A vadászkutya, 1943. (4. évfolyam, 1-12. szám)
1943-03-15 / 3. szám
A VADÁSZKUTYA Puntigám Jenő és kölesei Kende Mihály 20—20 pengőt ajánlottak fel. Sajnos, mindeddig nem érkezett több adomány és a világháborús viszonyok sem lévén alkalmasak a kísérlet keresztülvitelére, ebben az ügyben egyelőre nem történt további intézkedés. d) Vasas József indítványát a vírótszőrű magyarvizsla kitenyésztése tárgyában — elvben — azzal, hogy a leszármazottakat az OVC májusi kiállításán be kell mutatni és ha azoknál a többi fajtajelleg meglesz, azoknak magyarvizslaként való elfogadását tovább fogja tárgyalni. A bemutatás nem történt meg és így az ügy egyelőre tárgytalan. 2. A szaklapokban az utóbbi időben számos cikk jelent meg, amelyekben egyesek a magyarvizsla sötétebb szőrözetét kifogásolják, mások a kisebb, gyöngébb testalkatot. Erre vonatkozóan ennek a következőket jelenti: Az OVC magyarvizslás szakosztálya a magyarvizsla standardját 1930. május 30-án állapította meg véglegesen, ebben azonban a marmagasságát nem határozta meg, nem akarván az akkor még rendelkezésre álló és különböző nagyságú kis számú egyedet esetleg a tenyésztésből kizárni, ezért a marmagasság határainak megállapítását későbbi időre halasztotta, amikor is már elég tenyészanyag fog rendelkezésre állani, amelyekből a kívánatos magasság határai könnyebben lesznek megállapíthatók. A közelmúltban több oldalról kért adatokat az ismert, kiválóbb egyedek tulajdonosaitól, sajnos azonban eddig csak választ kapott. Indítványozta, hogy szaklapunk útján felhívás intéztessék a törzskönyvezett vizslák tulajdonosaihoz, közöljék mielőbb vizslájuk marmagasságát, hogy ezekből az adatokból a marmagasság kívánatos határai megállapíthatók legyenek. A szakosztály a színezetre vonatkozóan célul tűzte ki, hogy a magyarvizsla színezetéből a fehéret lehetőleg teljesen kiküszöbölje és a szőrözetet erősítse. Ezért iparkodott elsősorban a világos sárga színezetet sötétebbre változtatni. Törekvésének meg is volt a következménye, úgyhogy ma már a fehér foltok mind ritkábbak és csak a szügyön kis csillag alakjában és a mancsokon 1—1 ujjon jelentkeznek. Emellett szigorúan ügyelt arra is, hogy a szőrözet ne finomodjék el és nem egy vizslát túlfinom szőrözete miatt ki is zárt a tenyésztésből. Egyébként tapasztalta, hogy a szín sötétedésével együtt járt a szőrözet durvulása is. A szakosztály a tenyésztés irányításánál különös gondot fordított a párok kiválasztására, hogy az esetleges hibák megfelelő párok kijelölésével az utódoktól eltűnjenek, továbbá minél egységesebb típust tenyésztünk ki és így szigorúan ragaszkodott a megállapított standardhoz. A szakosztályt munkájában erősen hátráltatta a tenyésztők közömbössége és kényelemszerette, mert vajmi kevés azok száma, akik párkijelölésért a tenyésztés irányítójához fordulnak. A legtöbben, ha ismernek a közelükben egy kant, nem törődve azzal, hogy kívánatos-e az azzal való fedeztetés, minden további nélkül nyélbeütik a párosítást ,csak azért, hogy ne kelljen firkálniuk vagy szokájukat messzebbre küldeniük. Nagyon sokan vannak olyanok is, akik nem törődnek a törzskönyvezéssel és elmulasztják a szükséges bejelentéseket, legjobb esetben akkor kezdenek kapkodni, ha valaki, aki kölyköt akar tőlük venni, ragaszkodik a törzskönyvezéshez. Ezáltal sok fölösleges munkát adnak a törzskönyvvezetőnek, aki kénytelen a leszármazás után kutatni és az esetleg hiányzó okmányok (fedeztetési igazolvány, alom bejelentés stb.) beküldése iránt kiterjedt és költséges levelezést folytatni. Ugyancsak közönbösségből vagy költségkímélés miatt sokan nem törzskönyveztetik — az arra egyébként jogosult — vizsláikat és ezzel szaporítják a bizonytalan és később már kinyomozhatatlan származású vizslák számát. Ennek szomorú következménye, hogy több a törzskönyvezetlen, mint a törzskönyvezett magyarvizsla az országban. Emiatt a tenyésztés irányítójának kevesebb anyag állván rendelkezésére, a meglévő kevés anyagból kénytelen kijelölni a párosítandó egyedeket, így a beltenyésztés sajnos lassabban küszöbölhető ki. Nagy baj még az is, hogy a párkijelölést kérők nem ismertetik szukáik küllemét és használhatósági tulajdonságait, ugyancsak a kanok tulajdonosai sem ismertetik azokat és így a tenyésztési irányítónak e téren is sok nehézséget okoznak, mert hisz az csak a kiállításon és versenyeken szereplő vizslák küllemét és használhatóságát ismeri és megint csak ebből a kevés anyagból kénytelen párokat kijelölni. Számolva azzal, hogy nagyon sok törzskönyvezetlen magyarvizsla van az országban és ezek kiesnek a tenyésztésből, az OVC legutóbbi kiállítása alkalmával magyarvizsla bemutatót tartott azzal a céllal, hogy a fajtajellegnek megfelelők bizonyos feltételek mellett törzskönyvezhetők legyenek. Az eredmény az volt, hogy alig néhány vizslát mutattak be. Tehát ismét a közöny, a költségkímélés és a kényelemszeretet akadályozta a szakosztályt jószándékai keresztülvitelében. Ismételten arra kéri tehát a szakosztály a magyarvizslás vadászokat, hogy mind saját, mind pedig a tenyésztés érdekében ne mulasszák el vizsláikat törzskönyveztetni, azokat a kiállításokon és versenyeken bemutatni, mert csak így érhető el a kitűzött cél: a fajta folytonos javítása és egyöntetűvé tétele. A Szakosztály a beszámolót egyhangúan elfogadta. Márkos Mózes és Tricska Viktor javaslatára a szakosztály elhatározta, hogy a beszámolót szaklapunkban teljes egészében közölteti. Elnök bejelenti, hogy a „Tenyésztési Bizottságot" a mai napra egybehívta, hogy az eredményes továbbtenyésztés érdekében az eddigi tapasztalatok alapján teendő további intézkedéseket letárgyalja. A bizottság 3 tagja levélben kimentette távolmaradását. Miután a tenyésztési bizottság ülését nem lehetett megtartani, az ülés megtartásátt a tenyészállatvásár tartamára március 27-én d. u. 5 órára az OVC helyiségébe tűzte ki. 3. Elnök a szakosztály eddigi bizalmát megköszönve, megromlott egészségi állapotára tekintettel tisztségeiről lemondott és kérte a szakosztályt, hogy azokra más megfelelő tagokat válasszon meg. 3.