Vállalkozók Lapja, 1916. április-június (37. évfolyam, 14-26. szám)
1916-05-03 / 18. szám
4»i.:«W ..!a! -\luWAwn.\1.' ? Harminchetedik évfolyam. Budapest, 1916. május 3. Gyász. Az egyidejű gyász hoz össze két építész* nevet, amelyeknek viselői között egyébként egyáltalában nevűi lehet és nem is kell párhuzamot vonni. A kaliberben nagyobbik a német Brúnó Schmitzé. A szivünkhöz közelebb álló Schannen Ernőé. Bruno Schmitz a német építőművészet újrateremtő sorában legelől áll. Programja a modernség és a germán jelleg erőteljes kifejezése volt. A germán jelleg csakugyan erőteljesen nyilvánul meg műveiben. Ez az erőteljesség sokszor, udbuzog a korlátokon és akkor már csak egyedül a németeknek tetszik. De alkotott Schmitz igen sok finom ízlésre valló művet is, amelyeket minden szerzet és minden nemzet fia örömmel szemlélhet. A modernség szolgálatában az eredeti’ séget kereste, de ezt az eredetiséget többször megismételte s ezzel ártott a frisseségének. • Sok ign szép alkotása közt legszebbnek és leggrandiózusabbnak álmodta a lipcsei Volker-Schlacht Denkmalt. Itt rendelkezésére állott minden képzelhető eszköz, itt a fantáziájának nem vetett gátat semmiféle anyagi szempont és az emlék a magasabbrendű művészet szempontjából mégsem mondható sikerültnek. A nagyobb akarás nagyon is lett róla, s az évek hosszú során át épült Denkmal a felavatáskor azzal lepett meg országot-világot, hogy pátosza keresett, hogy óriási méretei dacára is kicsinyes, szóval, hogy gyönyörű szépek és hasonlítthatatlanul többet kifejezők a régi jó egyiptomi gúlák. Ezeknek lapidárisan nemes egyszerűségéből vajmi sok hiányzik a népek csatájának emlékét megörökítő kőtömegből. Németország mégis nagy művész fiát, az egész kulturvilág mégis elsőrendű építőművészt veszít Bruno Schmitzben, akinek dicsőséges nevét örökké fogják hirdetni örök időkre emelt monumentumai. És most forduljunk gyászoló szívünkkel Schannen Ernő felé. Építőművészi alkotásai nem ostromolják az egeket, de azért ugyancsak beleírta nevét Magyarország, főleg pedig Budapest építészetének történetébe. Negyedszázadnál nagyobb időt töltött el önálló építészeti gyakorlatában. Nagyarányú bérpalotákat épített teljesen egyéni stílusban úgy, hogy ezek közül azonnal felismerhetők a Schannen-féle alkotások. Jól járt az az építtető, akinek Schannen Ernő tervezte és művezette a házépítését. A lelkiismeretesség, a férfias megbízhatóságnak valósággal mintaképe volt. Jóságos, nemeslelkű ember létére szigorú csak egygyel csak maga magával szemben volt. Bár pályatársainak szerető tiszteletét élvezte, soha sem bírhatták rá arra,hogy kitüntető bizalmukat elfogadja, hogy testületek vagy mozgalmak élére álljon. Szerény egyszerűséggel tért ki minden ily megválasztatás elől, mert még árnyékát is el akarta kerülni annak a látszatnak, mintha más után akarna érvényesülni, semmint éjjelt-nappalt egygyé rovó ernyedetlen építészi munkálkodással. Eleinte Schannen Ernő természetesen neves építészek műtermeiben foglallatoskodott. Kalina, Pártos Gyula, Hauszmann Alajos építőművészek a megmondhatói annak, hogy minő munkaerő volt s főleg hogy finomabb, készebb rajzolótehetséget kívánni nem lehetett, mint amilyen a Sohrnnené volt. A rajzainak csodájára jártak. Főleg az olasz renaissance formavilágában volt otthonos és szinte sajnálni lehet, hogy nem maradt meg benne. Bár fölötte visszavonultan élt, nem adatott a patriarkális kort elérnie; a pihenést nem engedő munkássága megőrölte szervezetét 63 éves korában. Szívjóságát, önzetlen emberszeretetét áldva magasztalják sokan, igen sokan, akikkel titokban tett jót. Szinte csodálatos, hogy talált időt azirodalom számára is. írásait nem közölte lapokban; a maga gyönyörűségére írogatott és szeretettel őrzöm meg egy igen kedvesen megírt történelmi vígjátékot, amelynek 5 felvonásnyi verseit