Vadászujság, 1943 (3. évfolyam, 1-36. szám)

1943-01-05 / 1. szám

VADÁSZÚJSÁG 4 kinyi­tani,­­ mire a gyilkos szeszek letaglózó hatása alatt elvesztette egyensúlyát és végigzuhant a föl­dön . . . Ahol is azon nyomban elaludt... Feje és teste mellett pontosan kivehető állat­lépések nyomódtak a puha, nedves ösvény sima föld­jébe. Első pillantásra látszott, hogy medvetalpak nyomták a talajba .. . Tehát medve járt az udvarun­kon, mialatt a koma édesdeden, ártatlanul, maga­­tehetetlenül aludt a szabad ég alatt, öt lépésnyire a biztonságot nyújtó ajtón kívül és a jó meleg ágytól... Könnyű volt megállapítani, mi történhetett. Amint a cimbora összeesett és elaludt, nem­sokára medve jött ki az erdőből. Észrevette a halott emberi testet és puszta kíváncsiságból odament, meg­szemlélte, megszagolgatta. És mivel irtózatosan bűz­­löt a rosszillatú pálinkától, a havasok fűszeres illatú levegőjéhez szokott mackó nagyot fintorított és undorral hátat fordítva a becsudálkozott embernek, megvetően visszaballagott a sűrűbe... Sokáig tartott, amíg lelket tudtam verni a komába és be tudtam támogatni a házba Ott azután tovább folytatta az öntudatlan alvást. Amikor pedig magához tért dögletes kábulatából, nagy csodálko­zással hallgatta meg előadásomat a kényes mackóról és a bűzlő részegemberről. Ilprónac-nagynnő. Irta : dr. Szent-Ivány Géza. (Folytatás.) A fogolybetegségek a baromfikolera, amely fertőzés folytán ragad rá a fogolyállományra, a tyúkpestis hasonlóképen. Ugyancsak a baromfi­­diftéria, amely vagy a csőrön, vagy a lábakon lévő barna színű daganatok alakjában jelentkezik. Ha ilyen foglyot lövünk, az egész csapatot célszerű lesz kilőni. Nem ritka betegség a foglyoknál a syngamose néven ismert ragályos betegség is, amelyet az állat légcsövében magát befészkelő parasita idéz elő. Vadászata a fogolynak, amint eléggé ismere­tes , vizslával vagy hajtókkal történik. Ez utóbbi­nak csak ott van helye, ahol nagy fogolyállomány van. Az állománynak rendszerint kétharmada ke­rülhet lelövésre, egyharmadának meg kell marad­nia az állomány fenntartása végett tenyészcélra. A szárnyazott fogoly, amint földet ér, sebe­sen elfut és nagyon jó orrú kutya kell hozzá, hogy megkerüljön hosszabb keresés után. Ha a fo­goly a lövés után meredeken és gyorsan felfelé emelkedik, akkor tüdőlövést kapott, vagy szemeit vágta ki a lövés. Ilyenkor nagy magasságba megy fel és bizonyos idő múlva kimúlva leesik. A láb- RUHai ISTVÁN ezüstkoszorús cipészmester BUDAPEST. IUM­MANUM UTCA 5. SZ. TELEFON: 387-091.­­ ALAPÍTÁSI ÉV: 1895 vadászcipő Különlegességek VALÓDI ANGOL SPORTBOROK. HULIHACSIZMAK lövést kapott fogoly lógatja a lábát és messze elre­pül, s ha földet ér, épen maradt egyik lábán is el tud menekülni. Nagyon csúnya, bár elterjedt szokás a sebzett fogoly fejének a csizmasarokhoz, vagy a puskaagyhoz való ütögetése, ugyancsak kegyetlen módja a vele való végzésnek az a régi eljárás, amely ma már hála Istennek kiment a gyakorlatból, amely szerint a szárnyas vadnak erős szárnytollával a feje tövébe szúrtak. A fogolyra vonatkozó tilalmi időknek meg­állapítása ma különösen fontos és a legnagyobb gondosságot igényli, midőn fogolyállományunk­nak úgyszólván csak roncsai maradtak; normális időkben is erősen megfontolandó kérdés, hogy ne adjunk alkalmat egyrészt korai lelövésekre, ami­dőn gyenge fogolycsirkék esnek áldozatul, más­részt arra sem, hogy a tél bekövetkeztével és ha­vas terepeken fogoly lelövés történhessék csak azért, hogy a sebesen repülő fogolyra történt mes­terlövések érvényesülhessenek. A fácán családnak két faja különböztethető meg, ú. m. a nemes­ fácán­­— Phasianus colchicus Linné — és a Phas. Versicolor Vieil., vagyis a japán eredetű fácán. A nemes fácánnak azonban igen sok alfaja van.­­Ezek közül a legrégibben ismert alfaj a Colchicus fácán, amely Batumból szárma­zott el mindenfelé. Később az angolok behozták a Torquatust és a mongol­ fácánt és más alfajok is elterjedtek. A fácán a fogollyal ellentétben az er­dők lakója. Nem a nagy erdőséggé, hanem inkább a kisebb, tagoltaké, a folyók menti fás részeké, de másutt is tenyészik, ha fel tud közelében galyazni, éjjelezésre, így a nádasokban is meghúzódik. A fácán nem él párban, ellentétben a fogoly­­ával és fúrj jel, nem is él többnejűségben, hanem a dürgés idején párosodik az előtalált, vagy hozzá került tyúkokkal. A tyúk igen gondatlan családanya, nemcsak a fészkek helyének megválasztása, hanem a költés és a csibék vezetése és felnevelése tekintetében is. A csibék már 12 napos korukban röpképesek lesz­nek, 24 napos korukban megindul náluk a szárny evezőtollak vedlése és 12 hetes korukban már át­­vedlettek. A rendes költés május végén és június elején megy végbe és 24—25 napig tart. A csibék éppen úgy táplálkoznak eleinte kizárólag boga­rakkal, lárvákkal, csigákkal, gilisztákkal, lepke és légyfélékkel, mint a fogolycsirkék, később ezek­hez növényi eledelek is hozzá jönnek. A fácán sokkal erősebb természetű, mint a fogoly, a tél zordsága nem érinti annyira, mint a foglyot, na­gyobb az ellenálló képessége, de télen jól kell etetni őket, ha jó állományt akar tulajdonosa. Ellenben igen érzékeny a fácáncsibe a kelés ide­jén és utána, s ha akkor nagyon nedves, esős az időjárás, sok elpusztul belőlük. A fácán nyoma hasonlít a fogolyéhoz, csak sokkal erősebb és a hátulsó ujjlenyomat jobban kivehető nála. A fácán szeret nappal a mezőkön tartózkodni és nagyon hálás a mezőkön létesített remisekkel szemben, ahol a ragadozók ellen védelmet és jó köl­tési helyet is talál. Nagyobb állomány, amennyi­ben a terület arányával nem áll összhangban a mezőgazdaságban károkat okoz és sok panaszra 1943 január 5.

Next