Vállalkozók Lapja, 1919. január-március (40. évfolyam, 3-12. szám)

1919-02-19 / 8. szám

Budapest, 1919. február 19. Vállalkozók Lapja XL. évfolyam 15. oldal.) Központi igazgatóság: Budapest, V., Alkotminy-ntea to. ..am. beocsiii Cnentpári Unió I.-J. 1 ш о unni мм.... Gyárak: Beocsin (Szerem m.) Selyp (Nógrád m ) 1 35.000 waggon portlandcemenl, 10.000 waggon románcemenf, 6.000 waggon traszliszt. Részvénytársaság Gyárak: Lédecz és Litvailló (Trencsén megye.) Gyártási képesség: 18.000 waggon portlandcem­en­t. Rendkívül kedvező térfogatsúly! Croatia Portlandcementgyár R.-T. Zágráb. Gyártási képesség: 8.000 waggon portlandcement A szabványokat messze felülmúló húzó és nyomó szilárdság. E honorárium felét a mester, másik felét az állam fizeti.* Hogy a mesterek foglalkoztathassák növen­dékeiket, az állam látja el őket munkával. * E reform megvalósítttatásának egyik­ sarkala­­tos pontja legyen az építészt­an­ároknak csak bi­zonyos meghatározott időre való kinevezése, az első kinevezéskor mondjuk öt esztendőre. (Lásd: Zürich.)* Ne lehessen a tanári benevezés örökre min­den különösebb és esetleg végleg ki nem érde­melt­ alapon csak biztos révbe jutása egy építé­szi karriernek, mely presztízst és megélhetést biztosít számára, hanem szolgáljanak ezen öt esztendő teoretikus, gyakorlati és művészi mun­kálkodásai erős várául az építészeti kultúra ha­ladó folytonosságának és a céh kimagasló pél­dájaként állítsák tanítványaik és a társadalom­­szeme elé a tanármestereket. * Uj irányok, gondolatok, egyéniségek, ered­mények fognak így­ leszűrőd­ni, napvilágot látni s megfelelő kulturáltságai építőművészeket te­remteni. B) A reform másik útjára akkor léphetnénk, ha a középiskola felső osztályai csak a tudományos pályákra készítenének elő és a tudományegye­temnek, továbbá a műegyetem mérnöki, vegyészi stb. osztályainak szolgáltatnának csak hall­gatókat. A középiskola tanulóinak nagy zöme pedig a IV. osztály után (gazdasági, iparművészeti, ipari, kereskedelmi stb.) szakiskolák felé irányíthat­­ték. Ebben az esetben lehetséges volna egy olyan képzőművészeti akadémia felállítása, mely­nek keretében (az iparművészeti, szobrászati és festészeti szakok mellett) az építészeti akadémia mint olyan átvenné a műegyetemről az építé­szeti szakosztályt és négy előkészítő évfolyam­mal együtt (mely az V—Vili. középiskolai osz­tályt helyettesítené) egy rendszeres kilenc esz­­ten­dős, szakjellegű építészeti iskolatípust való­sítana meg. Ennek a programmját úgy képzelnék el, hogy az előkészítő tanfolyamok , nagyjában megadnák azt az általános műveltséget, melyet a középiskola felső osztályai eddig is nyújtottak, de egyúttal igen gazdag­ művészeti oktatásban r­­­észesítenék a növendékeket; attól kezdve pedig a műegyetemi hat esztendő helyett öt éven át ezt a programmot valósítanak meg, amelyet az A) pont alatt a hatéves műegyetemi tanfolyam elgondolásában előadtam. * * * E tanulmányom bevezető soraiban mintegy mottóképpen hangsúlyoztam már azt a gondola­tot, hogy: ~ „Gyakorlattal kell telíteni az építőművésze­­tet“. Párosítani a művészi atelier-nevelést az építés gyakorlatával, kiegészítve mindkettőt a megfelelő tudományos elméleti képzéssel, mely szükséges arra, hogy az építész a művészet- és a műszaki haladással lépést tarthasson. A szakoktatásé a jövő a szakfoglalkozások s így a művészeteknek terén is. Rendezetteb, jobb, békésebb viszonyok között megfelelő anyagi erők birtokában ez