Vállalkozók Lapja, 1919. január-március (40. évfolyam, 3-12. szám)
1919-02-19 / 8. szám
Budapest, 1919. február 19. Vállalkozók Lapja XL. évfolyam 15. oldal.) Központi igazgatóság: Budapest, V., Alkotminy-ntea to. ..am. beocsiii Cnentpári Unió I.-J. 1 ш о unni мм.... Gyárak: Beocsin (Szerem m.) Selyp (Nógrád m ) 1 35.000 waggon portlandcemenl, 10.000 waggon románcemenf, 6.000 waggon traszliszt. Részvénytársaság Gyárak: Lédecz és Litvailló (Trencsén megye.) Gyártási képesség: 18.000 waggon portlandcement. Rendkívül kedvező térfogatsúly! Croatia Portlandcementgyár R.-T. Zágráb. Gyártási képesség: 8.000 waggon portlandcement A szabványokat messze felülmúló húzó és nyomó szilárdság. E honorárium felét a mester, másik felét az állam fizeti.* Hogy a mesterek foglalkoztathassák növendékeiket, az állam látja el őket munkával. * E reform megvalósítttatásának egyik sarkalatos pontja legyen az építésztanároknak csak bizonyos meghatározott időre való kinevezése, az első kinevezéskor mondjuk öt esztendőre. (Lásd: Zürich.)* Ne lehessen a tanári benevezés örökre minden különösebb és esetleg végleg ki nem érdemelt alapon csak biztos révbe jutása egy építészi karriernek, mely presztízst és megélhetést biztosít számára, hanem szolgáljanak ezen öt esztendő teoretikus, gyakorlati és művészi munkálkodásai erős várául az építészeti kultúra haladó folytonosságának és a céh kimagasló példájaként állítsák tanítványaik és a társadalomszeme elé a tanármestereket. * Uj irányok, gondolatok, egyéniségek, eredmények fognak így leszűrődni, napvilágot látni s megfelelő kulturáltságai építőművészeket teremteni. B) A reform másik útjára akkor léphetnénk, ha a középiskola felső osztályai csak a tudományos pályákra készítenének elő és a tudományegyetemnek, továbbá a műegyetem mérnöki, vegyészi stb. osztályainak szolgáltatnának csak hallgatókat. A középiskola tanulóinak nagy zöme pedig a IV. osztály után (gazdasági, iparművészeti, ipari, kereskedelmi stb.) szakiskolák felé irányíthatték. Ebben az esetben lehetséges volna egy olyan képzőművészeti akadémia felállítása, melynek keretében (az iparművészeti, szobrászati és festészeti szakok mellett) az építészeti akadémia mint olyan átvenné a műegyetemről az építészeti szakosztályt és négy előkészítő évfolyammal együtt (mely az V—Vili. középiskolai osztályt helyettesítené) egy rendszeres kilenc esztendős, szakjellegű építészeti iskolatípust valósítana meg. Ennek a programmját úgy képzelnék el, hogy az előkészítő tanfolyamok , nagyjában megadnák azt az általános műveltséget, melyet a középiskola felső osztályai eddig is nyújtottak, de egyúttal igen gazdag művészeti oktatásban részesítenék a növendékeket; attól kezdve pedig a műegyetemi hat esztendő helyett öt éven át ezt a programmot valósítanak meg, amelyet az A) pont alatt a hatéves műegyetemi tanfolyam elgondolásában előadtam. * * * E tanulmányom bevezető soraiban mintegy mottóképpen hangsúlyoztam már azt a gondolatot, hogy: ~ „Gyakorlattal kell telíteni az építőművészetet“. Párosítani a művészi atelier-nevelést az építés gyakorlatával, kiegészítve mindkettőt a megfelelő tudományos elméleti képzéssel, mely szükséges arra, hogy az építész a művészet- és a műszaki haladással lépést tarthasson. A szakoktatásé a jövő a szakfoglalkozások s így a művészeteknek terén is. Rendezetteb, jobb, békésebb viszonyok között megfelelő anyagi erők birtokában