Valóság, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám - MAGYAR VILÁG - Summa cum laude (Riport egy legendás öregemberről)

Summa cum laudeRICK NÓRA ÉS GÁCSI SÁNDOR RIPORTJA EGY LEGENDÁS ÖREGEMBERRŐL A történet szereplői: Mészáros Ferenc, dr. Mészáros Endre, dr. Oláh Andor, dr. Nánási József, Drenyovszki János és a csanádalberti tsz elnöke. Az összekötő szöveget írta, a riportokat készítette és a fenti címmel elhangzott rádióműsort összeállította Rick Nóra és Gácsi Sándor. A rádióba­­ elhangzottak és az itt közölt szöveg közt csak ott vannak kisebb eltérések, ahol ezt a hangos és a nyomtatott publikáció eltérő követelményei szükségessé tették. A riporterek — R. és G. — szövegében az összekötő-kommentáló részeket rendes, a riport-kérdéseket dőlt szedéssel adjuk. R.: Az öregember Csanádalbertin lakik, Pitvarostól három kilométernyire. Mészáros Ferenc a neve. Mégis „pitvarosi orvos”-ként emlegetik, mert a hozzá fordulók itt szállnak le a vonatról. Gyógyító kezéhez, eszéhez, sokszor érthetetlen, mégis igen hatásos és egyszerű módszereihez legendák fűződnek... G.: K. Györgynek a gyomra fájt. Az orvosi vizsgálat kezdődő gyomorfekélyt állapí­tott meg. De a kezelés, diéta nem használt. Mészáros Ferenc „hat fűből álló” teakeve­réket írt fel neki, és a gyomorfekély visszafejlődött. Ez a recept kézről kézre járt Dobo­zon, és K. György szerint 20 beteg gyógyulását segítette elő. G.­ H. Sándorné 50 éves békéscsabai földműves szerint egyszer olyan embert vittek hozzá, aki rakott szekérről esett le, azért nem tudott lábra állni. Mészáros Ferenc a beteget hanyatt fektette a gyepen, a fejsze fokával néhányszor megütötte a fájós lábra húzott csizma sarkát, aztán így kiáltott rá : „Mit hempereg itt ? Annyira tetszik magának a gyepen ? Keljen fel és menjen a dolgára !” — És a beteg felkelt, saját lábán ment a kocsihoz... R.: Sarkadon, Gyulán, Mezőkovácsházán és Dévaványán meg azt mesélik róla, hogy egyszer három néma gyereket is meggyógyított. Mégpedig úgy, hogy savanyú kovászt köttetett a fejükre. G.: Grynaeus Tamás A csanádalberti csodadoktor című tanulmányában egy egész feje­zetre valót gyűjtött a „csodálatos gyógyulásokról” szóló elbeszélésekből, amelyek persze nem mindig hitelesek és szakszerűek, annak érzékeltetésére mégis kiválóan al­kalmasak, hogy a falusi betegek — sokszor a gyógyulni vágyó városiak is — milyen ritka képességeket tulajdonítanak Mészáros Ferencnek. R.: Bennünket viszont az érdekelt, hogy vajon van-e alapja a szóbeszédnek?... Az öreg csakugyan rendelkezik-e valamiféle hasznos tudománnyal?... Ezért indultunk Szegedre, Békéscsabára, Gyulára, Mezőhegyesre, Pitvarosra és onnan Csanádalber­­tibe... G.: A helyi termelőszövetkezet elnökétől ezt hallottuk: ELNÖK: őrá voltak bízva az aratógépek, ló vontatásúak... ezeket csak a Feri bácsi tud­ta jól kijavítani. A faragott formákat, a mezőhegyesi cukorgyárban öntötték ki neki, alkatrészeket, fogaskerekeket. Jöttek komolyabb gépek, mint a szalmabálázó... ennek nagy szakértője Feri bácsi... Cséplőgépből csinált kukoricamorzsolót. Úgyhogy hasz­nos tagja szövetkezetünknek Feri bácsi. R.: Gyógyító módjaihoz mit szól a tsz elnöke? ELNÖK: Itt dolgozik nálunk a lánya, és azt lehet mondani, naponta 15—20 köszönő­levelet kap, mely igazolja azt, hogy csak tud valamit. R.: Nem próbálta még ki? ELNÖK: Ástam ősszel, oszt megerőltettem a kezemet, oszt mutattam Feri bácsinak, hogy nézzen már valamit erre, hogy mit lehetne csinálni, mert fáj... Azt mondta, hogy zsíros papírt és rá gyantát tegyek, lámpa alatt olvasszam föl és ragasszam rá, s mikor begyógyul, az magától le fog jönni. Oszt valóban úgy történt! Úgyhogy, mikor be­gyógyult, nem fájt, lejött szépen a papír mindenestül, és azóta nem fáj a kezem... G.: Megnéztünk egyet az említett köszönőlevelek sokaságából.

Next