Valóság, 1959 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1959-11-01 / 6. szám - MŰVÉSZET, ESZTÉTIKA - FALVY ZOLTÁN: A Haydn-évről
Falvy Zoltán: A HAYDN-ÉVRŐL 73 (Jena), Karl Gustav Feiserer (Köln), Paul Mies (Köln), Ernst Fritz Schmid (Augsburg), Molnár Antal előadásai; a harmadik, zenéjének mai hatásáról, értékeléséről, kelet-európai kapcsolatairól — Antonin Horejs (Prága), Kremljov (Leningrád), Tamara Livanova (Moszkva), Jan Postolka (Prága), Petko Sztajnov (Szófia), Zeno Vancea (Bukarest), François Lesure (Párizs), Szabolcsi Bence. A magyar előadások — a külföldi vélemények szerint is — kiemelkedtek a konferencia színvonalas előadásai közül. Szabolcsi Bence előadása mellett, amely érdekes példákkal Haydn és a magyar zene kapcsolatait taglalta, Bariha Dénes számolt be az Országos Széchényi Könytárban őrzött Haydn-dokumentumok feldolgozása során nyert tapasztalatokról, s ennek révén a Haydnkutatásban kialakítható új álláspontokról. A hatalmas munka — amelyen Bartha Dénes Somfai László fiatal zenetudóssal dolgozott — lényege az, hogy az eddigi kutatásban szereplő négy-öt autentikus másoló számát sikerült tizennyolc eszterházai muzsikus-kézre gyarapítani, ami az eddiginél sokszorta könynyebbé és biztosabbá teszi a világon szétszórt, régen másolt Haydn-kották hitelességének és időrendjének eldöntését. A konferencia szeptember 20-án a fertődi volt Eszterházy-kastélyban tartotta negyedik ülését. Karl Geiringer, bostoni professzor előadásával („Ismeretlen Haydn-művek Eisenstadtban”). Keret: Haydn magyarországi működésének egyik színhelye — a kastély díszterme; a Liebner baryton-trió kamarazene hangversenye; majd délután Haydn oratóriuma, „Az évszakok”, olyan mozzanata volt a konferenciának, amellyel méltón adózhattunk Haydn emlékének. A Haydn-kutatók gyakran találkoznak tanulmányaik során a kastély és a park részleteivel: a marionett-színházzal, az operával, a kerttel, a zeneteremmel, a muzsikaházzal. Ez elevenedett meg szeptember 20-án. Megszólalt Haydn muzsikája — a helybeli földművesek és értelmiségiek vegyes kórusán, a győri zenekar kíséretével. A nap előkészítésében részt vett Fertőd és környékének lakossága, egész Győr-Sopron megye. Az ülésszak nagy nyeresége volt az egyetemes zenetudománynak. A konferencia tevékenységéről szólva mégis sajnálnunk kell, hogy a részletkutatások eredményeinek gazdag közzététele mellett nem volt lehetséges a Haydn-életmű egészének, a mester művészi fejlődésének átfogó igényű, tudományosan megalapozott jellemzése, az eddigi kutatómunka magas színvonalú szintézise. Ebben a vonatkozásban az ülésszak feladatokat is tűz ki számunkra: a munka összehangolásának és az egyetemes összefüggések kimunkálásának teendőit.* A Haydn-év célkitűzései között szerepelt az is, hogy elevenedjék meg az a nagyszámú ritkán hallott Haydn-mű — a Haydn-oeuvre tekintélyes része —, amelyet hangversenydobogóink ezidáig mellőztek. A zenekedvelő közönség előtt máig nem alakulhatott ki teljes kép Haydn igazi arculatáról. Néhány szimfónián, vonósnégyesen, zongoradarabon kívül alig volt ismert műve. Zenetörténészeinket kivéve azt is kevesen tudták, hogy a XVIII. századi magyar írók milyen tisztelettel vették körül művészetét. Ezen akart segíteni az a néhány hangverseny, amely a tudományos konferenciával összhangban került megrendezésre. Az első egy kamarazene-hangverseny volt, ahol néhány ritkán hallott vonósnégyes mellett (a Tátrai kvartett előadásában) Sándor Judit szólaltatott meg skót dalokat és három magyar szövegű dalt, igen kulturált, kivételes előadási stílusban. A magyar szövegű dalok mind a XVIII. századból való költemények, melyeket Haydn muzsikájához alkalmaztak. A hangverseny impozáns pillanata volt, amikor egy trió keretében megszólalt a Nemzeti Múzeumban őrzött egykorú hangszer, a baryton. Egy szimfonikus hangversenyen a D-dúr zongoraversennyel ismerkedhetett meg a hangversenylátogató közönség. A zongoraversenynek az a nevezetessége, hogy zárótétele „Rondo all’Ongarese” feliratot visel. Fontos lépés volt a Haydn-mű teljes arculatának megismeréséhez az Operaház bemutatója: „L’infedelta delusa” (Aki hűtlen, pórul jár). A könnyű vígopera stílusos keretben jelent meg, s