ez utóbbi prepozíciómat ajánlanám a kivitel alapjául. Tekintettel azonban ary, hogy ez a megoldási módozat a középiskoláknak oly gyökeres átalakítását tételezi fel, amely megfelel ugyan az új társadalmi felfogás irányának, de mindenesetre csak évtizedek alatt, egy általános, nagy kultúrprogramm keretében valósulhat meg. Ezenfelül az építészeti szakosztálynak a műegyetemtől való teljes elszakítását követelné, ami ma nehezen teljesíthető anyagi és egyéb irányú felkészületlenségünknél fogva és így a megoldás ily irányban való terelése magának az egész régóta megoldásra váró igen fontos ügynek is elodázását eredményezné. Nekünk oly reformra van szükségünk, mely a ma rendelkezésünkre álló eszközökkel megvalósítható. Ezért a hivatalos fórumoknak s a magyar építészi karnak figyelmébe ajánlom, hogy tanácskozásait inkább az első és keresztülvihető megoldási módozatra összpontosítsa. ’* Fentieket összefoglalva s hangsúlyozva azt, hogy a műegyetemi reformálásának, kérdését a magyar építőművészek több mint másfél évtizede kivánnak dűlőre vinni, mozgalmaink azonban mindenkor sikertelenek maradtak, indítványom tehát a következő: Indítvány. Mondassák ki, hogy: 1. Mellőzetlenül szükséges az építésznevelés és oktatás reformja. 2. Hogy a reform alapelvei legyenek: a) A középiskolák négy felső osztályában a művészi nevelés és oktatás a legteljesebb lehetőség határáig kiszélesíttessék olyképpen, hogy a művészetek s így az építészet történelmi fejlődése, mai jelentősége és esztétikai értéke tudatossá válhassék. b) A műegyetem szervezeti szabályzata az építészképzés reformáztatása céljából gyökeresen átdolgoztassék, új tanrend készíttessék, esetleg meg nem felelő tanerők más irányban foglalkoztassanak, uj és megfelelő tanerők kellő számban neveztessenek ki. c) Az építészeti oktatás ideje az elmélet, gyakorlat és művészet nagy igényeinek kellő párosításával hat esztendőre emeltessék fel. d) . Az öt műegyetemi esztendő után a hatodik esztendő az atelier-rendszer számára mint gyakorlati év szerveztessék meg. e) Az építésztanárok működésének tartama korlátoztassék, az első megbízatás, mondjuk, csak öt esztendőre szóljon, hogy a szükséges fel- frissülés biztosítható legyen, másrészt új megbízatás elnyerése kedvéért az értékes tanárművésztehetség szakadatlan fejlődésre kényszerüljön. 3. Hogy a gyökeres reform érdekében állhassék fel a közoktatásügyi minisztérium reformügyosztálya kebelében egy Építészoktatási Reform-bizottság, mely bizottságba küldendők: 1. a minisztérium képviselői, 2. a műegyetemi építésztanári karának szükséges számú képviselői, 3. a gimnázium és reáliskolák két-két tanára, 4. az építész, illetve művésztestületek kiküldöttei s a meghívandó építésztagok a szükségesSzámban. * * * Rátérek végül azon külön osztály ügyére, mely minden műegyetemi képesítés nélkül folytathatott mai napig önálló építészeti ténykedést. Az e téren előállható nagymérvű visszaélések egyszer s mindenkorra való megszüntetése végett javaslom a következőket: A közoktatásügyi miniszter létesítsen egy tagjaiban váltakozó, de állandó jellegű „Építészi Vizsgáló Bizottságot“, mely azokat, akik eddig is köztudomású értékes építései tevékenységet fejtettek ki, minden vizsga nélküli, tisztán öszszeírás alapján, azokat pedig, akik hasonló elismert működést még nem fejtettek ki, amenynyiben erre akár most, akár a jövőben bármikor jelentkeznek