Vadászat és Állatvilág, 1909 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1909-10-15 / 20. szám
V . A fegyvercsövek hosszúságáról. (Felelet) Lapunk i. é. 19. számában V. Jura Péter a Pozsonyban megtartott Vil-dik országos lövészverseny szabályaival kapcsolatosan a fegyvercső hosszúságára vonatkozó kérdésére a következőkben van szerencsém válaszolni: Erre a kivételes szabályokra kimerítő választ csupán a verseny vezetősége adhat, mivel tudtommal más hasonló versenyeken ilyenféle határozatok nincsenek. Érdekes volna tudni, mivel okolja meg a pozsonyi vezetőség ezen határozatát; nézetem szerint ennek egyáltalán nincsen semmi praktikus értelme. Endre Alajos. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Henrik herczeg vadászata Betléren. Gömör- Rozsnyóról jelentik: Henrik herczeg, Vilmos császár öcscse, a német haditengerészet főparancsnoka, november havában Betlérre érkezik medvevadászatokra. A magyar főurakkal rokonszenvező porosz királyi herczeg meghívásának igen érdekes története van. Az automobil-versenyzőket tudvalevőleg sehol sem fogadták olyan lelkesen, mint Gömör vármegyében. Mikor Igló felől átlépték Gömör határát, hol gróf Andrássy Gézának a medvebőségéről ismeretes szulovai rengeteg erdőségei kezdődnek, a fejedelmi pompával berendezett, hatalmas vadászkastély előtt több óriási, élőfából és gályákból összeállított diadalkapu fogadta őket, közte kettő lent, Betlér előtt is. A szulovai diadalkapun négy, rendkívüli nagyságú kitömött medve volt igen ügyesen elhelyezve, úgy, mintha ugrásra készülnének. A medvék fölött sokféle más ragadozó vad volt látható a diadalkapun. Volt ott kitömött farkas, fehér és fekete róka, borz és vadmacska, valamennyi hatalmas példány ; ezek fölött pedig kőszáli sasok, baglyok, vércsék és más ragadozó madarak voltak kiterjesztett szárnyakkal felfüggesztve. A szélvészgyorsasággal érkező automobilisták közül nem egy meghökkenve fékezett a nem mindennapi látványra, sokan sietős útjuk ellenére is megálltak és úgy nézték meg közelebbről a csodálatos diadalkaput, amely mellett terített asztalok voltak frissítőkkel. Henrik herczeg, ki szenvedélyes vadász létére maga is megcsodálta az óriási, kifejlett medvéket, kérdést intézett gróf Andrássy Gézához, a házigazdához, hogy ezek gömöri medvék-e? Mire a gróf az országúiról megmutatta azokat a sziklás, hegyes erdőrészeket, ahol a medvék előszeretettel tatózkodnak. Egyúttal meghívta a herczeget az idei sikeresnek ígérkező medvevadászatokra. Később gróf Andrássy Géza veje, Liechtenstein János herczeg, Andrássy Maricza grófnő férje, aki különben a „Lajta“ monitor parancsnoka, júliusban tisztelgő látogatáson volt Kidben Henrik herczegnél, aki kitüntető szívességgel fogadta; beszéd közben szóba kerültek a félelmetes szulovai medvék is. Henrik herczeg ekkor megkérdezte Liechtenstein herczeget, hogy apósa, Andrássy Géza csakugyan föntartja-e a medvevadászatokra a meghívást ? A válasz természetesen igenlő volt, mire mindjárt meg is határozták körülbelül az időpontot, amely rugalmasabb volna a szulovai medvevadászatokra. A vadászatokra Henrik herczegen kívül a mi uralkodóházunk egyik kimagasló tagját is várják. Galamblövőverseny Káván. A galamblövészeti sport néhány cserhátvidéki lelkes híve szépen sikerült galamblövő-versenyt rendezett e hó 2-án Káván. 30 betéttel, mindegyik versenyben 4— 4 értékes díj volt, részben sportbarátok ajándéka. A galamblövészetnél a díjakat a következők nyerték el. Az első versenyben 4 galamb 2 hiba kizár : 1. Manko István, II. Thassy Géza, III. Szilassy István, IV. ifj. Halász Gyula. Második versenyben 5 galamb, 3 hiba kizár: I. Krajtsik Jenő, II. Leydtgeb József, III. Katona Ferencz, IV. Kovách Gábor. A versenyeket követő pontok I. díjának nyertese Szilassy István. Távolság 25 m., 12 cal U/2 m. hátrány. A versenyeken 19 puskás vett részt. Veszett borz. Különös és ritka eset történt a minap a Sáros megyében fekvő Alsószalók község határában. Ugyanis egy parasztember földjének szántásával volt elfoglalva, delelés közben, lovai a szántóföld egyik végén legelésztek, egyszerre csak az egyik ló toporzékolására és rugdalódzására figyelmessé lett gazda észrevette, hogy lovának orrczimpájába egy borz akadt, melyet a ló mellső lábával földhöz terített. Két héttel az eset után említett lovon különös jelenségek mutatkoztak, m. p., hogy egész testében remegett, rugdalódzott s különös hangon nyerített; a gazda azon hiszemben, hogy lovának kólikája avagy ehhez hasonló betegsége van, dörzsölte, mikor azonban ez mit sem használt, állatorvosért küldött, aki konstatálta a veszettséget. A szegény pára kínjában mellső lábait és szügyét teljesen összemarczangolta, a hús czafatokban lógott le róla. Hogy mi módon veszett meg a borz, meg nem állapítható. Ezen a vidéken veszettség már évek óta nem fordult elő. Huszovszky Nándor: 235