Vállalkozók és Iparosok Lapja, 1910 (30. évfolyam, 2-52. szám)
1910-04-16 / 16. szám
A fővárosi építő program Dt. Bároly polgármester a napokban terjesztette az építőbizottság elé a főváros építési programmjának folytatását. A tervek 1910-re, 11-re és 12-re szólnak, bérház, iskola és közcélú építkezésre oszlanak s a ,három esztendőre összesen 53 millió K-ba kerülnek. A bizottság átvizsgálta ezeket a terveket és valamennyit elfogadta. Megállapodtak abban, hogy az építést augusztusban az iskolákkal és a földszintes kis lakásokkal kezdik meg. A bizottság műépítész tagjai bejelentették, hogy a munkálatoknak bármily arányla, leendő folytatása tekintvsi akadályba nem ütközik, mert tégla van elég, a téglahiány megszűnt. Kijelentették azt is, hogy a főváros építő tevékenysége a magánépítést nem zavarja, mert munkaerőben csak úgy, mint az anyagban, nincs hiány. 1910- ben és 1911-ben: Háromemeletes bérházak, fővárosi telkeken: A HI., Miklós-tér—Sorompó utca 1—2 szobás, 00 lakás, 300.000 K; a VI., Frangepán—Lomb-utca, sarok 1—2 szobás 100 lakás, 600.000 K; a IX., Mester-utca. 5. sz. 2—3 szobás, 40 lakás, 400.000 K; a X., Simorutca (Tisztviselőtelep) 1—2—3 szobás, 100 lakás, (00.000 K; a X., Jászberényi-út—Harmat-utca sarok 1—2 szobás, 150 lakás, 600.000 K; műhelybérház utóbb kijelölendő helyen 600.000 K; összesen 6 épület 500 lakással 3 millió K építési költséggel. Földszintes kislakások, egészen egyszerű kiképzéssel, fővárosi telkeken: A III., Szentendrei-utca 1 szobás, 100 lakással, 300.000 iv; a VII., Százados— duranics—Hős-utcai sarok 1 szobás, 200 lakással, 600.000 K; a VIII., Kerepesi-ut (Tattersall telke) 1 szobás, 30 lakással, 100.000 K; a X., Kőbányai-ut (Népliget mellett) 1 szobás, 300 lakással 900.000 K; a káposztásmegyeri vizmatelepen 1—2 szobás, 120 lakással, 500.000 K; végül szükséglakások a mai szükségbarakkok helyett, egészen egyszerű kivitelben a különböző kerületekben elosztva, kijelölendő helyeken 1 szobás, 250 lakással, 600.000 K; összesen 6 csöport, 1000 lakás 3 millió K építési költséggel. E terv szerint tehát épülne 1500 lakás, 6 millió K költséggel. Iskolaépítkezések: I., Fehérvári-út—Verpeléti-út sarkán polgári és elemi iskola és ővő 600.000 K. I., Márvány—Mozdony-utca sarkán elemi iskola és őve 100.000 K. I., Városmajor—Temes-utca 59. szám elemi iskola és ővő 300.000 K; II., Szegényház— Csalogány-utca elemi iskola és ővő 500.000 K; III., Kisczelli-utcai elemi iskola és ővő 500.000 K; V., Pannónia—Tutaj-utcai elemi iskola és ővő 600.000 K; VI., Gömb—Csata-utcai elemi iskola és ővő 600.000 K; VII., Kertész-utca 30. számú polgári fiúiskola 500.000 K; VII., Százados—Szörényi-utcai elemi és polgári iskola és ővő 600.000 K; VII., Egressy—Kövér Lajos-utca sarok elemi iskola és ővő 500.000 K; VIII., Mária Terézia tér 8. számú elemi iskola 500.000 K; IX., Mester—Gyep-utca sarok felső kereskedelmi iskola 600.000 K; IX., Soroksári—Kén-utca sarok elemi iskola és ővő 400.000 K .IX., Gyáli-ut—Kén-utca sarok polgári, elemi iskola és ővő 400.000 K; összesen 14 iskola 7.000.000 K építési költséggel. • 1911- ben és 1912-ben: Iskolák: I. kerület, Vár: Tárnok—Országházutca elemi iskola, Hidegkuti-út 83. sz. elemi iskola, Labanc-utca 2. sz. elemi iskola. II. kerület: Medve.ulca 5—7. sz. polgári fiúiskola, Szegényház—Csalogány-utca elemi iskola, Lövőház-utca elemi iskola, Rózsadomb elemi iskola. III. kerület: Lajos-utca 1—3.. sz. elemi iskola, Kisczelli-ut elemi iskola, Bécsi-út belső vége elemi iskola, Bécsi-út külső vége elemi iskola, Miklós-utca 13. sz. elemi iskola, Timárutca óvó-iskola. IV. kerület: Papnövelde-utca polgári leányiskola. V. kerület: Lipót-tér elemi iskola, Vadász-uka polgári leányiskola, Balaton—Szemereibten elemi iskola, Újpest felé elemi iskola. VI. kerület: Hegedűs Sándor—Izabella-utca felső kereskedelmi-koli. Hunyadi-tér elemi iskola, Vörösmarthy -Szondy-utca elemi iskola, Felsőerdősort utci polgári leányiskola, VII. kerület: Damjanichutca elemi iskola, Aréna-út 12. (Thököli-út mellett) elemi iskola, Dohány-utca elemi iskola, Erzsébet királyné ut elemi iskola, VII. kerület: Déri-utca elemi iskola, Csokonai-utca polgári leányiskola, Örömvölgy—Kőris-utca