Valóság, 1948 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1948-01-01 / 1. szám
HONISMERETI MOZGALOM A Honismereti Mozgalmat az 1947/48-as centennáriumi tanév megindulásakor hívta életre a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége. Ez a dátum azonban csak a mozgalom jelenlegi formájának megindulását jelzi. Maga a mozgalom, illetve a törekvés, amely ezt a mozgalmat is létre hívta, meglehetős nagy múltra tekint vissza hazánkban. Elődeinkül felemlegethetnénk mindazokat, akik a hazai állapotok megjavítására törekedve, elengedhetetlennek találták reformmunkájuk megalapozásához „a hon állapotának tüzetesebb ismeretét“. Közvetlenebbül elődeink — s egyben mestereink — a 30-as évek szociográfusai, a Szegedi Fiatalok, a csehszlovákiai Sarló-mozgalom, majd különösen a Márciusi Front „falukutatói“ Magyarország felfedezésének és egyben Magyarország megváltoztatásának úttörői. De ez a mozgalom nemcsak neves elődökkel dicsekedhet, hanem olyan közvetlen előzményekkel is, amelyek a mozgalom mai formájának mgszületését is érthetővé teszik és világosan mutatják, hogy e mozgalom nem néhány ember szándékából és belátásából született csak meg, hanem a fiatal értelmiség szélesebb rétegeinek belső szükségletéből, spontán érdeklődéséből és kezdeményezéséből. A felszabadulás után — alighogy az átalakulás első eseményei lezajlottak — a magyar fiatalság számos csoportjában merült fel a kívánság: közelebbről és mélyebben megismerni a magyar társadalmat, mint ahogy eddig ismerte. Különösen erős érdeklődés támadt a parasztság és munkásság mai helyzetének kérdései iránt s azok iránt a társadalmi folyamatok iránt, amelyek a magyar társadalom nagy tömegeit ma mozgatják. Ezzel az időszerű, általában véve politikai indíttatású, de ugyanakkor a hű, alapos, tudományos megismerés felé törő szociográfiai érdeklődéssel párhuzamosan jelentkezett és él ma is a magyar történelem s különösen az utolsó korszakbeli magyar társadalomalakulás teljesebb és igazabb megismerésének igénye a fiatalság legjava csoportjaiban. Nem véletlen, hogy ez a kétirányú, de egyformán a magyar társadalom teljesebb megismerését sürgető igény elsősorban a népi kollégiumokban és a népi kollégiumok köré csoportosuló fiatalság folyóiratában kapott hangot és konkretizálódott tényleges kutató munkává. Három körülmény teszi ezt érthetővé. Az egyik l az, hogy a népi kollégiumok ifjúsága már társadalmi eredete és ebből következő beállítottsága folytán is fogékonyabb az ilyenféle problémák iránt, mint az ifjúság más csoportjai. A másik az, hogy a kollégiumi együttélésben szinte eleve készen adódnak azok a társas — munkaközösségi — formák, amelyek az ilyenszerű munka végzésére