Zoologiai Lapok, 1904 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1904-05-01 / 9. szám
A külföldi halakról. — írta: Kellner Ernő. — anyára akadt már vállalkozó, aki talán drága pénzért hozatott külföldi díszhalakat, de mind elpusztultak. Ennek okát azonban nem a szállítóban kell keresni, hanem a rossz, helytelen eltartásban és kezelésben. Magam is úgy jártam. Sok évi kísérletezés, külföldi szakkönyvekből és saját káromon azonban tanulva, mondhatom ma már ritkán fordul elő, hogy az általam kezelt és ápolt hal elpusztulna. Ha halakat rendelünk — ne sajnáljuk a csekély költségtöbbletet — a rendelés «express» történjék. Megérkezésük előtt néhány nappal azonban az aquariumnak már készen kell lennie, hogy új lakóit befogadhassa. A legfontosabb most az átültetés. Hibás volna a halakat mindjárt megérkezésük után egyszerűen beleönteni az aquariumba , rendesen ilyenkor szerzi meg betegsége csíráját, ügyelni kell ugyanis a víz hőmérsékletére és a világosságra. Egyforma meleg vagy hidegnek kell lenni az érkező víznek és leendő tartózkodási helyüknek. Már 4 — 5° különbség végzetessé válhatik. Legczélszerűbb a tartályt, a melyben megérkeztek, mindenestül az aquarium mellé állítani s 2—3 óráig nyugodtan hagyni. Ez idő alatt felveszi a víz a szoba hőmérsékletét s most megtörténhetik az átültetés. Elkerülendő az is, hogy a halakat az áthelyezés napján napsugár érje; a többé-kevésbbé hosszú út után, melyet sötétben tettek meg, a napsugár nem esik jól szemeiknek, ösztönszerűleg keresik a sötétebb helyeket, ezek hiányában a fenékre lapulnak. Némely hal, pld. a chinai szivárványhal ilyenkor is, de főképp párzás ideje alatt kiugrik a vízből s ha észre nem veszszük s rögtön vissza nem teszszük, magától érthetőleg nyomorultul elpusztul. Legjobb az aquariumot alkalmas üvegtáblával úgy befödni, hogy két szélén csak 1., cm. hely maradjon nyitva. Oly aquariumokat, melyekben vízből kinyúló növények vannak, mint pl. a japán nyíllevél (Sagittaria j.), vagy a Papyrus cyperus (papiros palka), nem lehet befödni; ezek széleire 2—3 mm, vastag sárgarézsodronyból 10 cm. magas kerülőt csinálunk, amelyet fehér vagy zöld organtinnal bevonhatunk, így elejét vehetjük annak, hogy a halak kiugráljanak. Bizony, igen sokszor történt meg, hogy hazajövet, a legszebb macropodáim egyikét a padlóhoz száradva találtam. Vizet változtatni sohasem szabad. Kivételt képez persze valamely ragályos betegség, amikor az egész aquariumot ki kell üríteni, de arról majd más fejezetben. Az elpárolgott vizet hetenként egyszer pótolhatjuk, de mindig állott vízzel. Növényzet okvetlen szükséges ; csak növényekkel czélszerűen berendezett aquariumban érzik jól magukat kedvenczeink; felemlítem itt mindjárt a leghálásabb növényt, a Vallisneria spirálist, ez semmi ápolást nem igényel s még tiszta homokban is megnő. Az aquarium négy vagy több sarkú legyen vagy ha gömbölyű is, de fölül sohasem csukott gömb alakú, mint amilyenek a szokásos aranyhalas üvegek, a folytonos körmozgás igen károsan hat halainkra. Vajha e szép és oly sok szórakozást nyújtó foglalkozás minél számosabb hívőre találna. Az igazi természetbarát nem is fogja elmulasztani e titokzatosan szép, csendes életet tanulmányozni. Mily szép volna az, ha nálunk is ez irányú egyesület jöhetne létre, mint az már oly számos van a külföldön. Mily szép részlete volna az állatkertünknek, mily vonzó erő, ha egy berlini mintára készült, habár kissebb méretű aquariumunk volna, melyben a természet e remekei láthatók volnának, mily tanulságos volna az tanuló ifjúságunknak, kinek a fővárosban úgy sincs alkalma a magyarországi hüllőket és halakat élő állapotban tanulmányozni. Hiszem, ha az létrejöhetne, állatkertünkre is szebb jövő virradna. 119 COLOQI/fl. Pár vonulási adat. — írta: Ornithophilos. —Az idén tavaszszal elfoglaltságom nem engedte, hogy vándorainkra kellő ügyet vessek. Azonban mégis gyakorta, sőt majdnem naprólnapra megfordultam a szabadban s így néhány adattal szolgálhatok. Már előzőleg megemlékeztem arról, hogy a sordély e télen Budapest határában kitelelt. Február 20-án (1904.) csakugyan hallottam is szólni Kelenföld közelében. E lomha madár itt a főváros közelében igen gyakori; azt hihetnők, talán az üldözés elől húzódik a nagyobb közrend óvó árnyékába, azonban a feltevés aligha állhat meg, mert Embersz a kalandra uram ő kegyelmére nem soknak fáj a foga. Az apróbb ragadozó madarak, a vércsefélék, a karvaly a nagyváros közelét nem rettegik, valami nagyobb szárnyas rabló pedig nem igen csap le, bár kövér, de a sűrű fű közt, a rét zöldjében, avagy a vetésben igen jól rejtőző, színével mimicryzáló madárra. A másik kitelelő a feketerigó (Turdus merula L.) volt. A németek már régen Stadtamsel- V- 9.