Vállalkozók Lapja, 1915. július-szeptember (36. évfolyam, 26-39. szám)

1915-07-01 / 26. szám

/ щш IНШННННЯ0ЯНЯВЯЯМНШ9ШвН99919РЩ|1Я 26. szám. / TÖRSés ORMAI = mérnökOk = BUDAPEST, Vnn„ SZILÁGYI-U. 3. Telefon „József" 33-43. Kelesedért: Jókai-utce 12. szám. Debrecen: WerbSczv­ etce 2. szám. KÜLÖNLEGESSÉG OLAJOS POSITIV FÉNYMÁSOLÓPAPIR teljesen tiszta világos és jól átlátszó alapon fekete élesen fedő vonalakkal. Eredeti gyanánt használható. — Élesen pozitiv fénymásolatot eredményez. — Egyszeri kezelés, csak vízben fejlesztendő. — Tartós, a fénymásolat színe változatlan marad. — Mintával készséggel szolgál: FELLNER LEÓ BUDAPEST, V., VACI-UT 4« TelefonC:m28-48 éa «P”«­15. m Harminchatodik évfolyam _______(Budapest, 1915. juilius 1. } A háború után Hála a mindenhatónak, a monarchia te­rületén belátható időn belül nem lesz el­lenség és a háború vihara által elpusztult városok és falvak újonnan felépülnek majd. A monarchia és Németország élni és dolgozni akart, de a rosszakaratú irigység­gel eltelt Anglia uszítására ránk támadt fél Európa. A rohamot sikeresen vissza­vertük és minden talpalattnyi föld vissza­foglalásával közelebb jövünk a béke lehető­ségéhez, amelyhez előbb-utóbb el kell jutnunk. Eddig is megtanultuk, hogy a háború sikeres eszközeihez tartoznak a vasutak és jó utak, amelyek közül egyikről sem lehet soha elmondani, hogy nincsen sztratégiai jelentősége, mert soha se lehet tudni, hogy a háború vihara hova sodorja a had­seregeket, hol lesznek döntő csaták, hon­­nét indulhat ki a legsikeresebb támadás, vagy a legkecsegtetőbb védelem. Ezért nagy súlyt fognak az államok a vasutak létesítésére és jó utak építésére fordítani. A közmunkák terén általában olyan fel­lendülés várható, amilyenre eddig példa még nem volt- Az államvasutak helyreállí­tása és fokozatos fejlesztése, utak, hidak építése, közművek létesítése, vízszabályo­­zási munkák, igazságügyi és iskola építke­zések, a városok közegészségügyi beren­dezései, kórházak, vágóhidak, világítási te­lepek stb. létesítése, amelyek már előkészí­tett állapotban elodázhatlanul várják a megvalósítást, milliárdokra rugó munkála­tot helyeznek kilátásba.­­ Evvel párhuzamosa­n jön a feldúlt lakó­helyek újjáépítése. A magánépítkezés perspektívája már nem ilyen kecsegtető, mert a háború után hosz­­szabb időre van szükség, amíg a jelzálog­kölcsönök folyósítása lehetséges lesz, mert a jelzáloglevelek elhelyezése a legnagyobb nehézségekbe fog egyelőre ütközni. De azért ösztökélőleg fog hatni a közmunkák végzése a magánépítkezésre is, mert gya­korlatilag kitapasztalt dolog, hogy ahol köz­munkák folynak, rendszerint a magánosok is kedvet kapnak az építkezésre, de még a lakásokban is olyan kéréssel fog beállni, hogy a bankok majd módját fogják ejteni, kölcsönöknek megadására. Itt aztán felmerül már az építőm­űvészi kérdés is. Bő talaja lesz a magyar művészet érvényesítésének és a tömeggyártás ízlés­telen épületei mellőzésének. Lám Németországban máris megmozdult a békés munkálkodás nagy vezérkara és rö­videsen részt fog venni egész hadserege a háború után következő békés idő műszaki munkálatainak körültekintő előkészítésében. Azt mondják a németek, hogy a hadsereg vezérkara nem pihent a negyven éves béke idejében: gondosan, lelkiismeretesen, csön­desen előkészítette a háborút. És a dicső­séges események bizonyítják, hogy nagy előrelátással végezte munkáját- Nos hát, ma viszont a nagy háború idejében a béke vezérkarának kötelessége, hogy ugyan­olyan gondosan, lelkiisme­retesen