Valóság, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1969-06-01 / 6. szám - MAGYAR VILÁG - RICK NÓRA - GÁCSI SÁNDOR: Kerülőút

MAGYAR VILÁG RICK NÓRA-GÁCSI SÁNDOR Kerülőút A sokgyermekes asszony G.: Amikor megérkeztünk a faluba, olyan érzésünk támadt, mintha teljes és tökéletes lenne a nyugalom. Érthető volt tehát a meglepetésünk, amikor váratlanul sírás, jaj­veszékelés ütötte meg a fülünket . Kislány (bömböli): Összevert az az asszony engemet... A késünket elvették, osztán akkor én meg elvettem tőlük... Ott van a menye, az is látta, Szabó Feri néni, meg a postás... Jólán: A gyermekem ! B.: Kócos gyermeklány közeledett az úton, mögötte egy testes asszony, futottak a rendőrség helyi megbízottjához. Megbízott: Erőt, egészséget! Jalán: Tessék megnézni, egészen összegyilkolták, hát látszik is ! Megbízott (erőteljesen félbeszakítva): Na jól van, át kell vinni Tótkomlósra, az orvos­hoz, ki kell venni a látleletet és elküldjük a bíróságra azt a mocskos fajzatot... Jolán (változatlan hevességgel): Hát tetszik látni?... hát nem tudok dógozni tőlük, a zsandárbandától ! Eli veri, vágja a tizenhárom éves kislányomat ! Hát oda kijönnek hozzám a munkahelyre, hogy jöjjek azonnal, mert összegyilkolta a zsandárbanda ! Jöttek kifele a határból... Megbízott (még erőteljesebben): Á, nincs itt gyilkolás! Nincs itt gyilkolás! Jolán: Fűbe verték az Etel pulyát azzal a nagy kapával... Megbízott: Nincs fűbe verve! Aki fűbe van verve, az meghal!... R.: A rendőrhöz szaladó, testes asszonyt nem ismertük, tehát a nevét sem tudtuk. Elkereszteltük „ Jolán”-nak... A kislány arcán karmolások látszottak, egyéb nyomait nem lehetett felfedezni verekedésnek, tehát a jajveszékelés túlzásnak hatott. Mégis sajnáltam az asszonyt, aki izzadt, fulladozott... Dr. Juhász Pál: Szomorú dolog, hogy mindenkit annyira elfoglal a saját problémája, hogy a beszélgetésben is épp annyira egocentrikus lesz, mint amennyire egocentrikus a világszemlélete. Mindenki kívánja, hogy elmondja a saját problémáját, de senki nem veszi azt a fáradságot, hogy a másikat önzetlenül, akár öt percre is meghall­gassa... R.: Professzor úr például mire következtet Jolán zaklatott hangjából ? Dr. Juhász Pál: Nagyon érdekelne, hogy ez az asszony, aki ilyen fennhangon ordítja a panaszait, tulajdonképpen milyen sérelmet szenvedett az életben?... Csak arról beszélt-e, hogy a kislányát megverték, vagy pedig a beszélgetés során egyéb problé­mák is felszínre kerültek ? Jolán: Hát, ugye, a sok!... a sok!... Én ideggyomorkimerülésbe vagyok... Két évig a kórházat jártam, a nyíregyházit... Felnevelgettem négy gyermeket, keservesen, apa nélkül, és ugye a tsz-be vagyok már hét éve és dógozok... Dr. Juhász Pál: A gyermeke megveréséért senki sem szokta a türelmét elveszíteni, csak abban az esetben, ha évek óta hosszú és súlyos sérelmeket visz magában... Jolán: Van nekem egy huszonkétéves fiam, az nincsen itthon... Oda van, nem tudom én, merre van ?... nem is tudok róla... Dr. Juhász Pál: Nemcsak az anyagi gondok és a mindennapi élet nehézségei teszik őt feszültté és idegessé, hanem a fiával való törődés és rágondolás... Amikor a kislányát Elhangzott 1969. március 7-én, a Kossuth Rádió Éjszakai Rádiószínházának bemutatója­ként. Szakértő és közreműködő Dr. Juhász Pál tanszékvezető egyetemi tanár, a Budapesti Or­vostudományi Egyetem II. számú Idegklinikájának igazgatója.

Next