megfelelő képesítő vizsga sikeres letétele után állami képesítő oklevéllel lássa el. Ilyen képesítő oklevelek hiányában pedig a tervező építészi önálló foglalkozástól mindenki mást tiltson'el. Budapest, 1919. január 15-én. Pogány Móric. Teljes terjedelmében közöljük az építészoktatás majdnem két évtized óta vajúdó kérdésének mondhatnék első olyan művét, mely a megoldást nem a jelenlegi rossz ócsárlásban, hanem egy jobb, egy jobbnak gondolt felszínre vetésében véli megtalálni. A hang, ahogyan ez megiródott, úgy nyugodtsága, mint finomsága tekintetében mintája lehet annak, ahogyan egy körkérdést tárgyalni kell. A mód, hogy a gondolast a legrövidebb úton a nyilvánosság elé jusson, megbecsülendő. Ez a kérdés nem egy ember ügye, annak megoldása sem lehet csak egy ember érdeme. Véka alá rejteni a gondolatot, titkos utakra terelve elvonni azt a nagyközönségtől mindig bűn volt, pedig százszorosan az. Azt hisszük ma fájdalmasan érintene mindenkit ennek a kérdésnek olyan megoldása, mely szerint az elintézést csak egy felebbezhetetlen ukáz adná tudtunkra. Örömmel ragadjuk meg tehát az alkalmat, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, örömmel üdvözöljük Pogány Móric kartársunkat, aki módot adott ahhoz, hogy a kérdés megoldásának minden történését nyomon kísérhessük. A szép gondolatokban bővelkedő és a higgadt leszűrődöttség sokáig érett munkát közreadva kérünk minden kartársat, akit..a kérdés érint, vagy érdekel, hogy hozzászólásukkal keressenek fel. Minden apró gondolat értékes akkor, amikor igazán jót akarunk alkotni. Kéler Napoleon. Meghalt az öreg építőmester. Már kora gyermeksteem idejében is a magyar építőmester fogalmától elválaszthatott- annak tartottam a Kéler Napoleon nevet- Már negyven évvel ezelőtt is öreg úrnak hittem, akiről tudtam, hogy általános tisztelet veszi körül úgy a szaktársak, mint a laikus közönség részéről. Hetvennégy éveskort letrt el és még aránylag fiatalon, a 90-es évek elején visszavonult az építő vállalkozástól, ahogy azontúl az ibsetti forgatagtól távol, szaktudását a Máv. szolgálatában a köznek javára érvényesítse. Állandó szakértője lett Államvasutasunkak, főleg kisajátítási ügyekben. A köznek szolgált ez időben azzal is, hogy a budapesti városligeti fasorban épült ág. ev. főgimnázium épületének létrejöttét lehetővé tette és az építő bizottságban is ernyedetlenül működött. Sokoldalú és nagyarányú tevékenysége annál csodálatosabb, hogy férfikora delén lezárta építőmesteri munkásságát. 1845. évben született és a budai József műegyetem abszolválása utált, 1869-ben belépett Buzzi Bódog építőmester irodájába. Még akkor nagy hiány volt nálunk szakképzett építőkben. A szomszédból, a külföldről kellett ide telepíteni, ide édesgetni szakférfiaikat, akik egy-egy épület megalkotásánál sok nehézséggel küzdöttek meg. Kéler Napóleon rátermettsége könnyűséggel győzte az akadályokat, ícs főnöke íehs■ merve nagy munkaerejét, szorgalmát és tudását csakhamar társul vette maga mellé az alig 26 éves fiatalembert. Azuzzi és Kéler cég a legnagyobb építkezéseket hajtotta végre. 1871-73-ban ők építették a Posta és Távírda Igazgatóság palotáját a szervita-rend kertjén a Koronaherceg- és Városház-utcák között. Továbbá: Az Alföld-fiumei vasút igazgatósági épületét az Akadéimia-utcában. Az Erdélyi vasút igazgatósági épületét a Rudolf-rakparton. Majd a régi Népszínház épületét a Rákóciúton.