Magyar Vadászujság, 1938 (38. évfolyam, 1-36. szám)

1938-02-15 / 5. szám

MAGYAR VADÁSZÚJSÁG tett nekem, főleg, mert súlyos tévedését még azzal a példátlanul álló igazságtalansággal is fűszerezi, mellyel egy igen csúf egyéni jellemvonást imputál nekem. Belém diktálja a beképzeltség csalhatatlan­­ságának azt a képtelen mértékét, mely a félművelt, feltanult, vég nélkül hiú emberek sajátsága, azoké, akiknek tudása nem áll arányban az ambícióikkal. Rossz emberismeretre vall. Nem érezte ki írásaim­ból azt, hogy engem nem ostoba hiúság és túlmére­tezett ambíciók hevítenek, hanem az a merev hajt­­hatatlanság, mellyel a közügy rovására alkut nem ismerek. Az egyéni ambícióknak atomja sincsen meg bennem, de megvan a vasakarat, mellyel ellen­állok mindannak, ami az ifjabb vadászgenerációk­nak nevelődését hamis vágányokra próbálja te­relni. Én írótársaim megállapításait megállapítá­sokkal ellensúlyozom, nem pedig úgy, hogy egyéni­ségükről hamis képet festek az olvasónak. Riposzt­­jaimban szoktam éles is lenni, tudok marni is, de csak szakirodalmunk fékevesztett haramiáival szemben, és ekkor is mindig csak az érdemi rész­ben, személyükre való minden tekintet nélkül. Ebben ne méltóztassék vadászati szakirodalmunk lekicsinylését látni. Azt a kezet, mely a nemes búza mellől kigyomlálja a gazt, ne tessék rosszhiszemű­nek bélyegezni, és pedig még abban az esetben sem, ha a gyommal netán egy-egy vékonyka búzaszálat is kihány véletlenül. A szándék jó és tiszta. Az „Én“, melyet Ötvös Balázs úr bennem aposztrofál, nem létezik. De létezik az a másik, mely mint a jó pap, holtáig szeret tanulni. Ha már föl méltóztatott vetni a cseh vizsla ügyét, mint a köztünk — szerinte — fennálló affér tárgyát s mint olyan kérdést, melyben én és velem együtt bizonnyal igen sokan teljesen tájékozatlanok va­gyunk, legyen szabad itt fölkérnem, hogy azt a legelől említett sokféle vizslát faja szerint meg­határozni méltóztassék, ha egyszer a sok közül egyik sem cseh, amennyiben ilyen nemzetiségű vizsla egyáltalán nincs. Miféle szerzet hát az egyik és miféle a másik, a harmadik stb. Mert valami­féle nációjának már mégis csak kell lennie. Miat­tam ne legyen cseh, de ha nem az, hát micsoda? Nálunk nem tájfajta, de, szerintem, valahol talán otthon kell lennie. Ha nem Csehországban, hát hol? Amíg ezt a sokféle fajzatot csehnek tudtam — nem érdekelt. De most a cseh mivoltuk taga­dása érdekessé teszi az ügyüket. Főleg, mert bol­dogult apámnak Angliából importált szubtilisan finom, gyönyörű két pointer szukája egy ilyen ismeretlen fajú kannal párzott meg s a szuka kivé­tel nélkül csupa — még talán nálánál is szebb — tipikus pointereket hozott a világra, hibátlan kül­lemben és pointer sajátságokkal. Az idegen kan tehát nem rontotta meg a vért, amiből föltehető, hogy nem lehetett egészen közönséges vérű fajzat. Adlasz Kerekes fintor úrnak. Mindenek előtt elnézést kérek, hogy a lapunk 1937 december 25. számában megjelent „hozzászó­lására“ csak most válaszolok. Sokat vadásztam, nem igen foghattam tollat, meg hát nem is volt olyan sürgős a mi barátságos eszmecserénk. Ne tessék rossz néven venni, hogy megkérde­zem: honnan, cikkem melyik részéből tetszik „úgy látni“, hogy én csak erdős területen keresem a jó kisvadas területet? Szíveskedjék cikkemet újra el­olvasni. Soha nem mondtam, nem írtam olyant, hogy a jó kisvadas terület hegyes vidéken van. Nem mondhattam ilyent, hiszen mikor 16 évig az állami szolgálat Erdélybe kötött, akkor is lejár­tam az Alföldre kisvadra vadászni. De mivel egyetértünk abban, hogy a síkvidéken van több kisvad, rátérhetünk a „hozzászólás“ második ré­szére: „Nincs rossz puska, csak rossz lövő“. Ezt tényleg szokták mondani, de én inkább úgy tapasz­taltam, hogy sok rossz puska van, de még sokkal több rossz lövő. Abban azonban teljesen egyet­értünk, hogy nincs egészen rossz vadászterület, csak rossz vadgazda. Mivel cikkemben a természeti adottságot és egyebeket is a lehetőségig kifejtettem és tapaszta­lataimat az egész ország területéről gyűjtöttem, nem térek ezekre ki újra, hanem egy igen fontos és sajnálatos dolgot kívánok tisztázni, a „kisgazda­vadász“ ügyét. ___________________ mm V ¥ ___________________ •VA SELMECZV MIKII)! SORETGYAR ».-T. BUDAPEST Gyár: ÚJPEST, MEGYERI­ ÚT 9. szám. Telefon: 2­ 945 57. 1 •Vm •Vm* Csendélet a Gerecse-tetőn. Nyolc turkáló vaddisznó. Fényképezte: dr. Majos Ferenc. 73 1938 február 15.

Next