utóbbi pre­pozíciómat ajánlanám a kivitel alapjául. Tekintettel azonban a­ry, hogy ez a megoldási módozat a középiskoláknak oly gyökeres átala­kítását tételezi fel, amely megfelel ugyan az új társadalmi felfogás irányának, de mindenesetre csak évtizedek alatt, egy általános, nagy kultúr­­programm keretében valósulhat meg. Ezenfelül az építészeti szakosztálynak a műegyetemtől való teljes elszakítását követelné, ami ma nehezen tel­jesíthető anyagi és egyéb irányú felkészületlen­ségünknél fogva és így a megoldás ily irányban való terelése magának az egész régóta megol­dásra váró igen fontos ügynek is elodázását eredményezné. Nekünk oly reformra van szük­ségünk, mely a ma rendelkezésünkre álló esz­közökkel megvalósítható. Ezért a hivatalos fó­rumoknak s a magyar építészi karnak figyelmébe ajánlom, hogy tanácskozásait inkább az első és keresztülvihető megoldási módozatra összpon­tosítsa. ’* Fentieket összefoglalva s hangsúlyozva azt, hogy a műegyetemi reformálásának, kérdését a magyar építőművészek több mint másfél évtizede kivánnak dűlőre vinni, mozgalmaink azonban mindenkor sikertelenek maradtak, indítványom tehát a következő: Indítvány. Mondassák ki, hogy: 1. Mellőzetlenül szükséges az építésznevelés és oktatás reformja. 2. Hogy a reform alapelvei legyenek: a) A középiskolák négy felső osztályában a művészi nevelés és oktatás a legteljesebb lehető­ség határáig kiszélesíttessék olyképpen, hogy a művészetek s így az építészet történelmi fejlődé­se, mai jelentősége és esztétikai értéke tudatossá válhassék. b) A műegyetem szervezeti szabályzata az építészképzés reformáztatása céljából gyökeresen átdolgoztassék, új tanrend készíttessék, esetleg meg nem felelő tanerők más irányban foglalkoz­tassanak, uj és megfelelő tanerők kellő számban neveztessenek ki. c) Az építészeti oktatás ideje az elmélet, gya­korlat és művészet nagy igényeinek kellő páro­sításával hat esztendőre emeltessék fel. d) . Az öt műegyetemi esztendő után a hatodik esztendő az atelier-rendszer számára mint gya­korlati év szerveztessék meg. e) Az építésztanárok működésének tartama korlátoztassék, az első megbízatás, mondjuk, csak öt esztendőre szóljon, hogy a szükséges fel-­ frissülés biztosítható legyen, másrészt új meg­bízatás elnyerése kedvéért az értékes tanármű­­vésztehetség szakadatlan fejlődésre kénysze­rüljön. 3. Hogy a gyökeres reform érdekében állh­as­­sék fel a közoktatásügyi minisztérium reform­­ügyosztálya kebelében egy Építészoktatási Re­form-bizottság, mely bizottságba küldendők: 1. a minisztérium képviselői, 2. a műegyetemi építésztanári karának szüksé­ges számú képviselői, 3. a gimnázium és reáliskolák két-két tanára, 4. az építész, illetve mű­vésztestületek kikül­döttei s a meghívandó építésztagok a szükséges­­Számban. * * * Rátérek végül azon külön osztály ügyére, mely minden műegyetemi képesítés nélkül folytatha­tott mai napig önálló építészeti ténykedést. Az e téren előállható nagymérvű visszaélések egyszer s mindenkorra való megszüntetése végett javaslom a következőket: A közoktatásügyi miniszter létesítsen egy tag­jaiban váltakozó, de állandó jellegű „Építészi Vizsgáló­ Bizottságot“, mely azokat, akik eddig is köztudomású értékes építései tevékenységet fejtettek ki, minden vizsga nélküli, tisztán ösz­­szeírás alapján, azokat pedig, akik hasonló el­ismert működést még nem­ fejtettek ki,­­ ameny­­nyiben erre akár most, akár a jövőben bármikor jelentkeznek megfelelő képesítő