Vállalkozók és Iparosok Lapja, 1910 (30. évfolyam, 2-52. szám)

1910-04-16 / 16. szám

A fővárosi építő program Dt. Bároly polgármester a napokban terjesztette az építő­bizottság elé a főváros építési programm­­jának folytatását. A tervek 1910-re, 11-re és 12-re szólnak, bérh­áz, iskola és közcélú építke­zésre oszlanak s a ,három esztendőre összesen­ 5­3 millió K-ba kerülnek. A bizottság átvizsgálta ezeket a terveket és valamennyit elfogadta. Meg­állapodtak abban, hogy az építést augusztusban az iskolákkal és a földszintes kis lakásokkal kezdik meg. A bizottság műépítész tagjai beje­lentették, hogy a munkálatoknak bármily arány­la, leendő folytatása tekintvsi akadályba nem ütközik, mert tégla van elég, a téglahiány meg­szűnt. Kijelentették azt is, hogy a főváros építő tevékenysége a magánépítést nem zavarja, mert munkaerőben csak úgy, mint az anya­gban, nincs hiány. 1910- ben és 1911-ben: Háromemeletes bérházak, fővárosi telkeken: A HI., Miklós-tér—Sorompó­ utca 1—2 szobás, 00 lakás, 300.000 K; a VI., Frangepán—Lomb-utca, sarok 1—2 szobás 100 lakás, 600.000 K; a IX., Mester-utca. 5. sz. 2—3 szobás, 40 lakás, 400.000 K; a X., Simor­­utca (Tisztviselőtelep) 1—2—3 szobás,­ 100 lakás, (­00.000 K; a X., Jászberényi-út—Harmat-utca sarok 1—­2 szobás, 150 lakás, 600.000 K; műhelybérh­áz utóbb kijelölendő helyen 600.000 K; összesen 6 épület 500 lakással 3 millió K építési költséggel. Földszintes kislakások, egészen egyszerű kikép­zéssel, fővárosi telkeken: A III., Szentendrei-utca 1 szobás, 100 lakással, 300.000 iv; a VII., Százados­— duranics—Hős-utcai sarok 1 szobás, 200 lakással, 600.000 K; a VIII., Kerepesi-ut (Tattersall telke) 1 szobás, 30 lakással, 100.000 K; a X., Kőbányai-ut (Népliget mellett) 1 szobás, 300 lakással 900.000 K; a káposztásmegyeri vizmatelepen 1—2 szobás, 120 lakással, 500.000 K; végül szükséglakások a mai szükségbarakkok helyett, egészen egyszerű kivitelben a különböző kerületekben elosztva, kijelölendő helye­ken 1 szobás, 250 lakással, 600.000 K; összesen 6 c­söport, 1000 lakás 3 millió K építési költséggel. E terv szerint tehát épülne 1500 lakás, 6 millió K költséggel. Iskolaépítkezések: I., Fehérvári-út—Verpeléti-út sarkán polgári és elemi iskola és ővő 600.000 K. I., Márvány—Mozdony-utca sarkán elemi iskola és őve 100.000 K. I., Városmajor—Temes-utca 59. szám elemi iskola és ővő 300.000 K; II., Szegényház— Csalogány-utca elemi iskola és ővő 500.000 K; III., Kisczelli-utcai elemi iskola és ővő 500.000 K; V., Pannónia—Tutaj-utcai elemi iskola és ővő 600.000 K; VI., Gömb—Csata-utcai elemi iskola és ővő 600.000 K; VII., Kertész-utca 30. számú polgári fiúiskola 500.000 K; VII., Százados—Szörényi-utcai elemi és polgári iskola és ővő 600.000 K; VII., Egressy—Kövér Lajos-utca sarok elemi iskola és ővő 500.000 K; VIII., Mária Terézia­ tér 8. számú elemi iskola 500.000 K; IX., Mester—Gyep-utca sarok felső kereskedelmi iskola 600.000 K; IX., Sorok­sári—Kén-utca sarok elemi iskola és ővő 400.000 K­ .IX., Gyáli-­ut—Kén-u­tca sarok polgári, elemi iskola és ővő 400.000 K; összesen 14 iskola 7.000.000 K épí­tési költséggel. • 1911- ben és 1912-ben: Iskolák: I. kerület, Vár: