Magyar Vadászujság, 1938 (38. évfolyam, 1-36. szám)
1938-02-15 / 5. szám
MAGYAR VADÁSZÚJSÁG tett nekem, főleg, mert súlyos tévedését még azzal a példátlanul álló igazságtalansággal is fűszerezi, mellyel egy igen csúf egyéni jellemvonást imputál nekem. Belém diktálja a beképzeltség csalhatatlanságának azt a képtelen mértékét, mely a félművelt, feltanult, vég nélkül hiú emberek sajátsága, azoké, akiknek tudása nem áll arányban az ambícióikkal. Rossz emberismeretre vall. Nem érezte ki írásaimból azt, hogy engem nem ostoba hiúság és túlméretezett ambíciók hevítenek, hanem az a merev hajthatatlanság, mellyel a közügy rovására alkut nem ismerek. Az egyéni ambícióknak atomja sincsen meg bennem, de megvan a vasakarat, mellyel ellenállok mindannak, ami az ifjabb vadászgenerációknak nevelődését hamis vágányokra próbálja terelni. Én írótársaim megállapításait megállapításokkal ellensúlyozom, nem pedig úgy, hogy egyéniségükről hamis képet festek az olvasónak. Riposztjaimban szoktam éles is lenni, tudok marni is, de csak szakirodalmunk fékevesztett haramiáival szemben, és ekkor is mindig csak az érdemi részben, személyükre való minden tekintet nélkül. Ebben ne méltóztassék vadászati szakirodalmunk lekicsinylését látni. Azt a kezet, mely a nemes búza mellől kigyomlálja a gazt, ne tessék rosszhiszeműnek bélyegezni, és pedig még abban az esetben sem, ha a gyommal netán egy-egy vékonyka búzaszálat is kihány véletlenül. A szándék jó és tiszta. Az „Én“, melyet Ötvös Balázs úr bennem aposztrofál, nem létezik. De létezik az a másik, mely mint a jó pap, holtáig szeret tanulni. Ha már föl méltóztatott vetni a cseh vizsla ügyét, mint a köztünk — szerinte — fennálló affér tárgyát s mint olyan kérdést, melyben én és velem együtt bizonnyal igen sokan teljesen tájékozatlanok vagyunk, legyen szabad itt fölkérnem, hogy azt a legelől említett sokféle vizslát faja szerint meghatározni méltóztassék, ha egyszer a sok közül egyik sem cseh, amennyiben ilyen nemzetiségű vizsla egyáltalán nincs. Miféle szerzet hát az egyik és miféle a másik, a harmadik stb. Mert valamiféle nációjának már mégis csak kell lennie. Miattam ne legyen cseh, de ha nem az, hát micsoda? Nálunk nem tájfajta, de, szerintem, valahol talán otthon kell lennie. Ha nem Csehországban, hát hol? Amíg ezt a sokféle fajzatot csehnek tudtam — nem érdekelt. De most a cseh mivoltuk tagadása érdekessé teszi az ügyüket. Főleg, mert boldogult apámnak Angliából importált szubtilisan finom, gyönyörű két pointer szukája egy ilyen ismeretlen fajú kannal párzott meg s a szuka kivétel nélkül csupa — még talán nálánál is szebb — tipikus pointereket hozott a világra, hibátlan küllemben és pointer sajátságokkal. Az idegen kan tehát nem rontotta meg a vért, amiből föltehető, hogy nem lehetett egészen közönséges vérű fajzat. Adlasz Kerekes fintor úrnak. Mindenek előtt elnézést kérek, hogy a lapunk 1937 december 25. számában megjelent „hozzászólására“ csak most válaszolok. Sokat vadásztam, nem igen foghattam tollat, meg hát nem is volt olyan sürgős a mi barátságos eszmecserénk. Ne tessék rossz néven venni, hogy megkérdezem: honnan, cikkem melyik részéből tetszik „úgy látni“, hogy én csak erdős területen keresem a jó kisvadas területet? Szíveskedjék cikkemet újra elolvasni. Soha nem mondtam, nem írtam olyant, hogy a jó kisvadas terület hegyes vidéken van. Nem mondhattam ilyent, hiszen mikor 16 évig az állami szolgálat Erdélybe kötött, akkor is lejártam az Alföldre kisvadra vadászni. De mivel egyetértünk abban, hogy a síkvidéken van több kisvad, rátérhetünk a „hozzászólás“ második részére: „Nincs rossz puska, csak rossz lövő“. Ezt tényleg szokták mondani, de én inkább úgy tapasztaltam, hogy sok rossz puska van, de még sokkal több rossz lövő. Abban azonban teljesen egyetértünk, hogy nincs egészen rossz vadászterület, csak rossz vadgazda. Mivel cikkemben a természeti adottságot és egyebeket is a lehetőségig kifejtettem és tapasztalataimat az egész ország területéről gyűjtöttem, nem térek ezekre ki újra, hanem egy igen fontos és sajnálatos dolgot kívánok tisztázni, a „kisgazdavadász“ ügyét. ___________________ mm V ¥ ___________________ •VA SELMECZV MIKII)! SORETGYAR ».-T. BUDAPEST Gyár: ÚJPEST, MEGYERI ÚT 9. szám. Telefon: 2 945 57. 1 •Vm •Vm* Csendélet a Gerecse-tetőn. Nyolc turkáló vaddisznó. Fényképezte: dr. Majos Ferenc. 73 1938 február 15.