Vadászat • Halászat • Weekend • Turisztika, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1933-02-24 / 2. szám
Vadászat A dolgozó nő és a turisztika A hét végén, de különösen vasárnap reggel nagy tömegekben indulnak kirándulóruhás, szeges cipős, hátizsákkal felszerelt emberek, ki a hegyek közé. Mennek a turisták — mondják a városban, szűk falak között maradó emberek több-kevesebb irigykedéssel, aszerint, hogy színház, mozi, margitszigeti séta, vagy más kellemes szórakozás, vagy pedig kis programmtalanság van számukra kilátásban. Sok a nő közöttük, a legkülönbözőbb életkorból és típusból. De ha az ember megfigyeli ezt a turista tömeget pl. a széna téri villamos megállónál, már ott meg lehet állapítani, hogykik mennek ezek közül csupán a hűvösvölgyi kocsmákig és kik fognak a Hármas-határhegyen, MáriaMakkon vagy Nagyszénás lejtőin társasjátékot játszani, papi rókát és hulladékokat szétdobálva, egész nap kosztolni és flörtölt csalóka lépvesszein megragadva, este a holdfénynél az öt kilós súlyú szöges bukkancsban a villamos megállóhoz újra hazasétálni. Már a villamosban és a vonaton egészen elkülönül az a komoly turista társaság, akik óráról-órára pontosan beosztott napi programmal, az oldalukon térképpel, vezetőjük utasításainak engedelmeskedve, vidáman, de fegyelmezetten, sportszerűen abszolválják le az aznapra előírt túrákat. Ruhákon, szöges cipőkön, hátizsákokon, egész praktikus egyszerű felszerelésükön látszik a viharedzettség, látszik hogy nem sétára indulnak csupán, hanem komoly sport számukra a turisztika. Ezek között az igazi komoly turisták között a nők legnagyobb része diplomás, dolgozó nő, hivatalnok, pedagógus, orvos, stb., akik felelősségteljes munkát végeznek és az erejüket, acélos idegeiket, vidám kedélyüket és az élettel szemben való bátor, harcos optimizmusukat a szabad természetből hozzák magukkal. A hegyek szerelmesei ezek, akiket vonzanak a magasságok, egyre, közelebb jutni a kék éghez, az életet adó naphoz. Lelkesíti őket a harc, a nagy távolságok és nagy akadályok leküzdése, szeretik a kitartó, nagy küzdelem után a győzelem mámorát, amelyben elfelejtenek minden fáradságot és másnap a hegyek közül magukkal viszik a hivatalokba, munkahelyekre, szemükben a nap éltető fényét, egész lényükben a természet egészséges tisztaságát, üdeségét, és izmaikban a munkára, küzdelemre való készséget. A kevés pénzű és sok igényű, örökké panaszkodó, divatosan pesszimista, túldifferenciált társas élettel agyonnyomorított nők között felcsillan itt-ott egy-egy mosolygó szemű, energikus, vonzó egyéniségű, többnyire csinos nő, turista nő,aki megszokta, sokszor napokon, sőt heteken tartó túrákon a havas sziklákon való küzdelemben, hogy természetes ösztönére bízva magát, mindennek a lényegét ragadja meg: a divatnak, a munkának és az életnek is. A dolgozó nőnek igen hasznos sport a turisztika, nemcsak abból a szempontból, hogy egészségét, kedélyét megőrzi és erősíti, hanem testkultúra és kozmetika szempontjából is. A gyaloglás ellensúlyozza a sok ülőmunkát, a hegymászás és a kötéllel való sziklamászás izmossá, karcsúvá, ruganyossá teszi az alakot. A levegő pedig a legjobb szépítő és fiatalítószer annak az arcbőre számára, akit foglalkozása egész héten, vagy talán egész éven át zárt helyiségben és egyforma, idegeket igénybe vevő munkához köt. Nincs az a radikális kozmetikai kúra, amely szebbé, üdébbé varázsolná az arcbőrt, mint egy néhány napos havasi túra. Ismerek egy hatvan és egynéhány éves előkelő hölgyet, aki most is nagy túrákon vesz részt és akinek hófehér haja mellett ragyogó, ránctalan arcbőre és olyan kifogástalan alakja van, hogy nyugodtan mehetne ,,miss” versenyre. Nálunk örvendetesen hódít a turisztika a dolgozó nők körében. Budapest közvetlen környékén is szép túrákat lehet csinálni, a sziklamászóknak pedig kitűnő iskolául szolgálnak az Oszoly sziklái, a Huszonnégyökrös, a Vaskapu sziklák, a Kő-hegy, stb. Hosszabb távtúrákra mehetnek a Börzsönybe, Pilisbe, Mátrába, sőt messzebb a Mecsekbe, Bakonyit, sőt a Sátori hegyeket és a Bükköt is látogatják az olcsó, hétvégi jegyekkel. Annyi gyönyörű helye van Csonkamagyarországnak, hová érdemes és öröm a turistának menni. Szeretném megértetni azokkal a dolgozó nőkkel, akik még nem voltak komoly turista után, hogy az mennyire szükséges nekünk, testileg-lelkileg egyaránt. Kora reggeltől késő estig tartó fárasztó munka után milyen üdítő egy hegyes erdei túra. És azok a felejthetetlen emlékek, a pilisi, visegrádi hegyek harangvirágos tisztásai, mintha látnám messze lent a csillogó Duna kanyargó ezüst szalagját s esti szürkületkor mintha életre kelne szobánk: tábortűz mellett ülünk, melynek lángjait összefonják a játszi költőidők s felettünk a kárpit miriád csillagával a mennyei égbolt. Szabó Trón: A bánhidai „Kőhegy" Sziklái. Ha az ember hegyet akar mászni, nem muszáj az Alpokba menni.