Vállalkozók Lapja, 1914. január-március (35. évfolyam, 2-12. szám)
1914-01-14 / 2. szám
ташштшшшттттмшштшяпштя&лэ£Ш£{тт}з Harmincötödik évfolyam. Budapest, 1914. január 14. Banképületek. Ahol nagyszabású a gazdasági élet, ahol nagyipar van, ahol a nagykereskedelem már-már túlteng, a fölösleges forgalmi értékeket abszorbeálják a banküzletek. Ezek forgatják meg és növelik a fenmaradt fizető eszközöket. Egészséges közgazdasági viszonyok közepette a pénz a természetrajzának megfelelő módon nem a megdagadása által produkál értéktöbbletet, hanem azáltal, hogy teljesítményt fizetnek vele, mely teljesítményt azután jobban értékesítve adnak tovább. Banküzletek minden körülmények közt teljesítenek, teljesíthetnek közgazdasági missziót, de egészséges viszonyok közt csupán segítő a szerepük: segítik az ipart, a kereskedelmet, a mezőgazdaságot, sőt a művészet és irodalom érvényesülését is, más szóval a produktív munkát. Senki sem vádolta még meg a magyar gazdasági viszonyainkat azzal, hogy egészségesek volnának. Ne csodálkozzék tehát senki azon, hogy minálunk a bankok önmagukért vannak. Improduktív munkára fektetik a fősúlyt, megdagasztják a pénzkészletüket élőkön és holtakon keresztül. És ami publikumunk hálás, kezes anyag. Fel lehet használni arra, hogy minél jobban hizlalja a bankokat. Örömmel konstatáljuk is, hogy sehol annyira nem virulnak főleg a nagybankok, mint minálunk. Ha Magyarország gazdasági fejlettségét bankjainak száma és pozíciója alapján akarnék megítélni, csakugyan tejjel és mézzel folyó Kánaán kellene, hogy képzeletünkben megjelenjék. Ha ennyi nagy bank csupán segítő eszköze volna iparunknak, kereskedelmünknek, mezőgazdaságunknak, irodalmunknak, művészetünknek, szent isten, mekkorák lehetnének ezek a „munkaadók“, amelyek a bankokat foglalkoztatják. Mélyen fájlalhatjuk, hogy a szerep ténylegesen fordított: a munkaadó a bankvilág. Messzire vezetne, ha ezt a bevezető sóhajtásomat bővebben akarnám magyarázni, ha lefesteném azt a fényes közgazdasági szituációt, amelynek termő talajában gombamódra ütötték fel fejecskéiket a kisebb, sőt legkisebb törpebankok. És ha a nagy halakról és a kis halakról példálózgatva színesen le akarnám írni, mint ették meg a nagyok a kicsinyeket egyetlen intő jelre, amely a nagyok fokozott étvágyának ki nem elégítésével fenyegetődzött. Szóval nem a legvigasztalóbb az a tény, hogy minálunk az egyetlen virágzó üzletág a nagy bankáré, hogy a rongyosan előkelő kávéházak és a még szegényesebben cifra mozgószínházak lármás portáljait a bankoknak szintén lármás, de éppenséggel nem rongyos portáljait számban is, díszben is már-már lefőzik. Amely utcasarkot kávéház, vagy mozi nem foglal el, arra egész bizonyosan valamely nagy banknak kisded fiókja telepszik meg. A díszes és drágán megcsinált fiókhelyiségekből következtetve, nem lephet meg senkit, hogy az anyaintézet fokozottan díszes és drága otthonban akar „meghúzódni“. Valami kis vigasztalást még nyújthatna ez a körülmény, hogyha a nagy intézetek nagy palotáinak létesítésénél a bankoknak mecénási szerepe érvényesülne. Ha a nagy paloták konglomerátumai volnának az összes képzőművészeti ágak legkiválóbb termeléseinek. Erről azonban szó sincsen, ilynemű törekvéseket a bankok vezető férfiai nem árulnak el, sőt úgy látszik, nevelésük és műveltségük ezen a téren ez általában nem csiszolta ki őket, mert otthonuk megépítésénél művészeti szempontok egyáltalában nem vezetik őket. Nekik praktikusan megfelelő otthon kell, amelyben a pénzdagasztás üzletét minél könnyebben lebonyolíthatják. Nem mondom, hogy az