Valóság, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám - KÖNYVEKRŐL - A nemzeti jövedelem számításáról (Pirityi Ottó)

KÖNYVEKRŐL tett, melyek eltéveszthetetlen jegyeivé váltak írásainak. Saját emlékeit a bemuta­tott író elemzésekor személyesíti : minden írásában szerepel saját maga is, de a hát­térben maradva, ha egyes szám első sze­mélyben beszél is. A Gondolat és a Magvető helyesen járt el, hogy — egy évvel halála után — gaz­dag válogatásban adta közre Bóka László tanulmányait. Bizonyos, hogy írásai nem azonos szintűek: megíratásuk kelte, köz­lésük oka és alkalma magyarázzák ezt. Színességük mégis az egész írót idézi. Ha­lála — sokan és többször elmondták már — nem zárt le minden általa elkezdett kuta­tást. E két kötete tanúsítja, hogy maga is mennyi tervet melengetett meg. Tanulmányait lapozva valamilyen terem­tő elégedetlenség fogja el az olvasót. Ra­gyogó oldalakat találunk a XIX. és a XX. század irodalmáról, indításokat, fejezete­ket, ötleteket és meglátásokat, elkezdett, végig nem vitt gondolatokat, veszteség, hogy a szintézisre már nem maradt ereje, nem maradt ideje. Nagy Zoltán versei kapcsán írta 1941- ben: „Irodalmi életünk rangos koldusságá­­hoz tartozik az is, hogy íróinkat csak alkal­milag emlegetjük. Halál, évforduló, új könyv, díj, kitüntetés, megválasztás vagy kibukás, esetleg egy marasztaló ítélet : ezek az alkalmak juttatják eszünkbe az írót. Az a baj, hogy csak ezek, mert az alkalom szüli az irodalomban a túlzást : a részvét, az emlékezés, az első benyomás, egy-egy ün­nepi perc s a felháborodás torzít. A koporsó­nál nem illő megkérdezni, érdemes volt-e a halottnak élni . . Bóka László sírján már elszáradtak a kegyelet koszorúi. A két megjelent tanul­mánykötet kapcsán elmondhatjuk: ha a tanítványi emlékezés fátyolozza is meg látásunkat, ítéletünket ő maga szabta meg írásainak nem múló értékével. ( Válogatott tanulmányok, Magvető, 1966; Könyvek, gondok, Gondolat, 1966.) VÉCH FERENC A nemzeti jövedelem számításáról Minden tudományágra jellemző, hogy fej­lődése során fogalmai, kategóriái tartalmi változáson mennek keresztül. A folyamat a fogalom definíciójának fellazulásával in­dul, majd új meghatározások keresésével folytatódik. Az új tartalom a régi kereteket szétfeszíti. Ez történik napjainkban a nem­zeti jövedelem fogalmával is. Milyen egyszerű volt még tíz évvel ez­előtt is a nemzeti jövedelem fogalma! Egy év alatt létrehozott új érték. Létrejön az anyagi termelés folyamatában, az anyagi termékek előállításakor. A társadalmi össz­termékből le kell vonni az elhasznált ter­melési eszközök pótlására szolgáló érték­­részt,é­s előttünk áll a nemzeti jövedelem. Ez a definíció ma már a tankönyvekbe sem kerülhet be így! Fellazult a fogalom, s új meghatározásra vár. Amikor a nemzeti jövedelem számítási módszereiről vitázunk, voltaképpen a nemzeti jövedelem tartalmát elemezzük. A számítási módszerekről szóló vita alapja mindig a számítandó jelenség lényegére irányuló kételkedés. Mindig élénk érdeklődés kíséri az MSZMP Közgazdasági Elméleti Munkaközösségének vitáit publikáló sorozat egy-egy újabb füzetének megjelenését. Nem kivétel ezek között A nemzeti jövedelemszámítás néhány kérdése című könyv, amely Huszár István bevezető tanulmányát és az azt követő vitát tartalmazza. A vita a nemzeti jövedelem fogalmát elsősorban az életszínvonal alakulásának mérése szempontjából vizsgálta. Az élet­­színvonal voltaképpen az egy lakosra jutó fogyasztás nagyságát, összetételét, színvo­nalát fejezi ki. De mit nevezünk fogyasztás­nak? A fogyasztási szükségletek kielégítése. A szükségleteket csak részben elégítik ki a kézzel fogható anyagi termékek, vagyis azok a produktumok, amelyek értéke meg­jelenik a nemzeti jövedelemben. A nemzeti jövedelem fogyasztási alapja csak az anyagi termékek értékét foglalja magában, így fogyasztása csak anyagi fogyasztás. A vitában élesen kidomborodott a nemze­ti jövedelem ilyen meghatározásának az élet­színvonal-számításokkal való teljes össze­férhetetlensége. Szükségleteink kielégítésé­hez nemcsak termékek, hanem szolgáltatá­sok is kellenek. Iskolákban tanulunk, szín­házba járunk, egészségügyi ellátásban ré­szesülünk. Fodrász, manikűrös, kozmeti­kus, ügyvéd, óvónő segít rajtunk és nekünk. Mindez fogyasztás, de — a mai értelme­zésben — nem a nemzeti jövedelem fogyasz­tása! Huszár István bevezető tanulmánya számos furcsaságra világított rá. A nem­zeti jövedelemről alkotott jelenlegi fogal­munk — s az ehhez igazodó számítási módszer — szerint a színész művészi pro­dukciója nem része a lakosság fogyasztásá­nak, hanem csak a színházi kellékek és az

Next