elemi iskola, Karpfensteinutca—Teleki-tér elemi iskola, Práter-utca polgári fiúiskola. IX. kerület: Vendel—Ranolder—Szvetenayutca elemi iskola (Mester-utcai helyett), Margse— Gergely-utca elemi iskola. X. kerület: Rákosfalva elemi iskola. Ebből a 35 iskolából tizenegy megszűnő bérlet. Átlagos számítással megépítendő, tizenhat. Ezek költsége ugyancsak átlagos száimitázssal s.ooo.000 K. Bérházak: Több emeletes bérház, kivétel nélkül ,fővárosi telkeken, később kijelölendő helyeken, az egyes kerületekben szétosztva, összesen 6 bérház 400 lakással 3 millió K költséggel. Földszintes, egyszobakonyhás kislakások, egészen egyszerű kiképzéssel, kivétel nélkül fővárosi telkeken, később kijelölendő helyeken, az egyes kerületekben szétosztva: 6 csoport 1000 lakással 3.000.000 K költséggel. Ezeken kívül tervbe vették az egyes tanácsi ügyosztályok építéseiből azokat, amelyek az 1910—1911. évben meg nem építhetők. Mégpedig: a Margit-kórház kibővítése 7.000.000 K, a Szent István-kórházi orbáncpavilion 400.000 K, a Szent Gellért-kórház új pavilionja 600.000 K, az új fér tet fimitti-intézet 1,300.000 K, a kenyérgyár kibővítése 1300.000 K, fj budai állandó színház 800.000 K, az Artézi-fürdő szállodája 700.000 K, a Sáros-fürdő 5,000.000 K, a szegényház (7 pavilion) 5,000.000 K, a Rákóczi-úti, Stáhly-utcai és Vas-utcai bérház 1,500.000 K, a VII. kerületi elöljáróság 1,000.000 K, összesen 19,300.000 K építési költséggel. A román iparfejlesztési törvény ellen. Lapunk folyó évi 15. számában részletesen ismertettük a román kormány által a szenátus elé már beterjesztett iparfejlesztési törvényjavaslatot s annak valószínű káros hatását, most pedig azt a nagymérvű felháborodást ecseteli alábbi bukaresti tudósításunk, melyet a javaslat az összes érdekeltek körében felidézett, Bukarest, ápril. 14. A javaslat szerzője Orbanu Mihály kereskedelmi és iparügyiminiszter, aki azelőtt Galacban tekintélyes ügyvédi irodával birt s klientúrájának zömét iparosok és kereskedők képezték. Annál nagyobb most ellene az elkeseredés; szemére vetik, hogy hint, nevét, dicsőséget és vagyont az iparosok és kereskedők utján szerzett s most ruthálátlansággal fizet a felkarolásért. A javaslatot egyébként a kabinet összes tagjai megukévá tették, de leginkább a miniszterelnök exponáljamagát s kijelentette, hogy abból kabineti kérdést csinál. Ennek folytán alig van remény arra, hogy a javaslat elleni felszólalások a kormányt és a parlamentet jobb meggyőződésre bírják; legjobb esetben is csak néhány szigorú rendelkezés enyhítésére lehet a felszólalóknak kilátásuk. Elsősorban a romániai gyártulajdonosok indítottak mozgalmat a javaslat ellen. Ezek több gyűlés tartása után 600 aláírással ellátott petícióival fordultak a kormányhoz, melyben a törvényjavaslat számos pontjának eltörlését, vagy módosítását kérik. Küllönösen idegen munkásaik és a kormány által hozzájuk utalandó tanoncok félfogadásának kényszere ellen kelnek ki. Hír szerint a gyárosok megállapodtak abban is, hogy ha a parlament a javaslatot változatlanul elfogadja, az összes gyárak üzemének két hétre való beszüntetésével fognak az ellen demonstrálni. Beszélik, hogy mikor a miniszterelnök erről értesült, kijelentette, hogy a fenyegetés megvalósítása esetén a határokat a külföldi iparcikkek előtt vámmentes behozatallal azonnal megnyitja. No, ezt az érdekeltek nem igen hiszik el, mert a retorzió nagyon sok pénzébe kerülne a román kincstárnak. Nagy vihart idézett fel a törvényavaslat a bukaresti kereskedelmi kamarában is. Hagi Tudoraky, a kamara elnöke terjesztette elő az ügyet, panaszolva, hogy e fontos törvényjavaslat ügyében a kormány nem kérte ki a kamara véleményét, holott ez kötelessége lett volna. Ezután Angelescu dr. terjesztett elő határozati javaslatot, mely kimondja, hogy a kamara a javaslatot az iparra nézve károsnak tartja s megokolt emlékiratban felkéri a parlamentet, hogy ezt mellőzze, a kormányt a gyáripar, a kézműipar és háziipar érdekeinek megfelelő javaslat beterjesztésére utasítsa. Erős vifakadások elhangzása után a kamara az összes szavazatokkal egy ellenében a határozati javaslatot elfogadta. Hasonló határozatokat alkotnak