Valóság, 1959 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám - KULTURÁLIS FIGYELŐ - BÁN RÓBERT: A magyar film egy esztendeje

KULTURÁLIS FIGYELŐ asszociációkat kiváltó hatásának moder­nizált felelevenítését alkalmazza. Né­hány nyugatnémet művész Brecht dra­maturgiai elveit kísérli meg filmre átül­tetni, és amint ezt a nagyon tehetséges­nek mutatkozó Rolf Thiele „Das Mäd­chen Rosemarie” című filmje mutatja, nem is eredménytelenül. Nem folytatjuk a felsorolást, jelzésül talán ennyi is elég. E kísérletek leglénye­gesebb vonása azonban nemcsak és nem is elsősorban formai kérdés. A kifejezés megújítására való törekvés — éppen a felsorolt irányzatok esetében — nem va­lami l’art pour l’art játék. Annak a nagy feladatnak szolgálatában született, ami a filmművészet elsőrendű feladata: korunk valóságának kifejezése. Márpedig, ha ezt a megújult valóságot akarjuk kifejezni — méghozzá a haladás szemszögéből, forra­dalmi módon vizsgálva összefüggéseit —, nem kell-e megtalálni a művészi tükrözés egyenértékű, hozzá illő formáit? Lehet-e az új tartalmat a régi, megtokosodott s bizony itt-ott a maguk idejében sem a legjobbak közé számító kifejezési eszkö­zök segítségével teljesértékűen kifejezni? A választ a tapasztalat diktálja. Az „újat — új módon” elmondani akaró tendenciának gyengsége, majd­hogynem azt mondhatnánk: hiánya — ez az elmúlt év magyar filmgyártásának legfőbb adóssága, amely kétségtelenül be­árnyékolja az eredményeket is. Termé­szetesen ezen nem lehet deklarációkkal változtatni. Nem lehet határozatilag ki­mondani — ezentúl márpedig ilymódon fogunk filmet készíteni. Annál is inkább, mert hiszen ennek nincsenek kész, má­solható receptjei, a művészet csúcsaihoz vezető utat minden alkotónak magának kell felfedeznie — újra meg újra. Arra viszont feltétlenül szükség van, hogy bátrabb kísérletezésekre biztassuk filmjeink alkotóit — ismét aláhúzva, hogy nem magukért a kísérletekért, ha­nem a mondanivaló kifejezése érdeké­ben. Szükség van arra, hogy szélesebb te­ret biztosítsunk az újszerű próbálkozá­soknak, már az ötletek elbírálásánál, a forgatókönyvek megszületésekor. S nem utolsósorban nagyobb bizalomra e pró­bálkozások iránt, vállalva az ezzel járó kockázatokat. Kétségtelen, hogy ilyen kockázat van, de az is bizonyos — ha a művészi fejlődés irányába mutat, ha an­nak haladását szolgálja — olykor még a bukás is értékesebb, mint az a siker, ami a biztos megszokottra építve ér­hető el. (A fenti összefoglaló csak az 1958-ban bemutatott filmekkel foglalko­zik, s nem tárgyal olyan értékes műve­ket, amelyek ugyan jórészt ebben az év­ben készültek, de csak 1959-ben kerül­tek bemutatásra. — A szerk.) BÁN RÓBERT Tanulmány Karl Raetsch rajza

Next