Vadászat, 1920 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1920-07-15 / 3. szám

30 a kormány ökle nem védekezik, nem sújt le és büntet, hanem szépen kiterülve simogat és parolázik, vérszemet kapott a hatalomra vissza­térő zsidóság és a centézimis koldusokhoz ha­sonlóan elkezdett bel- és külföldön kiabálni, követelőzni, fenyegetni, zsarolni. Igen, ennek a mostani rettenetes és vesze­delmes állapotnak, a zsidóság majdnem nyílt lázadásának, hadüzenetének, a bojkottnak, mind ... mind a mi gerinctelen, önző kormá­nyunk és nemzetgyűlésünk az oka! Ha majd jön egy önzetlen, igaz magyar kormány, amely a nemzet és haza érdekeit tartja szem előtt, nem pedig a saját egyéni érdekeit; ha majd végre egyszer a kormány csupa bátor fajmagyarból tevődik össze (ed­dig egyedül dr. Dömötör volt fajmagyar) s minden tagjának nemcsak a szájában, de a vérében is benne lesz a magyar nemzeti ér­zés; ha majd ez a gerinces magyar nemzeti kormány átír a világruda tanácsának, a Nem­zetközi Szakszerveti Egyesületnek s önérzete­sen, becsületes magyarsággal megnyomja a pennát, ha kijelenti, hogy csak államok fele­lős kormányait ismeri és semmiféle zsidó vi­láguralmi szervezeti tanácsot nem, amely az egész világ feletti hatalmat arrogálja magá­nak, ha egyszers mindenkorra kikér magának legszentebb belügyeinkbe való minden ille­téktelen beavatkozást és megkérdi a világruda legfőbb tanácsától, hogy ők, akiknek a zsidó­­kommün alatt, a rablógyilkosokból alakított Lenin fiúk, Klepkó és Fabik terroristák vad­állati kegyetlenségei ellen egy szavuk nem volt, ezeknek a magyarság mészárlására szer­vezett vörös terrorcsapatoknak a feloszlatását, a magyar foglyok kínoztatásának megszünte­tését egyetlen szóval sem követelték, hogy mer­nek a tiszti csapatok feloszlatásáról és a kom­munista zsidófoglyok politikai minősítéséről még csak álmodni is?; ha majd az arcátlan beavatkozásra illendő válaszul a tiszti zászló­aljakból — a magyarság életének és hegemó­niájának a védelmére — ezredeket alakít és számukat megkétszerezi; ha az összeesküvő kommunista zsidófoglyokat, az ő saját példá­jukat követve, erős kényszermunkára fogja és kijelenti, hogy addig meg nem szünteti az el­lenblokádot, amíg Ausztria és Csehország az összes népbiztosokat, gonosztevőket ki nem szol­gáltatja; ha majd törvényhozásilag, gyökere­sen és alaposan rendezi a zsidókérdést, akkor majd elülnek a lelkekben háborgó forradalmi indulatok, megváltozik a mai visszás helyzet, megszilárdul a rend, megszűnik egyszers min­denkorra a bojkott, eloszlanak a jobbról is, balról is a gyenge kéz miatt vészesen tor­nyosuló sötét felhők és kisüt a magyar nem­zet békéjének a meleg napja. A kormány tehát elodázta lemondását, hogy ne keltse azt a látszatot, mintha illetéktelen tényezők külső nyomásának engedne (megint a személyes hiúsági érdek a nemzet érdeke előtt). Békeidőben, normális viszonyok között, egy hazafias nemzeti kormány politikájába való minden külső beavatkozást a leghatározottab­ban elítélnénk és forradalmi cselekedetnek, lázadásnak bélyegeznénk. Ámde most nem élünk normális életet, az állam élete nem folydogál az alkotmány bé­kés medrében és sem a kormány, sem poli­tikája nem magyar nemzeti. Ilyen esetben, a méltán elkeseredett magyarság részéről jövő illetéktelen beavatkozás más elbírálás alá esik! Egy nemzetnek joga és kötelessége : a saját életéről és jövőjéről gondoskodni. Ha meg­választott és meg nem választott vezetői nem járnak a helyes úton, sőt ellenkező irányban haladnak, akkor a hazafias nép be­avatkozása nem forradalmi, hanem ellenfor­radalmi cselekedet. Minden hatás: ellenhatást szül! Minél na­gyobb a hatás, annál nagyobb az ellenhatás is! Ez egy kérlelhetlen fizikai törvény, amit semmiféle kificamodott politika, szabadkőmű­ves befolyás, vagy pénz megváltoztatni nem képes. A mi kormányunk és nemzetgyűlésünk, úgy­látszik, arra a háládatlan szerepre vállalkozott, hogy ezt a fizikai törvényt kijátssza, becsapja. A 9t­2 hónapos zsidó uralom, állati kegyet­lenkedése, minden szót, panaszt visszafojtó ret­tenetes terrorja, országcsonkítása, kirablása, er­kölcsi és anyagi tönkretétele; az átszenvedett megaláztatás és mostani minden nyomorúsá­gunk, nem más, mint egy nagyon erős ha­tás. Természetesen és fizikai törvényszerűség­gel, a zsidóságnak a magyarságra gyakorolt ez az erős,r véres hatása: elkeseredéssel, gyű­lölettel telítette a magyar lelkeket és ellen­hatást szült. Ezt az ellenhatást a kommün bukása, illetve az oláhok kivonulása után a kormánynak igyekeznie kellett volna a zsidó­kérdés alapos rendezésével, a zsidóság vissza­szorításával, büntetésével levezetni. De a kor­mány ehelyett erőszakosan lefojtotta az ellen­hatást és nemcsak, hogy még a mai napig is lefojtva tartja, de erejét folytonos hatásokkal még meg is növelte. Pedig ez az ellenhatás olyan, mint a dinamit. Minél jobban le van fojtva és minél tovább van lefojtva, annál nagyobb, vehemensebb lesz a kitörése! A jelen helyzet képe ez: egyik oldalon a minden elégtételtől megfosztott magyarság, melynek lelkében viharok dúlnak, villámok cikáznak és az ellenhatásnak ezek a villámai természetellenesen le vannak fojtva. A másik oldalon a várt ellenhatás elmaradásától meg­növelt szarvú zsidóság a legkihivóbban állan­

Next