közelebb a romániai öszszes kereskedelmi kamarák. A román zsidók központi bizottsága a szenátushoz fordult egy emlékiratta, melyben a törvényjavaslat 8. és 10. §-ainak módosítását kéri. E pontok az idegen munkások elbocsátásáról intézkednek s ezek közé sorolják a romániai zsidókat is. Az emlékirat kifejti a rendelkezés méltánytalanságát. A Romániában született zsidók, úgymond, viselik a polgárokra kirótt összes terheket, adót fizetnek és eleget tesznek a hadkötelezettségnek, tehát joggal kívánhatják, hogy ne tekintessenek idegeneknek. Ha a javaslat kérdéses pontjait a parlament fentartja, a zsidók még mint helyi ügynökök sem kereshetik meg kenyerüket Romániában, minélfogva el kell pusztulniuk, vagy el kell hagyni hazájukat. Kérik tehát, a 9. és 10. §. olykép való módosítását, hogy az ipari munkából való kizárás ne terjesztessék ki a Romániában született zsidókra. Végül a külföldi gyári munkások háborognak erősen. Ezek nem nyújtanak ugyan be petíciókat, de más módon szándékoznak kiüldöztetésüket megboszélni. A romániai gyárak munkásai túlnyomóan külföldi származásúak, sok közlisök évek óta Romániában lakik, román leányt vettek feleségül, gyermekeiknek anyanyelvű is román s most egyszerre nyakukba szakad a kiüldöztetés és a kenyér elvesztésének veszedelme. Nagyon természetes ennélfogva, hogy ezek a munkások igen el vannak keseredve s mivel kitünően vannak organizálva, szervezeteik igen sok bajt okozhatnak a kormánynak és a rendfen tartási közegeknek. Megtörténhetik, hogy megismétlődik az 1907. évi véres lázongás, csakhogy ezúttal az ipari téren. A legtöbb romániai lap szintén kikel a törvényjavaslat ellen, az „Adeverul“ például azt írja, hogy a javaslat aláássa Románia iparát, megrendíti az ország hitelét, amely mindenféle kecsegtetésekkel igyekezett a külföldi tőkét beédesgetni s most az iparvállalatokba befektetett tőke elvesztését előidéző törvényt alkot. Ezt — úgymond — nem engedi meg sem a nemzeti becsület, sem az ország anyagi érdeke. Budapest 1910. április 16. XXX. évfolyam, 16. szám MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Előfizetési ár, ingyen-mellékleteivel együtt: Egész évre 16.— kor. Félévre 6.— kor. Negyed évre 5.— kor. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas u. 13. Postatakarékpénztári számla: 23410. — Telefon 799. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyen-mellékletekkel. Közlekedési és tarifa-ügyek. A magyar magánhajózás és a közszállítási törvény. A közszállítási törvény egyik klauzulája értelmében akkor, ha egy ipari üzem külföldi anyaggal akar helylyel-közzel dolgozni, erre nézve előbb a kereskedelmi kormány beleegyezését kell kikérnie. A hajózás nálunk ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes foglalkozás, vagyis ha egy hajózási alkalmazottnak a szolgálatából kifolyólag ügye akad a bíróságnál, akkor nincs Magyarországon bíró, aki az illető alkalmazottat az ipartörvény idevágó szakaszainak védelmében részesítené, ellenben a közszállítási törvényparagrafusait az állam már mint ipari vállalatokra húzza rá az egyes hajóstársaságokra. Ennek pedig igen szomorú következményei vannak, különösen a magyar belhajózási vállalatokra, vagyis azokra nézve, melyek ritkán kerülnek föl hajóikkal Ausztriába és még ritkábban le az Aldunára, hogy kellőleg elláthassák magukat igen kitűnő és éppen emiatt aránylag olcsó szénnel, hanem kénytelenek a belföldi rossz szenet használni, mert külföldi szépet raktáraikon és szenelő állomásaikon tartaniok nem szabad. Ebből azután a magyar magánhajózási vállalatoknak kétféle kára ered: az, hogy az inkarnális rossz, (lásd dunagőzhajózási friss pécsi szén) szenet méregdrágán kell fizetniük s annak használata mellett legjobb fűtőik is kidőlnek és hajóik csak egy kissé nehezebb vontatmány mellett alig tudnak haladni, mert a fűtők képtelenek kellő mennyiségű gőzt tartani, másrészt pedig nem tarthatnak lépést díjtételeikben, tehát bevételeikben azokkal a külföldi hajósvállalatokkal, melyek, mint az osztrák Dunagőzhajózási társaság, Orsován és Pozsonyban, a délnémet, román és a szerb pedig az egész vonalon szabadon használhatják a kitűnő minőségű osztráui vagy egyéb jó szenet.