Tárnok—Országh­áz­utca elemi iskola, Hidegkuti-út 83. sz. elemi iskola, Labanc-utca 2. sz. elemi iskola. II. kerület: Medve­­.u­lca 5—7. sz. polgári fiúiskola, Szegényház—Csalo­gány-utca elemi iskola, Lövőház-utca elemi iskola, Rózsadomb elemi iskola. III. kerület: Lajos-utca 1—3.. sz. elemi iskola, Kisczelli-ut elemi iskola, Bécsi-út belső vége elemi iskola, Bécsi-út külső vége elemi iskola, Miklós-utca 13. sz. elemi iskola, Timár­­utca óvó-iskola. IV. kerület: Papnövelde-utca polgári leányiskola. V. kerület: Lipót-tér elemi iskola, Va­­d­ás­z-uka polgári leányiskola, Balaton—Szemere­­ibten elemi iskola, Újpest felé elemi iskola. VI. kerü­let: Hegedűs Sándor—Izabella-utca felső kereske­delm­­­i-koli. Hunyadi-tér elemi iskola, Vörös­­marth­y -Szondy-utca elemi iskola, Felsőerdősor­­t utc­i polgári leányiskola, VII. kerület: Damjanich­­utca elemi iskola, Aréna-út 12. (Thököli-út mellett) elemi iskola, Dohány-utca elemi iskola, Erzsébet királyné ut elemi iskola, VII. kerület: Déri-utca elemi­ iskola, Csokonai-utca polgári leányiskola, Örömvölgy—Kőris-utca elemi iskola, Karpfenstein­­utca—Teleki-tér elemi iskola, Práter-utca polgári fiúiskola. IX. kerület: Vendel—Ranolder—Szvetenay­­utca elemi iskola (Mester-utcai helyett), Margse— Gergely-utca elemi iskola. X. kerület: Rákosfalva elemi iskola. Ebből a 35 iskolából tizenegy meg­szűnő bérlet. Átlagos számítással megépítendő, tizen­hat. Ezek költsége ugyancsak átlagos száimitázssal s.ooo.000 K. Bérházak: Több emeletes bérház, kivétel nélkül ,fővárosi telkeken, később kijelölendő helyeken, az egyes kerületekben szétosztva, összesen 6 bérház 400 lakással 3 millió K költséggel. Földszintes, egyszoba­­konyhás kislakások, egészen egyszerű kiképzéssel, kivétel nélkül fővárosi telkeken, később kijelölendő helyeken, az egyes kerületekben szétosztva: 6 cso­port 1000 lakással 3.000.000 K költséggel. Ezeken kívü­l tervbe vették az egyes tanácsi ügyosztályok építéseiből azokat, amelyek az 1910—1911. évben meg nem építhetők. Még­pedig: a Margit-kórh­áz kibőví­tése 7.000.000 K, a Szent István-kórházi orbánc­­pavilion 400.000 K, a Szent Gellért-kórház új pavil­ion­ja 600.000 K, az új fér tet fim­itti-intézet 1,300.000 K, a kenyérgyár kibővítése 1300.000 K, fj budai állandó színház 800.000 K, az­ Artézi-fürdő szállo­dája 700.000 K, a Sáros-fürdő 5,000.000 K, a sze­gényház (7 pavilion) 5,000.000 K, a Rákóczi-úti, Stáhly-utcai és Vas-utcai bérház 1,500.000 K, a VII. kerületi elöljáróság 1,000.000 K, összesen 19,300.000 K építési költséggel. A román iparfejlesztési törvény ellen. Lapunk folyó évi 15. számában részletesen ismertettük a román kormány által a szenátus elé már beterjesztett iparfejlesztési törvényja­vaslatot s annak valószínű káros hatását, most pedig azt a nagymérvű felháborodást ecseteli alábbi bukaresti tudósításunk, melyet a javaslat az összes érdekeltek körében felidézett, Bukarest, ápril. 