Valóság, 1946 (2. évfolyam, 1-11. szám)
1946-01-01 / 1-2. szám
EMLÉKEZÉS AZ ÚRI MAGYARORSZÁGRA.* A fóti kastélyban nevelkedtem. A kastély parkját magas fal vette körül. Hermetikusan elzártak a falutól, az országtól. Az úri Magyarország exkluzív légkörében éltem és a többi ember: a falu parasztjai, a polgárok, a másik világ szereplői, mint holmi marionettek vonultak el előttem. Ezek a XVIII. században épült kastélyok őrizték az arisztokrácia gyermekeit; ezek a nagy, szép és mégis horizont nélküli parkok voltak játszótereik és a magas falak figyelmeztették őket arra, hogy nem szabad túlságosan messzire menniök, mert a falon túl a „benszülöttek“ élnek. Én is úgy tudtam, hogy valahol messze a faluban alacsonyabbrendű gyermekek játszanak, ha egyáltalában jut idejük játékra, mert hiszen azoknak a „semmirekellőknek“ libát kell őrizniök. Századok óta semmi sem változott. 1848-ban felszabadították ugyan a jobbágyokat, de az úri Magyarország kastélyainak falait nem bontották le. Az 1945-ös felszabadításig, senki jobbágyfia nem tudott behatolni a parkba, melynek nemcsak falai, de lelki drótkerítései is voltak. Amíg a nyugati arisztokrácia a XVIII. századtól kezdve, a gyors iparosodás következtében, fokozatosan demokratizálódott, az elmaradt Magyarország oligarchiája továbbra is feudális jellegű maradt. Az angol arisztokrácia, miután vagyonának nagy részét ipari vállalkozásokba fektette, elvesztette kapcsolatát a földdel és ezzel megszűnt földesúri jellegzetessége is. Az angol földmíves pedig gyári munkássá változott át. Mindez természetszerűen magával hozta az úr és az alantasa közti viszony meglazulását is. És ha lényegében meg is maradtak a döntő osztálykülönbségek, azáltal, hogy az angol arisztokrata az ipari, kereskedelmi világban kénytelen volt sokféle emberrel érintkezni és nem éreztethette többé korlátlan hatalmát, lassan levetette magáról azokat a hűbérúri tulajdonságokat, melyeket a magyar gróf a XX. századba is átmentett. Hozzá kell fűznöm, hogy az anglikán egyház befolyása alatt álló angol úri osztály kevésbbé volt merev gondolkodású, mint a katolikus légkörben nevelkedő aulikus magyar arisztokrácia, mely egészen a legutolsó időkig megvetette az ipart, a kereskedelmet és továbbra is földje hozadékát tékozolta. Még a bankok ügyvitelében sem igen vállaltak szerepet. Az ipar és a kereskedelem ügyeinek intézését a zsidóknak és a sváboknak engedték át, az állami és a megyei hivatalok vezetését pedig javarészt a kisnemesekre, dzsentrikre bízták. *) Ez alkalommal — a tanulmányok sorában — először hágjuk át azt a szerkesztési elvünket, hogy a Valóság az új magyar értelmiség, azaz a fiatalok lapja. Szíves örömest adjuk olvasóiunk kezébe Károlyi Mihálynak, az 1918-as magyar köztársaság elnökének első hazánkba érkezett tanulmányát. Ez úton is köszönjük Károlyi Mihálynak, hogy — a londoni konferencián kint volt ifjúsági küldöttségen keresztül — éppen a Valóságot tisztelte meg azzal, hogy megszólalása fórumául választotta. (A szerkesztő, bizottság.)