Valóság, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám - LENGYEL LÁSZLÓ-POLGÁR MIKLÓS: A gazdasági válság általános elméletéhez
LENGYEL LÁSZLÓ-POLGÁR MIKLÓS A gazdasági válság általános elméletéhez [Ami történt] „az mindig túlzott rövidítésnek, kihagyásnak és sűrítésnek tetszett előttünk: mintegy az igazság kibelezett, besózott és körülgöngyölt maradékának, nem pedig valóságos életnek. Értsük meg jól, nincs kifogásunk a kihagyás ellen. Jótevő és szükséges az, mert elvégre teljesen lehetetlen úgy elbeszélni az életet, amint egykor önmagát elbeszélte. Mert a mi értelmes szándékunk elkészülni munkánkkal, ami amúgy is némi hasonlóságot mutat föl azzal a kísérlettel, hogy a tengert kiigyuk, de nem szabad olyan ostobaságig hajtani, hogy a pontosság tengerét csakugyan és betű szerint ki akarjuk inni.” (Thomas Mann: József és testvérei) ,,Az idő az a tér, amelyben az emberi fejlődés végbemegy.” (Marx) Cikkünkben a tőkés termelés világának idő-tér „ciklusáról” szeretnénk beszélni, ehhez azonban meg kell magyaráznunk azt az általunk feltételezett különbséget is, ami az általánosan ismert 7—12 éves „rövid” gazdasági ciklus és az időben és térben nagyobb terjedelmű, valamint minőségileg is különböző „hosszú” ciklus között fennáll. Mit értett Marx a gazdasági ciklus általános feltételei alatt ? „Maga a tőke azonban, helyesen értve, a termelőerők fejlődésének feltételeként jelenik meg, amíg külső ösztökélésre van szükségük, amely egyszersmind mint zablásuk jelenik meg. Fegyelmük, amely fejlődésük bizonyos fokon fölöslegessé és terhessé válik, akárcsak a céhek stb. Ezeknek az immanens határoknak egybe kell esniök magával a tőke természetével, lényegi fogalmi meghatározásaival. Ezek a szükségszerű határok a következők : 1. a szükséges munka mint az eleven munkaképesség csereértékének, illetve az ipari népesség munkabérének határa; 2. A többletérték mint a többlet munkaidő határa és, a relatív többletmunkaidőre vonatkozóan, mint a termelőerők fejlődésének korlátja; 3. ami ugyanaz, a pénzzé változtatás, a csereérték egyáltalában mint a termelés határa; vagy az értékre alapozott csere, illetve a cserére alapozott érték mint a termelés határa. Ez a következő : 4. megint ugyanaz, mint a használati értékek termelésének korlátozása a csereérték által ; vagy, hogy a reális gazdagságnak egy meghatározott, tőle magától különböző formát kell öltenie, hogy egyáltalában a termelés objektumává váljék. Másrészt a tőke általános tendenciájából ered ... hogy megfeledkezik és elvonatkoztat az előbbi korlátoktól. Innen a túltermelés, azaz hirtelen emlékeztetés a tőkére alapozott termelés mindezen szükségszerű mozzanataira , ezért az általános elértéktelenedés a róluk való megfeledkezés következtében. ”A Marxnak ezek az általános megfogalmazásai részben azt is kifejezik, hogy Marx egyetlen önálló műben sem elemezte részleteiben a válság jelenségét, hanem elsősorban a válság ciklikus jellegének lehetséges okaira mutatott rá. Innen adódik a vita a marxi alapokon elinduló két ellentétes elmélet között, az ún. „alulfogyasztási-túlakkumulációs” elmélet és a „diszproporcionális” elmélet között. Mindkettő marxi szövegekre támaszkodva fejti ki nézeteit. Az alulfogyasztási elmélet cikluselmélete azon alapszik, hogy a tőkés termelés és piac korlátai (a két nagy szektor egyensúlyát állandónak tételezve) azért alakulnak ki, mert a munkásosztály létminimumra szorított bére következtében a munkabérek (a fogyasztás) állandó periodikus jelleggel elmaradnak a termelékenység (a termelés lehetséges növelése) növekedése mögött. Kialakul a tőketúlhalmozás folyamata, amely nem egyéb, mint olyan tőkék felhal-