Zoologiai Lapok, 1904 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1904-05-01 / 9. szám

A külföldi halakról. — írta: Kellner Ernő. — anyára akadt már vállalkozó, a­ki talán drága pénzért hozatott kül­földi díszhalakat, de mind elpusz­tultak. Ennek okát azonban nem a szállítóban kell keresni, hanem a rossz, helytelen eltartásban és ke­zelésben. Magam is úgy jártam. Sok évi kísérletezés, külföldi szakköny­vekből és saját káromon azonban tanulva, mond­hatom ma már ritkán fordul elő, hogy az álta­lam kezelt és ápolt hal elpusztulna. Ha halakat rendelünk — ne sajnáljuk a csekély költségtöbbletet — a rendelés «express» történjék. Megérkezésük előtt néhány nappal azonban az aquariumnak már készen kell lennie, hogy új lakóit befogadhassa. A legfontosabb most az átültetés. Hibás volna a halakat mindjárt meg­érkezésük után egyszerűen beleönteni az aqua­­riumba , rendesen ilyenkor szerzi meg betegsége csíráját, ügyelni kell ugyanis a víz hőmérsék­letére és a világosságra. Egyforma meleg vagy hidegnek kell lenni az érkező víznek és leendő tartózkodási helyüknek. Már 4 — 5° különbség végzetessé válhatik. Legczélszerűbb a tartályt, a melyben meg­érkeztek, mindenestül az aquarium mellé állítani s 2—3 óráig nyugodtan hagyni. Ez idő alatt felveszi a víz a szoba hőmérsékletét s most meg­történhetik az átültetés. Elkerülendő az is, hogy a halakat az áthe­lyezés napján napsugár érje; a többé-kevésbbé hosszú út után, melyet sötétben tettek meg, a napsugár nem esik jól szemeiknek, ösztönszerű­­leg keresik a sötétebb helyeket, ezek hiányában a fenékre lapulnak. Némely hal, pld. a chinai szivárvány­hal ilyenkor is, de főképp párzás ideje alatt kiugrik a vízből s ha észre nem veszszük s rögtön vissza nem teszszük, magától érthetőleg nyomorultul elpusztul. Legjobb az aquariumot alkalmas üvegtáblá­val úgy befödni, hogy két szélén csak 1­., cm. hely maradjon nyitva. Oly aquariumokat, melyek­ben vízből kinyúló növények vannak, mint pl. a japán nyíllevél (Sagittaria j.), vagy a Papyrus cype­­rus (papiros palka), nem lehet befödni; ezek széleire 2—3 mm, vastag sárgarézsodronyból 10 cm. magas kerülőt csinálunk, a­melyet fehér vagy zöld organtinnal bevonhatunk, így elejét vehetjük annak, hogy a halak kiugráljanak. Bizony, igen sokszor történt meg, hogy hazajövet, a legszebb macropodáim egyikét a padlóhoz száradva találtam. Vizet változtatni sohasem szabad. Kivételt képez persze valamely ragályos betegség, a­mikor az egész aquariumot ki kell üríteni, de arról majd más fejezetben. Az elpárolgott vizet hetenként egyszer pótol­hatjuk, de mindig állott vízzel. Növényzet okvet­len szükséges ; csak növényekkel czélszerűen be­rendezett aquariumban érzik jól magukat ked­­venczeink; felemlítem itt mindjárt a leghálásabb növényt, a Vallisneria spirálist, ez semmi ápolást nem igényel s még tiszta homokban is megnő. Az aquarium négy vagy több sarkú legyen vagy ha gömbölyű is, de fölül sohasem csukott gömb alakú, mint a­milyenek a szokásos arany­halas üvegek, a folytonos körmozgás igen káro­san hat halainkra. Vajha e szép és oly sok szórakozást nyújtó foglalkozás minél számosabb hívőre találna. Az igazi természetbarát nem is fogja elmulasztani e titokzatosan szép, csendes életet tanulmányozni. Mily szép volna az, ha nálunk is ez irányú egyesület jöhetne létre, mint az már oly számos van a külföldön. Mily szép részlete volna az állatkertünknek, mily vonzó erő, ha egy berlini mintára készült, habár kissebb méretű aquariumunk volna, mely­ben a természet e remekei láthatók volnának, mily tanulságos volna az tanuló ifjúságunknak, kinek a fővárosban úgy sincs alkalma a magyar­­országi hüllőket és halakat élő állapotban tanul­mányozni. Hiszem, ha az létrejöhetne, állatker­tünkre is szebb jövő virradna. 119 COLOQI/fl. Pár vonulási adat. — írta: Ornithophilos. —A­z idén tavaszszal elfoglaltságom nem engedte, hogy vándorainkra kellő ügyet vessek. Azonban mégis gyakorta, sőt majdnem napról­­napra megfordultam a szabadban s így néhány adattal szolgálhatok. Már előzőleg megemlékeztem arról, hogy a sordély e télen Budapest határában kitelelt. Február 20-án (1904.) csakugyan hallottam is szólni Kelenföld közelében. E lomha madár itt a főváros közelében igen gyakori; azt hihetnők, talán az üldözés elől húzódik a nagyobb közrend óvó árnyékába, azonban a feltevés aligha állhat meg, mert Embersz a kalandra uram ő kegyelmére nem soknak fáj a foga. Az apróbb ragadozó madarak, a vércsefélék, a karvaly a nagyváros közelét nem rettegik, valami nagyobb szárnyas rabló pedig nem igen csap le, bár kövér, de a sűrű fű közt, a rét zöldjében, avagy a vetésben igen jól rejtőző, színével mimicryzáló madárra. A másik kitelelő a feketerigó (Tur­dus m­e­­rula L.) volt. A németek már régen Stadtamsel- V- 9.

Next