építkezésnél fukarkodnának: nem fáj nekik, ha bármibe is kerül az épület, amelytől megkövetelik, hogy mutatós, hogy kábítóan gazdag legyen, hogy aki csarnokaikba lép, hétrét görnyedjen a nagy gazdagság súlya alatt és eszébe ne jusson, hogy az épülethez a kisked körfecskéket az ő szegény zsebéből szedegették össze a hatalmas bankok. Budapesten a legtöbb bankcentrálét Alpár Ignác tervezte és építette. Speciális gyakorlatot szerzett ezen a téren és ma már el sem tudom képzelni, hogy banképület Alpár Ignác közreműködése nélkül létesüljön. Jó neve a Lajtán túl is terjed és a bécsi osztrákmagyar bank épületének tervezésében jelentős szerepe van Alpár Ignác konzultálásának. Még, amely bankpalotát más építész tervezett is, még annál is volt szerepe Alpárnak, amennyiben az igazgatóség nem mulasztotta el, hogy őt előzőleg tanácsadásra felkérjék. Alpár Ignác a megoldás művészi részére saját kijelentése szerint nem fektet külön súlyt, hanem egyedüli szempontja az, hogy építtetőit kielégítse. És azokat tényleg teljes mértékben ki is elégíti. A minap az előadói dobogón szólalt meg Alpár Ignác, amit pedig mostanában ritkán szokott megtenni. Buzsikór lényének, kedves előadó modorának mindenkor megvan a varázsa. Az Egylet termei megteltek úgy az előadás, mint a követő társas vacsora alkalmával. A jó hosszúra elnyúlt előadás egész tartama alatt feszült figyelemmel hallgatták szavát, amely mindvégig szimpatikusan hangzott. Tapsorkánnal fogadták zárószavait és ezzel igazságot is szolgáltattak neki. A pénztártermeket ugyanis Alpár az ő épületeiben úgy rendezi el, hogy a kellő megvilágítás, a nagyobb fény a tisztviselőknek jusson, viszont a mérsékeltebb marad a közönség számára. Ez elrendezés apaságát vitássá akarta tenni a bécsi „Bankverein“ tervezője, a magyar születésű Gotthilf építész, azt állítva, hogy ez elrendezés a Bankverein épületénél is megvan, ezt pedig építés közben több ízben tekintette meg Alpár Ignác. Ezzel szemben А1цаг felvilágosítása szerint az igazság az, hogy a pesti elrendezés terve már akkor megvolt, még mielőtt kihirdették volna a Bankverein épület tervpályázatát. A Bankverein egyik pályabírája annak idején látta Alpár tervét és a látottak alapján szövegezte meg a pályázati feltételeket, a dolog tehát úgy áll, hogy a bécsi elrendezés közvetve az Alpárféle elrendezés tanulságainak eredménye. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy az apaság a kettő közül feltétlenül Alpár Ignácé. Kolumbus tojása az egész, míg eddigelé többnyire az üveggel födött udvar megvilágított részére tervezték a közönség helyét és a beépített traktusok alá a tisztviselőkét, Alpár elrendezéseinél aközönség kerül a beépített traktus alá és a tisztviselők asztalai vannak a födött udvar területén. Az egész előadásnak célja voltaképen az igazságtalanul megtámadott szerző visszavágása volt és a visszavágás sikerült is. Ami egyebet Alpár a banképítkezésekről még csevegett, igen kedves garniring volt. Elmondotta, hogy a treszorokat, a safe depositokat miként rendezi el és ezeknél is okos fővel talált oly újításokat, amelyeket minden bizonynyal mások is át fognak venni. 2. szám ш ъ Törrin 11 i mérnökök Budapest, VIII. Szilágyi u. 3 Telefon: „József* 33 42. Kolozsvárt: Jókai utca 12. szám. Debrecen: Werbőczy utca 2. szám. PACELE F /1 n . 1 Leo műszaki papírgyárának újdonsága. Fénymásolat fehér és színes érdes felületű rajzpapíron. Festéshez használható. Pályatervekhez kiválóan alkalmas. Megbízható gyors kiszolgálás BUDAPEST, V. KER, VÁCI ÚT 4. SZÁM, TELCTON 21-41. ■ ■ ■ SUrgenyolmPOSITIV BUDAPEST