Magyar Vadászujság, 1934 (34. évfolyam, 1-36. szám)

1934-09-05 / 25. szám

354 kínai fajokna­k is részük van. (L. m. Brehm III. k. 146. old.) A házi sertés legkülönfélébb fajtái úgy egymás között, mint a mi vaddisznónkkal, az utódokra is kiható szaporodásképességgel, eredményesen páro­sodnak. Különösen a régebbi időkben a vaddisznó­val való párosodás egyáltalán nem az ember köz­bejöttével történt. Gyermekkoromban számtalan­szor hallottam öreg, somogyi származású kaná­szunktól, hogy Dél-Somogyban és Észak-Szlavóniá­­ban, a Drávamelléki őserdők környékén sem bent a falun vagy tanyán, sem künn az erdőn nem volt ritka a korosvérű szelíd, illetve vaddisznó, mert a tölgyesekben mák­kóló szelíd és vad kondáik össze­vissza keveredtek. Veszprém- és zalamegyei, bakonyi falvakban magam is többször láttam olyan házi disznókat, melyeken a vaddisznójelleg rozsdásvöröses színük­ről, sovány, csontos fejükről és tarajosan felborzolt, erős hátsertéjü­kről kétségtelenül fel volt ismerhető. A Bismarck herceg-féle sachsenwaldei urada­lomban mesterségesen is megkísérelték szelíd és vaddisznók keresztezését és tenyésztését, de a kísér­letekkel felhagytak, mert az utódok — bizonyára nem a vérkeverés miatt, hanem azért, mert szabad­ságukban korlátozva voltak és talán egyéb életfel­tételeik is hiányoztak, — satnyáknak bizonyultak. (L. Vadászlap 1903. évf. 351. old.) Sok példa van rá, hogy megszökött, vagy a kondától elkódorgott szelíd emléik a vaddisznókhoz csatlakoztak és tel­jesen elvadultak; viszont olyan esetek is ismerete­sek, mikor vaddisznók, különösen kanok keresték fel a szelíd csordát. (Folytatjuk.) A lap terjedelmét növeli, ha a „Magyar Vadász­­újságot“ ismerősei körében terjeszti. GALGA HÍ MAGYAR FÁCANFARM TÚRA MEGYE) Barn schosberger Victor uradalmi fácanterepe Központi iroda, Budapest, v., Nádor­ utca 17. Telefon: 23-1-32. Árajánlattal kívánatra szolgálunk! Szállítunk: VADÁSZFÁCÁNOKAT, FAJTISZTA FÁCÁNOKAT mérsékelt árakon Phasianus mongolicus I Phasianus colchicus Phasianus torquatus | Phasianus formosanus Phasianus tenebrosus DlflHft FEGYvERflTEUER A legkényesebb fegyver­javítást is a legolcsóbban, felelősséggel végez ------------ SZOM­BATH­ELV, ERZSÉBET KIRÁLYNÉ-UTCH 34. SZÁM. Sörétes és golyós fegyverek nagy választékban. Glória sörétes töltény főraktára. Különböző kaliberű golyós töltényeket olasz, orosz karabélyhoz is állandóan raktáron tartunk. Budarszki. Irta: vitéz gróf Haller Alfréd. Nem, ne tessék félreérteni, Budarszki nem volt lengyel és tót sem volt. Barna bőre alatt a fáraók vére pezsgett, gőgös elkülönültségben élt a falu­­végen puritán egyszerűségű vályogviskójában. Vá­lyogot vetett és hegedült, téglát dagasztott és nótát faragott. Mindig nevetett és senkivel sem cserélt volna, még a jegyzővel sem, aki különben folyton félt a háborúból hazatérő legényektől. Mert hát a jegyző sem menthetett fel mindenkit. Budarszkit is beajánlották katonának. Eleinte végtelenül elszomorodott, később azon­ban mégis megbékélt sorsával. És egy-két nap múlva megjelent újra a községházán fényes huszár­tiszti atillában, — igaz, hogy csak atillában, mert sem nadrág, sem csizma nem volt rajta, — fején pedig angol modorú cilindert viselt, kezében szal­makalapot tartott. Szobában a szalmát, utcán a ci­lindert hordta. A falu már-már elbúcsúzott a büszke veterán­tól, mikor a vének tanácsában valaki olyan hangot ütött meg, mintha aggodalmakat táplálna Budar­szki üresen maradt állásának betölthetősége felől. Mert hát Budarsz­ki lengyeles nevét annak a mellékfoglalkozásának köszönhette, mellyel az egészség és köztisztaság néha olyannyira kétes lo­bogóját szolgálta. És a végén annyian ellenezték Budarszki had­­bavonulását, hogy a jegyző, engedve a nyomásnak, felmentette, mint nélkülözhetetlent. Budarszki egyébként mint életmentő is nevet szerzett magának. Mert történt egy napon, hogy a falu apja, minden tudományok terjesztője, zsen­gék istápolója, olyan fürdőbe talált nyakig bele­ülni, melyből azután sem barát, sem rokon, sem családtag, semmi pénzért ki nem húzta volna. Bu­darszki volt a mentőangyal azon a napon és attól kezdve kemény adószedője a tudós ember baromfi­­udvarának. Mert hát Budarszki a hasát szerette a legjob­ban. Igaz, sem Kugler, sem Sacher vigéceinek nem adott fel rendeléseket, de néha mégis óriási étel­boltokat kötött. Egy alkalommal sertésvész volt a faluban, az elhullott állatok egyetlen gödörbe ke­rültek, csak a napi kvóta lett leöntve esténkint mész­szel. Gyűlt a gödörbe tízesével a sertészetem és ahogy szaporodott a számuk, úgy rendezte be foko­zatosan az éléstárát Budarszki is. És itt a rendkívü­linek kijáró hódolattal jegyzem meg, hogy nyár volt, vagy nem is nyár, kánikula. Hét se telt bele és a Budarszki rezidenciája gonoszul illatozott. Ez a szag csalta oda valószínűleg azt a rókát is, amelyiket illusztris barátom az ő speciális és előttünk oly ravaszul eltitkolt módján foglyul el-

Next