14. A javaslat szerzője Orb­anu Mihály keres­kedelmi és iparügyi­­miniszter, aki azelőtt Galacban tekintélyes ügyvédi irodával birt s klientúrájának zömét iparosok és kereskedők ké­pezték. Annál nagyobb most ellene az elkesere­dés; szemére vetik, hogy hint, nevét, dicsőséget és vagyont az iparosok és kereskedők utján szerzett s most rut­hálátlansággal fizet a felkaro­lásért. A javaslatot egyébként a kabinet összes tagjai megukévá tették, de leginkább a minisz­terelnök exponálja­­magát s kijelentette, hogy abból kabineti kérdést csinál. Ennek folytán alig van remény arra, hogy a javaslat elleni felszó­lalások a kormányt és a­ parlamentet jobb meg­győződésre bírják; legjobb esetben is csak né­hány szigorú rendelkezés enyhítésére lehet a fel­szólalóknak kilátásuk. Első­sor­ban a romániai gyártulajdonosok in­dítottak mozgalmat a javaslat ellen. Ezek több gyűlés tartása után 600 aláírással ellátott petí­cióival fordultak a kormányhoz, melyben a tör­vényjavaslat számos pontjának eltörlését, vagy módosítását kérik. Kü­llönösen idegen munkásaik és a kormány által hozzájuk utalandó tanoncok félfogadásának kényszere ellen kelnek ki. Hír szerint a gyárosok megállapodtak abban is, hogy ha a parlament a javaslatot változatlanul elfo­gadja, az összes gyárak üzemének két hétre való beszüntetésével fognak az ellen demonstrálni. Beszélik, hogy mikor a miniszterelnök erről ér­tesült, kijelentette, hogy a fenyegetés megvalósí­tása esetén a határokat a külföldi iparcikkek előtt vámmentes behozatallal azonnal megnyitja. No, ezt az érdekeltek nem igen hiszik el, mert a retorzió nagyon sok pénzébe kerülne a román kincstárnak. Nagy vihart idézett fel a törvény­­a­vaslat a bukaresti kereskedelmi kamarában is. Hagi Tu­­doraky, a kamara elnöke terjesztette elő az ügyet, panaszolva, hogy e fontos törvényjavas­lat ügyében a kormány nem kérte ki a kamara véleményét, holott ez kötelessége lett volna. Ez­után Angelescu dr. terjesztett elő határozati ja­vaslatot, mely kimondja, hogy a kamara a javas­latot az iparra nézve károsnak tartja s megokolt emlékiratban felkéri a parlamentet, hogy ezt mellőzze, a kormányt a gyáripar, a kézműipar és háziipar érdekeinek megfelelő javaslat beter­jesztésére utasítsa. Erős vifak­adások elhangzása után a kamara az összes szavazatokkal egy elle­nében a határozati javaslatot elfogadta. Hasonló határozatokat alkotnak közelebb a romániai ösz­­szes kereskedelmi kamarák. A román zsidók központi bizottsága a sze­nátushoz fordult egy emlék­iratta, melyben a törvényjavaslat 8. és 10. §-ainak módosítását kéri. E pontok az idegen munkások elbocsátásáról in­tézkednek s ezek közé sorolják a romániai zsidó­kat­ is. Az emlékirat kifejti a rendelkezés mél­tánytalanságát. A Romániában született zsidók, úgymond, viselik a polgárokra kirótt összes ter­heket, adót fizetnek és eleget tesznek a hadkö­telezettségnek, tehát joggal kívánhatják, hogy ne tekintessenek idegeneknek. Ha a javaslat kér­déses pontjait a parlament fentartja, a zsidók még mint helyi ügynökök sem kereshetik meg kenyerüket Romániában, minélfogva el kell pusztulniuk, vagy el kell hagyni hazájukat. Kérik tehát, a 9. és 10. §. olykép való módosí­tását, hogy az ip­ari munkából való kizárás ne terjesztessék ki a Romániában született zsidókra. Végül a külföldi gyári munkások háborog­­nak erősen. Ezek nem nyújtanak ugyan be petí­ciókat, de más módon szándékoznak kiüldözteté­­süket megboszélni. A romániai