Vadászat • Halászat • Weekend • Turisztika, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933-02-24 / 2. szám

9 Vadászai Rákászat Budapesten a villamos mentén Sportszerűen rákászni nálunk nem igen szoktak, holott ez­­kedves, izgalmas, könnyű és eredményes sport és időtöltés. Magam is csak úgy „mellékesen” űztem ezt a horgászás mellett. A kommün alatt mint „sötétben buj­káló” komolyan kezdtem a halászattal foglalkozni, cél­szerűségi szempontokból, no meg időtöltésből is. Hiszen a hal változatosságot jelentett a sok gerszli, meg tök közepette. A lágymányosi Holtdima partján a szó szoros értel­mében 5—6 lépésre álltak, ültek az alkalmi horgászok, a „Minden a miénk elvét” a gyakorlatba téve át. Nekem megvolt a horgász jegyem, azok közé tartozva, akik még akkor is becsületesen kiváltották azt. El is tettem emlé­kül! A téli kikötőben nem volt sokkal jobb a helyzet, a „társaság” sem ott, sem a Dunán nem volt ínyemre, s így a lakásom közelében fekvő Átlós úti tó felé fordult érdeklődésem. Itt zártkörű társaság volt együtt, kedves urak, na meg, néha hölgyek is. Az előzetes terepszemlét követő napon már ki is vonultam teljes felszerelésemmel. Előre kell azonban bocsájtanom, hogy sok reményt nem fűztem vállalkozá­somhoz. Kilós potykákról, mint azt sokan mesélték, nem is álmodtam, s ezt nem is hittem. De számítottam kisebb, értéktelenebb halakra. Első napom eredménye — semmi! Még csak eg­y vonnyadt kis fehér hal, vagy „Schneider” sem kerü­l­t horgomra. Nem baj! Másnap, hely, csalétek változtatás után már három életunt kárász volt az eredmény, meg­vallom őszintén, mind a három törvényes korhatáron, illetve nagyságon alul! Harmadnapra késő délután furcsán kezd pedzeni az '"O­rk úszó! No, no, csak nem? Bevágni gyorsan és kifelé a horoggal! A kirántás igazán könnyen ment, s ma itt le­esett az állam, mikor a mögöttem levő fűben megtaláltam a kirántott zsákmányt. Uramfia egy sovány, kicsiny — rák! De rák volt! S ahol egy van, ott többnek is kell lennie. Másnap 10 darab szabályos kétabroncsos rákhálóval vonultam ki, s mondhatom, hogy a legnehezebb volt azt a kis darabka „büdös” húst megszerezni, amire szükségem volt, akkor a komimus alatt ez nem volt könnyű ! Délután két órakor a vízben volt a tíz háló, izgalom. Határtalan izgalom ! A szí­vény, a torkomban dobogott. Vájjon lesz-e eredmény? Kiemelem az első hálót. Üres! A másodikat, ez sűrű nádasban feküdt. Éljen, hurrá ! Öt darab szép rák, köztük kettő valóságos „solo” példány, és sorra a többiekben mind egy két darab. Az első húzás eredménye 10 hálóval 17 darab vol­t.. A sötétség beálltá­val közel 70 darab többé-kevésbé szép rákkal tértem haza. Másnap azonos idő alatt már csak alig 30 darab volt a zsákmány. Harmadnap még kevesebb! Következő napon nem sikerült „büdös” húst szerez­nem. Mit csináljak hát? Nem baj, ott volt az „elvtársi” kenyér vastag, kukoricás héjja, feneke. Kis drótkosár­kákban abból kötöztem minden háló fenekére egy-egy darabot. Hátha így is megy? És ment is! Másnap osztott érzelmekkel eregettük nagybátyám­mal a hálókat le a nád közé. Körülbelül tizenöt perc múlva remegő kézzel emeltük ki az első hálót és­­ tizen­négy darab gyönyörű rákot szedtünk ki belőle! A többi hálóban is valósággal tolongtak! Aznap délután több, mint kettőszáz darabot vittem haza! Másnap kb. ugyanannyit. Napokig rákiján tobzódtunk! így húztam ki nem egészen egy hónap alatt, közvetlenül a villamos mentén fekvő tóból, nagyforgalmú út mellett mintegy, ezer darab nagyon szép és kiválóan ízletes rákot! Íme Budapesten is lehet, benn a városban is rákászni, türelem és egy kis szerencse kell csak hozzá. Itt jegyzem meg, ami sok horgászt talán érdekel, hogy napokon át több száz mélységmérést eszközöltem a feneketlennek hívott tóban és soha 7 méternél nagyolt!) mélységet nem mérhettem! Feneke iszapos, agyagos latyak, (régi beomlott agyaggödör) vize nem tisztán édes­víz, hanem keserűvízzel és sósvízzel gyengén kevert. (A keserű és sós források úgy látszik összeköttetésben vannak vele.) Vízszíne állandó, mert források táplálják. Hal nem igen van benne, s ami van az is jóllakott, horogra nem igen megy. Nem kell tehát messze menni annak, aki hasonló élve­zetet akar kis fáradsággal szerezni magának. Az „Óra“ szikla Pomáznál, Zergének is becsületére válna annak megmászása.

Next