelezik, a midőn a kifejlődés és átplántálás veszély nélkül meggátolható, illetve az állattal a baj csirájában megsemmisíthető és így a kifejlődés és át­plántálás a kutyák tulajdonosainak tudatlanságára vagy vétkes hanyagságára vezethető vissza. A baj meggátlásának kétségbevonhatatlanul első fel­­tétele az, hogy a kutyák túlnépesedésének gát vettessék -a nélkülözhetlen állomány pedig azok kezében legyen, kiki­nek szükségük van reá, ismerik a nemes állat becsét, gon­dos tartásban részesítik és figyelnek a fenyegető veszélyekre­mindezt azonban hatósági intézkedések tarka vegyüléké­vel elérni nem lehet és csakis egyöntetű általános állam, intézkedéstől várható jó eredmény. A legczélszerűtlenebb intézkedések egyike a városok­ban elrendelt ebszájkosár viselés, az csillapítja ugyan a tudatlanságból megfélemlettek kedélyét, de a baj és veszély elhárítására nemcsak, hogy nem vezet, hanem azt elő is segítheti az által, hogy míg egyrészről a kutya ideges ter­mészetére a szájkosár annyira­ lehangolólag vagy izgatóan hat, hogy a hydrophobia első jelei: a kedélytelenség, le­hangoltság, ingerlékenység, szóval a szokott rendes maga­viseletben beállott változás nem lesz feltűnő és félreértés­ből a szájkosár hatásának tekintetik és esetleg a valóban megbetegült kutyával épen a szájkosár felkötése és levétele által hozatik az ember érintkezésbe, és ha a megbetegült kutya a szájkosárral közeledőre a szokott nyájas tekintet

Next