és csönde­sen készítse elő a béke nagy munkálatait. A németek okultak előbbi­­háborújuk pél­dáján. Soha oly sivár, oly művészietlen és elhibázott tömeggyártás nem dühöngött Németországban, mint a hetvenes években, közvetlenül a franciákon aratott nagy győ­zelem után.. Csak később eszmélt a germán lelkiismeret arra, hogy a kulturmunkálkodás terén magasabb színvonalra kell törekednie, hogy elhamakodott működés helyett terv­szerű céltudatos művészi ténykedés a köte­lessége, amely kötelesség a legintenzíveb­ben ránk is háramlik. Az 1870-iki háború idejében mitsem ké­szt­tettek elő a németek. Ma azonban beis­merik a múltak mulasztásait és állam és társadalom vállvetve készülődik a háború utáni kulturmunkára. Ilyen készülődéssel kell nekünk is a háború végét bevárni, hogy az újjászületés munkájában mindnyájunk­nak gyönyörűsége legyen. SI. Kávéházak városa „Minden utcasarkon­ egy kávéház“, így ki­­cselekszik a budapesti polgár, m­­ikor egy,­egy külföldi vendéget kalauzol végig székesfővá­rosunkon. A mai­­háborús világban a mi külföl­di vendégeink hű szövetségesünk sorából ke­rülnek, ki, kik mint hős vaskeresztes vitézek, kedves mosolyukkal s türelmes meghallgatás­sal engedtetik magukat végigvezettetni kávé­házi látványosságainkon s bizony menni, valami épületes), de annál őszintébb kritika kíséri a látottakat. S őszintén megvallva, igazat kell adnunk minden szavukhoz. Mag­am is láttam venidjéigül két átutazó né­metországi építészi kipilllségám­at, kik bennem a specialista kávéházépítőt látták meg külföldi praxisomból s így nem csoda, s ha elsősorban a belső architektúrái megoldások után érdek­lődtek, melyekkel ott lakonni oly feltűnő ered­ménnyel jó shirnovnere örvendtem’. Őszintén szólva­, szégyenlenem kellett ma­gaimat. Fájt beismernem kritikájuktól­, hogy a nagyvilág szemlében­ szenvedélyes kávéház­­ban ülő nemzet vagyunk s mégis itt láthatók­ a legosufabb kávéházberentírezlé­sieik. Hogy mi­ként látta meg mindezen csúfságokat a művé­szeteikkel foglalkozó­­külföldi szem s mint ítél­te meg, az alábbiakban sorolom fel egy egy erősebb kitételnél a szemléket reprodukálva. Mikor e babiloni zűrzavarok architektúrájá­ból egymásután kikerültek, megpihenve egy a még ,,legszolidabb“ kávéháziban,­­­ lé­gióink rájöttek, hogy a budapesti káv­éházak nemi a nyugodalmas és szórakoztató életnek vannak szánva, de a „sok hűhó semmiért“ üzleti elven épülnek fel. Az a nagy lyuk melyet a bérházak vala­mely földszintje egyikébe vájnak, hátrahagyva egy-két oszlopocskát, adja azt a helyiséget, melyben, megindul a budapesti kávéház épit- skezh­lére. Röviden, amit emberi fantázia — budapesti értelemben — magának vailíhtat és kigondol, az imndrmind felvonulásra ikerül e berende­zendő falakon. S miikor megszületett az „u­j­­d­o­ns­ság“, a szem skiáprázik, szinte megvakul­tna e felsoraikoztatott gyönyörűségeket anya­gában egymás nyakatetején láthatjuk. S ho­­gyani? A bronzarany a selyemmel, e kettő a kristály és márvánnyal, e megy a pléhbronz ,és falkárpit­tal, e hat és mlég vagy húszféle a modern „b­u­d­a­p­e­s­t­­­i t­e­c­h­n­i­k­a“ min­dent felölelő készségeivel együtt halmozódik össze a s­ebiből tanulhatni igazában, hogy min­t lehet „b­u­d­a­pesti ízléssé­l“ valódit mutatni hamis portékákból. Így tudja meg a külföldi csudálkozó, hogy gipszből, papi,­ina­sé­ból, színes rongy és olcsó festőanyagok­ból miint lehet aranyat, ezüstöt, fát, mozaikot és az ezeregyéjszaka mnden csudáját egy helyi­ségben elővarázsolni.

Next