szívesen hallgatnám végig bármely nívós színpadról. Schannen Ernő emlékét meg fogjuk őrizni, működése pedig folytatódik derék és ígéretes tehetségű fia útján. Áldás, béke hamvaira. Ezred. Az építőipar háborús sérelmei. Minél tovább tart a háború, széles érdekeltségi körökben annál nagyobb nyugtalanságot és aggodalmat kelt hazai építőiparunknak a háború következtében beállott az a visszaesése, mely immár e fontos iparnak szinte teljes a megbénulásáig nagyobbodott. Tudvalévő, hogy közel másfél éve már hogy az építkezési tevékenység szünetel, mert a háború kitörése óta a magánépítési kedvet a jövő bizonytalanságától való félelem s a hitelviszonyok alakulása egészen ledőltasz tett a s így az építőiparosok várakozás ellenére munka és kereset nélkül maradtak. Jogosnak és indokoltnak mutatkozott ugyanis az a remény, hogy egyrészről a hadvezetőség szükségleteit szolgáló és nagyarányú építkezések bőséges munkamegbizatásokat fognak nyújtani a hazai építőiparnak, másrészről a magánépítkezések szüneteléséből származó károsodást ellensúlyozni fogja az államkormányzat— miként az például Németországban történik közhatósági építkezések foganatosítása révén. Az építőipari érdekeltség sajnálattal állapítja meg, hogy mindkét irányban csalódás érte és hogy súlyosan érezteti hatását az a mostoha elbánás, amely miatt a hazai építőipar, valamint a létfentartását ennek elfoglaltságából merítő iparágak űzői, továbbá a különböző építőipari szakmák itthon maradt munkásai is a keresetnélküliségnek tétettek ki. Az alkun ugyanis nem nyújtotta segítő kezét polgárai felé, akik az építőalkotás terén dolgoznak s akiket a békés időkbert mint számottevő adóalanyokat ismertek, akiken tehát a rendkívüli és kivételes állapotok alatt segíteni az állam-raison is parancsolná. A középítmények mintegy 45%-át teszik a nemzeti vagyonnak és ezen érték elpusztulása vagy csökkenése az állami érdek szempontjából is végzetes, mindenesetre végzetes azonban, ha elpusztulni engedi a kormányzat az alkotó és dollgozó polgári társadalomnak és a munkásságnak széles rétegeit, amelyeket a háború megfosztott egzisztenciájuk normális eszközökkel való biztosításától s amelyek a háború alatt az összlakosságra háruló súlyos terhekből és áldozatokból akarva-nem akarva busásan, kiveszik részüket. Az állami s egyéb közhatósági építkezések a hátter alatt sm Ausztriában, sem Németországban nem szünetelnek. Nálunk mindezideig középítkezések nem eszközöltetnek, sőt azokat a belügyminiszter már a háború első szakában rendeletileg megtiltotta. Apénzügyminiszter ugyan utóbbi időben tervbe vette mintegy tíz millió korona értékű középítési létesítmény foglalkoztatását, tervét azonban olyan feltétellel bástyázza körül, amely a jóndulatú szándék megvalósulását egyenesen illuzóriussá teszi. Mialatt ugyanis a háború különböző hatásai alatt az építkezési munkák a felemelt árak dacára is, csak nehezen előteremthető anyagoknak, a műnkai béreknek, s egyebeknek tetemes megdrágulása folytán legalább 30—35%-kal többe kerülnek, mint a béke idejében kerültek, keringő hírek szerint a pénzügyminisztérium oly ajánlatokat, melyek a béke idején megállapított költségvetések tételeit 5%-nál nagyobb összeggel haladják aiul, nem fogadja el. a háború vis maiorját figyelembe nem veszi 18. szám. KÜLÖNLEGESSÉG olajos positiv fénymásolópapír teljesen tiszta világos és jól átlátszó alapon fekete élesen fedő vonalakkal. Eredeti gyanánt használható. — Élesen positiv fénymásolatot eredményez. — Egyszerű kezelés, csak vízben fejlesztendő. — Tartós, a fénymásolat színe változatlan marad. — Mintával készséggel szolgál: FELLNER LEÓ BUDAPEST, V., vACI-UT 4. filmist !«^ iteses esek gyára Tors és Ormai mérnökük Budapest, Vili, Szilágyi u. 3. Telefon: „József* 33-42. Kolozsvárt: Jókai-utca 12. szám. Debrecen: Werbőczy-utca 2. szám.