A vadászkutya, 1943. (4. évfolyam, 1-12. szám)

1943-03-15 / 3. szám

A VADÁSZKUTYA Puntigám Jenő és kölesei Kende Mihály 20—20 pengőt ajánlottak fel. Sajnos, mindeddig nem érkezett több adomány és a világháborús viszonyok sem lé­vén alkalmasak a kísérlet keresztülvitelére, ebben az ügyben egyelőre nem történt további intézkedés. d) Vasas József indítványát a vírótszőrű magyar­­vizsla kitenyésztése tárgyában — elvben — azzal, hogy a leszármazottakat az OVC májusi kiállításán be kell mutatni és ha azoknál a többi fajtajelleg meglesz, azoknak magyarvizslaként való elfogadását tovább fogja tárgyalni. A bemutatás nem történt meg és így az ügy egyelőre tárgytalan. 2. A szaklapokban az utóbbi időben számos cikk jelent meg, amelyekben egyesek a magyarvizsla sö­­tétebb szőrözetét kifogásolják, mások a kisebb, gyön­gébb testalkatot. Erre vonatkozóan ennek a következőket jelenti: Az OVC magyarvizslás szakosztálya a magyarvizsla standardját 1930. május 30-án állapította meg vég­legesen, ebben azonban a mar­magasságát nem ha­tározta meg, nem akarván az akkor még rendelke­zésre álló és különböző nagyságú kis számú egyedet esetleg a tenyésztésből kizárni, ezért a marmagas­ság határainak megállapítását későbbi időre halasz­totta, amikor is már elég tenyészanyag fog rendel­kezésre állani, amelyekből a kívánatos magasság határai könnyebben lesznek megállapíthatók. A kö­zelmúltban több oldalról kért adatokat az ismert, kiválóbb egyedek tulajdonosaitól, sajnos azonban eddig csak­­ választ kapott. Indítványozta, hogy szaklapunk útján felhívás intéztessék a törzskönyve­zett vizslák tulajdonosaihoz, közöljék mielőbb vizslá­juk marmagasságát, hogy ezekből az adatokból a marmagasság kívánatos határai megállapíthatók le­gyenek. A szakosztály a színezetre vonatkozóan célul tűzte ki, hogy a magyarvizsla színezetéből a fehéret lehetőleg teljesen kiküszöbölje és a szőrözetet erő­sítse. Ezért iparkodott elsősorban a világos sárga színezetet sötétebbre változtatni. Törekvésének meg is volt a következménye, úgyhogy ma már a fehér foltok mind ritkábbak és csak a szügyön kis csillag alakjában és a mancsokon 1—1 ujjon jelentkeznek. Emellett szigorúan ügyelt arra is, hogy a szőrözet ne finomodjék el és nem egy vizslát túlfinom szőrö­­zete miatt ki is zárt a tenyésztésből. Egyébként ta­pasztalta, hogy a szín sötétedésével együtt járt a szőrözet durvulása is. A szakosztály a tenyésztés irányításánál különös gondot fordított a párok kiválasztására, hogy az eset­leges hibák megfelelő párok kijelölésével az utódok­­tól eltűnjenek, továbbá minél egységesebb típust te­nyésztünk ki és így szigorúan ragaszkodott a megálla­pított standardhoz. A szakosztályt munkájában erősen hátráltatta a tenyésztők közömbössége és kényelem­szerette, mert vajmi kevés azok száma, akik párki­jelölésért a tenyésztés irányítójához fordulnak. A leg­többen, ha ismernek a közelükben egy kant, nem tö­rődve azzal, hogy kívánatos-e az azzal való fedez­tetés, minden további nélkül nyélbeütik a párosítást ,csak azért, hogy ne kelljen firkálniuk vagy szokáju­kat messzebbre küldeniük. Nagyon sokan vannak olyanok is, akik nem tö­rődnek a törzskönyvezéssel és elmulasztják a szük­séges bejelentéseket, legjobb esetben akkor kezde­nek kapkodni, ha valaki, aki kölyköt akar tőlük venni, ragaszkodik a törzskönyvezéshez. Ezáltal sok fölösleges munkát adnak a törzskönyvvezetőnek, aki kénytelen a leszármazás után kutatni és az esetleg hiányzó okmányok (fedeztetési igazolvány, alom be­jelentés stb.) beküldése iránt kiterjedt és költséges levelezést folytatni. Ugyancsak közönbösségből vagy költségkímélés miatt sokan nem törzskönyveztetik — az arra egyéb­ként jogosult — vizsláikat és ezzel szaporítják a bi­zonytalan és később már kinyomozhatatlan szárma­zású vizslák számát. Ennek szomorú következménye, hogy több a törzskönyvezetlen, mint a törzskönyve­zett magyarvizsla az országban. Emiatt a tenyésztés irányítójának kevesebb anyag állván rendelkezésére, a meglévő kevés anyagból kénytelen kijelölni a pá­rosítandó egyedeket, így a beltenyésztés sajnos las­sabban küszöbölhető ki. Nagy baj még az is, hogy a párkijelölést kérők nem ismertetik szukáik küllemét és használhatósági tulajdonságait, ugyancsak a kanok tulajdonosai sem ismertetik azokat és így a tenyésztési irányítónak e téren is sok nehézséget okoznak, mert hisz az csak a kiállításon és versenyeken szereplő vizslák küllemét és használhatóságát ismeri és megint csak ebből a kevés anyagból kénytelen párokat kijelölni. Számolva azzal, hogy nagyon sok törzskönyve­zetlen magyarvizsla van az országban és ezek ki­esnek a tenyésztésből, az OVC legutóbbi­­ kiállítása alkalmával magyarvizsla bemutatót tartott azzal a céllal, hogy a fajtajellegnek megfelelők bizonyos fel­tételek mellett törzskönyvezhetők legyenek. Az ered­mény az volt, hogy alig néhány vizslát mutattak be. Tehát ismét a közöny, a költségkímélés és a ké­nyelemszeretet akadályozta a szakosztályt jószándé­kai keresztülvitelében. Ismételten arra kéri tehát a szakosztály a magyarvizslás vadászokat, hogy mind saját, mind pedig a tenyésztés érdekében ne mulasszák el vizs­láikat törzskönyveztetni, azokat a kiállításokon és versenyeken bemutatni, mert csak így érhető el a kitűzött cél: a fajta folytonos javítása és egyöntetűvé tétele. A Szakosztály a beszámolót egyhangúan el­fogadta. Márkos Mózes és Tricska Viktor javasla­tára a szakosztály elhatározta, hogy a beszámolót szaklapunkban teljes egészében közölteti. Elnök bejelenti, hogy a „Tenyésztési Bizottságot" a mai napra egybehívta, hogy az eredményes tovább­­tenyésztés érdekében az eddigi tapasztalatok alapján teendő további intézkedéseket letárgyalja. A bizottság 3 tagja levélben kimentette távolmaradását. Miután a tenyésztési bizottság ülését nem lehetett megtartani, az ülés megtartásátt a tenyészállatvásár tartamára március 27-én d. u. 5 órára az OVC helyiségébe tűzte ki. 3. Elnök a szakosztály eddigi bizalmát megkö­szönve, megromlott egészségi állapotára tekintettel tisztségeiről lemondott és kérte a szakosztályt, hogy azokra más megfelelő tagokat válasszon meg. 3.

Next