vizsga sikeres letétele után állami képesítő oklevéllel lássa el. Ilyen képesítő oklevelek hiányában pedig a tervező építészi önálló foglalkozástól mindenki mást tiltson­'el. Budapest, 1919. január 15-én. Pogány Móric. Teljes terjedelmében közöljük az építész­­oktatás majdnem ké­t évtized óta vajúdó kérdé­sének mondhatnék első olyan művét, mely a megoldást nem a jelenlegi rossz ócsárlásban­, hanem egy jobb, egy­ jobbnak gondolt felszínre vetésében véli megtalálni. A hang, ahogyan ez megiródott, úgy nyugodt­sága, mint finomsága tekintetében mintája lehet annak, ahogyan egy körkérdést tárgyalni kell. A mód, hogy a gondolast a legrövidebb úton a nyilvánosság elé jusson, megbecsülendő. Ez a kérdés nem egy ember ügye, annak megoldása sem lehet csak egy ember érdeme. Véka alá rejteni a gondolatot, titkos utakra terelve el­vonni azt a nagyközönségtől mindig bűn volt, pedig százszorosan az. Azt hisszük ma fájdal­masan érintene mindenkit ennek a kérdésnek olyan megoldása, mely szerint az elintézést csak egy felebbezhetetlen ukáz adná tudtunkra. Örömmel ragadjuk meg tehát az alkalmat, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, örömmel üdvözöljük Pogány Móric kartársunkat, aki módot adott ahhoz, hogy a kérdés megoldásának minden történését nyomon kísérhessük. A szép gondolatokban bővelkedő és a higgadt leszűrődöttség sokáig érett munkát közreadva kérünk minden kartársat, akit..a kérdés érint, vagy érdekel, hogy hozzászólásukkal keressenek fel. Minden apró gondolat értékes akkor, ami­kor igazán jót akarunk alkotni. Kéler Napoleon. Meghalt az öreg építőmester. Már kora gyermeksteem­ idejében is a ma­gyar építőmester fogalmától elválaszthatott-­­ annak tartottam a Kéler Napoleon nevet- Már negyven évvel ezelőtt is öreg úrnak hit­tem, akiről tudtam, hogy általános tisztelet veszi körül úgy a szaktársak, mint a laikus közönség részéről. Hetvennégy éves­­kort letrt el és még arány­lag fiatalon, a 90-es évek elején visszavonult az építő vállalkozástól, ahogy azontúl az ib­setti forgatagtól távol, szaktudását a Máv. szolgá­latában a köznek javára érvényesítse. Állandó szakértője lett Államvasutasunkak, főleg kisa­játítási ügyekben. A köznek­­ szolgált ez idő­ben azzal is, hogy a budapesti városligeti fa­sorban­ épült ág. ev. főgimnázium épületének létrejöttét lehetővé tette és a­z építő bizottság­ban is ernyedet­lenül működött. Sokolda­lú és nagyarányú tevékenysége an­nál csodálatosabb, hogy f­é­rfikora delén lezár­ta építőmesteri munkásságát. 1845. évben szü­letett és a budai József műegyetem abszolvá­lása utált, 1869-ben belépett B­u­z­z­i Bódog építőmester irodájába. Még akkor nagy hiány volt nálunk szakképzett építőkben­. A szom­szédból, a külföldről kellett ide telepíteni, ide édesgetni sza­kférfiaikat, akik egy-egy épület megalkotásánál sok nehézséggel küzdöttek meg. Kéler Napóleon rátermettsége könnyű­séggel győzte az akadályokat, íc­s főnöke íehs­­■ merve nagy munkaerejét, szorgalmát és tudá­sát csakhamar társul vette maga mellé az alig 26 éves fiatal­embert. A­z­u­z­z­i és Kéler cég a legnagyobb építkezéseket hajtotta végre. 1871-73-ban ők építették a Posta és Távírda Igazgatóság palotáját a szervita-rend kertjén a Koronaherceg- és Városház-utcák között. Továbbá: Az Alföld-fiumei vasút igazgatósági épüle­tét az Akad­éim­ia-utcában. Az Erdélyi vasút igazgatósági­­ épületét a Rudolf-rakparton. Majd a régi Népszínház épületét a Rákó­ci­­úton.

Next