Vadászat és Állatvilág, 1918 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1918-01-05 / 1. szám
Csak megcímzett és felbélyegzett bornelinai euachi itveitmt vuiu^uium. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! — Az ismeretlen tettes által meglőve elhullott és igy egy bizonyos vadászterületen megtalált vad birtokjogi kérdésében, — az ellentétes miniszteri döntvény dacára is, a Szerkesztő Úr becses véleményéhez csatlakozom, s egyben csodálkozásomnak is kifejezést adok ama döntvény igazságtalan ítélkezése fölött. A paragrafusok magyarázgatása nem hivatásos, vitát sem akarok provokálni,csupán tárgyilagos és vadászias felfogásból kiindulva, már biz’én csak úgy vélekedem, hogy ahol az elővad a vadászat tulajdonosának, vagy bérlőjének szabad rendelkezése alatt áll — a törvény korlátain belül, — az ezen élő vadakból bármi úton-módon és bármikor elhullott, vagy veszendőben talált vad is annak a jogos tulajdonát kell, hogy képezze. Máskép ez alig elképzelhető. Pl. ha területemen egy, okt 14- én leadott,rossz golyólövéstől sebesült szarvasbikát okt. 16-án kézrekeritek,azt nekem ítéli a törvény és döntvény. De ha ugyancsak okt. 16-án találunk ott egy ismeretlen lövéstől elhullott bikát, az már nem az enyém! Hátha ezt az utóbbit pl. egy vadászvendég puskázta meg és elhallgatta szégyenletes lövését!? Ha bevallaná, akkor a bika az enyém lenne, de mert a lövés ismeretlen, tehát a döntvény másnak ítéli. Vajjon azok a döntő Urak tisztában vannak a vadászatok eshetőségeivel, vagy talán én vagyok szőrszálhasogató, igazán nem tudom. (Egész bizonyosan mondhatjuk, hogy a „döntő“ urak csak absolutóriumos jogászok nagy államtudományi doktorok és a vadászati szakkérdésekhez annyit értenek mint mi a pók,hálócsináláshoz. Szerk.) Érdekes pl. az az eset is, mely nálam történt. Az idény tilalmi időben, 20 drb őzet találtunk megfagyva. Természetesen eszünkbe sem jutott, hogy azokho más is jogot formálhasson. De ha ezek közöt vagy ezeken kívül valamelyik ismeretlen lövéstől hullott volna el, akkor már a tulajdonjog a vadászat tulajdonosa, vagy bérlője és földbirtokos között a,kérdéssé válnék, illetvez utóbbit illetné. Hát biz’ ez fonál állapot és merőbe, igazságtalan ítélkezés mert a vadászat tulajdonosát, vagy bérlője méltánytalanul károsítja, illetve elzárja attól, hogy veszett fejszéjének legalább a nyelével némileg is vigasztalódjék, kárpótoltassék Bizony,kedves Szerkesztő Uram, szégyenkezve kell bevallanom, hogy vadászügyi dolgokban Horvát-Szlavónia előttünk áll és tanulhatnánk tőlük. Nálunk nemcsak a törvény okosabb, humánusabb és az ítélkezés kriminálisabb a vadtenyésztés és óvás kérdéseiben, de ilyen görbe döntvények sem zavarják fogalmukat. Itt ugyan keresve sem találna az ember olyan bírót, aki az ismereten tettes lövésétől elhullott vadat másnak ítélné, mint kizárólag a vadászat tulajdonosának, vagy bérlőjének, illetve annak, aki a találat helyén is az élő vad felett is törvényes joggal rendelkezik. Hiszen ott Önöknél, a szép magyar hazában, ilyen körülmények között valóban érdemes volna azoknak a falusi szegényeknek (?) a tilalmi időben „ismeretlen“ tettest vagy tetteseket szegődtetni; egészen jó üzlet volna, különösen most, midőn a vadhús drága, a katonai muníció olcsó és az ismeretlenséget biztosítja a személyzet-hiány, meg talán az „általános titkos“ is. Óriási kan medve csalétkül kitett lódögön; lőtte Nadler Herbert az 1917 május hó 5-én Valea Simbed nevű vadászterületén Fogaras megyében.