gyárak munkásai túlnyomóan külföldi származásúak, sok közlisök évek óta Ro­mániában lakik, román leányt­ vettek feleségül, gyermekeiknek anyanyelvű is román s most egy­szerre nyakukba szakad a kiüldöztetés és a ke­nyér elvesztésének veszedelme. Nagyon termé­szetes ennélfogva, hogy ezek a munkások igen el vannak keseredve s mivel kitünően vannak orga­nizálva, szervezeteik igen sok bajt okozhatnak a kormánynak és a rendfen tartási közegeknek. Megtörténhetik, hogy megismétlődik az 1907. évi véres lázongás, csakhogy ezúttal az ipari téren. A legtöbb romániai lap szintén kikel a törvény­javaslat ellen, az „Adeverul­“ például azt írja, hogy a javaslat aláássa Románia iparát, megren­­díti az ország hitelét, amely mindenféle kecseg­­tetésekkel igyekezett a külföldi tőkét beédesget­ni s most az iparvállalatokba befektetett tőke el­vesztését előidéző törvényt alkot. Ezt — úgy­mond — nem engedi meg sem a nemzeti becsü­let, sem az ország anyagi érdeke. Budapest 1910. április 16. XXX. évfolyam, 16. szám MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Előfizetési ár, ingyen-mellékleteivel együtt: Egész évre 16.— kor. Félévre 6.— kor. Negyed évre 5.— kor. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas­ u. 13. Postatakarékpénztári számla: 23410. — Telefon 799. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyen-mellékletekkel. Közlekedési és tarifa-ügyek. A magyar magán­h­ajózás és a közszállítási törvény. A közszállítási törvény egyik klauzu­lája értelmében akkor, ha egy ipari üzem külföldi anyaggal akar helylyel-közzel dol­gozni, erre nézve előbb a kereskedelmi kor­mány beleegyezését kell kikérnie. A hajózás nálunk ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes foglalkozás, vagyis ha egy hajózási alkalmazottnak a szolgálatából kifolyólag ügye akad a bíróságnál, akkor nincs Ma­gyarországon bíró, aki az illető alkalma­zottat az ipartörvény idevágó szakaszainak védelmében részesítené, ellenben a közszállí­­tási törvény­­paragrafusait az állam már mint ipari vállalatokra húzza rá az egyes hajóstársaságokra. Ennek pedig igen szo­morú következményei vannak, különösen a magyar belhajózási vállalatokra, vagyis azokra nézve, melyek ritkán kerülnek föl hajóikkal Ausztriába és még ritkábban le az Aldunára, hogy kellőleg elláthassák magu­kat igen kitűnő és éppen emiatt aránylag olcsó szénnel, hanem kénytelenek a belföldi rossz szenet használni, mert külföldi szépet raktáraikon és szenelő állomásaikon tarta­niok nem szabad. Ebből azután a magyar magánhajó­zási vállalatoknak kétféle kára ered: az, hogy az inkarnális rossz, (lásd dunagőzha­­józási friss pécsi szén) szenet méregdrágán kell fizetniük s annak használata mellett legjobb fűtőik is kidőlnek és hajóik csak egy kissé nehezebb vontatmány mellett alig tud­nak haladni, mert a fűtők képtelenek kellő mennyiségű gőzt tartani,­­ másrészt pedig nem tarthatnak lépést díjtételeikben, tehát bevételeikben azokkal a külföldi hajósválla­latokkal, melyek, mint az osztrák Dunagőz­­hajózási társaság, Orsován és Pozsonyban, a délnémet­, román és a szerb pedig az egész vonalon szabadon használhatják a kitűnő minőségű osztráui vagy egyéb jó szenet.

Next