Magyar Vadászujság, 1934 (34. évfolyam, 1-36. szám)
1934-09-05 / 25. szám
354 kínai fajoknak is részük van. (L. m. Brehm III. k. 146. old.) A házi sertés legkülönfélébb fajtái úgy egymás között, mint a mi vaddisznónkkal, az utódokra is kiható szaporodásképességgel, eredményesen párosodnak. Különösen a régebbi időkben a vaddisznóval való párosodás egyáltalán nem az ember közbejöttével történt. Gyermekkoromban számtalanszor hallottam öreg, somogyi származású kanászunktól, hogy Dél-Somogyban és Észak-Szlavóniában, a Drávamelléki őserdők környékén sem bent a falun vagy tanyán, sem künn az erdőn nem volt ritka a korosvérű szelíd, illetve vaddisznó, mert a tölgyesekben mákkóló szelíd és vad kondáik összevissza keveredtek. Veszprém- és zalamegyei, bakonyi falvakban magam is többször láttam olyan házi disznókat, melyeken a vaddisznójelleg rozsdásvöröses színükről, sovány, csontos fejükről és tarajosan felborzolt, erős hátsertéjükről kétségtelenül fel volt ismerhető. A Bismarck herceg-féle sachsenwaldei uradalomban mesterségesen is megkísérelték szelíd és vaddisznók keresztezését és tenyésztését, de a kísérletekkel felhagytak, mert az utódok — bizonyára nem a vérkeverés miatt, hanem azért, mert szabadságukban korlátozva voltak és talán egyéb életfeltételeik is hiányoztak, — satnyáknak bizonyultak. (L. Vadászlap 1903. évf. 351. old.) Sok példa van rá, hogy megszökött, vagy a kondától elkódorgott szelíd emléik a vaddisznókhoz csatlakoztak és teljesen elvadultak; viszont olyan esetek is ismeretesek, mikor vaddisznók, különösen kanok keresték fel a szelíd csordát. (Folytatjuk.) A lap terjedelmét növeli, ha a „Magyar Vadászújságot“ ismerősei körében terjeszti. GALGA HÍ MAGYAR FÁCANFARM TÚRA MEGYE) Barn schosberger Victor uradalmi fácanterepe Központi iroda, Budapest, v., Nádor utca 17. Telefon: 23-1-32. Árajánlattal kívánatra szolgálunk! Szállítunk: VADÁSZFÁCÁNOKAT, FAJTISZTA FÁCÁNOKAT mérsékelt árakon Phasianus mongolicus I Phasianus colchicus Phasianus torquatus | Phasianus formosanus Phasianus tenebrosus DlflHft FEGYvERflTEUER A legkényesebb fegyverjavítást is a legolcsóbban, felelősséggel végez ------------ SZOMBATHELV, ERZSÉBET KIRÁLYNÉ-UTCH 34. SZÁM. Sörétes és golyós fegyverek nagy választékban. Glória sörétes töltény főraktára. Különböző kaliberű golyós töltényeket olasz, orosz karabélyhoz is állandóan raktáron tartunk. Budarszki. Irta: vitéz gróf Haller Alfréd. Nem, ne tessék félreérteni, Budarszki nem volt lengyel és tót sem volt. Barna bőre alatt a fáraók vére pezsgett, gőgös elkülönültségben élt a faluvégen puritán egyszerűségű vályogviskójában. Vályogot vetett és hegedült, téglát dagasztott és nótát faragott. Mindig nevetett és senkivel sem cserélt volna, még a jegyzővel sem, aki különben folyton félt a háborúból hazatérő legényektől. Mert hát a jegyző sem menthetett fel mindenkit. Budarszkit is beajánlották katonának. Eleinte végtelenül elszomorodott, később azonban mégis megbékélt sorsával. És egy-két nap múlva megjelent újra a községházán fényes huszártiszti atillában, — igaz, hogy csak atillában, mert sem nadrág, sem csizma nem volt rajta, — fején pedig angol modorú cilindert viselt, kezében szalmakalapot tartott. Szobában a szalmát, utcán a cilindert hordta. A falu már-már elbúcsúzott a büszke veterántól, mikor a vének tanácsában valaki olyan hangot ütött meg, mintha aggodalmakat táplálna Budarszki üresen maradt állásának betölthetősége felől. Mert hát Budarszki lengyeles nevét annak a mellékfoglalkozásának köszönhette, mellyel az egészség és köztisztaság néha olyannyira kétes lobogóját szolgálta. És a végén annyian ellenezték Budarszki hadbavonulását, hogy a jegyző, engedve a nyomásnak, felmentette, mint nélkülözhetetlent. Budarszki egyébként mint életmentő is nevet szerzett magának. Mert történt egy napon, hogy a falu apja, minden tudományok terjesztője, zsengék istápolója, olyan fürdőbe talált nyakig beleülni, melyből azután sem barát, sem rokon, sem családtag, semmi pénzért ki nem húzta volna. Budarszki volt a mentőangyal azon a napon és attól kezdve kemény adószedője a tudós ember baromfiudvarának. Mert hát Budarszki a hasát szerette a legjobban. Igaz, sem Kugler, sem Sacher vigéceinek nem adott fel rendeléseket, de néha mégis óriási ételboltokat kötött. Egy alkalommal sertésvész volt a faluban, az elhullott állatok egyetlen gödörbe kerültek, csak a napi kvóta lett leöntve esténkint mészszel. Gyűlt a gödörbe tízesével a sertészetem és ahogy szaporodott a számuk, úgy rendezte be fokozatosan az éléstárát Budarszki is. És itt a rendkívülinek kijáró hódolattal jegyzem meg, hogy nyár volt, vagy nem is nyár, kánikula. Hét se telt bele és a Budarszki rezidenciája gonoszul illatozott. Ez a szag csalta oda valószínűleg azt a rókát is, amelyiket illusztris barátom az ő speciális és előttünk oly ravaszul eltitkolt módján foglyul el-