Valóság, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám - KÖNYVEKRŐL - Polányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet (Lengyel László)
KÖNYVEKRŐL szőlő”, az „egyenlő osztály”, az „előleges vétel”, az „elöljáróság”, az „ablakvágás joga” vagy akár a „bűn” címszó kicsi helyen valóságos jogszociológiai adattárat tömörít; a „bíró” vagy az „eskü” pedig az adatodon túl mélyen bevilágít a szokások szabályozta közösségi észjárás homályába. Nagyjából ugyanez érvényes a szokásokat, hiedelmeket, hitvilágot tárgyaló címszavak többségére is; kiemelkednek a Diószegi Vilmostól származó részletek adatgazdagságukkal, s lényeglátásukkal az olyan remek — s még ebben a kiváló lexikonban is ritka — mini-esszék, mint az „archaikus népi imádság”. Lényegesen gyengébb a lexikon átlagánál a szokásokkal s hitvilággal összefüggő elméleti-általános kérdések s főként az erkölcs földolgozása; alig érthető például, hogy az „egyke” (egyébként is túl sommás) tárgyalásából hogyan hiányozhat Fülep Lajos említése, még a különben nem rövid irodalomból is. De ne legyünk kicsinyesek: bőségesen kárpótol a dal, zene, tánc, játék, szólások s főként a mesék és mondák világának meglepően gazdag és példátlanul igényes földolgozása. Érett teljességében mutatkozik itt be a magyarországi néprajzi kutatás egyik fő és jellegzetes — ha ugyan nem a legjellegzetesebb — iránya. A népköltészet és népzene, népi táncok és játékok részletes elemző bemutatását, mely gyakran, mint például a „Csudahalott” esetében, messzi kapcsolatok kincseit hozza a felszínre, elméleti és összefoglaló címszavak kísérik, olykor olyan tömören s lényeglátóan, mint a remekbe sikerült „ballada”. A mesék és mondák világa pedig, pompásan kiválasztott — és összeválasztott — címszavak alatt „Adám—Évá”-tól és „Ahol még a madarak (fecske) is térden állva isszák (issza) a vizet”-től „angyalbárányokon”, „állatbógorokon” és „égig érő fá”-n keresztül „Erős János”-ig úgy tárul föl, hogy az ilyen tökéletes lexikontól elvárható szakavatott teljességen túl bevezet a népi mentalitástörténet s társaslélektan nehezen megközelíthető világába is. S így tulajdonképpeni feladatán kívül pótol valamit — olykor nagyon sokat — az egyébként csaknem teljesen hiányzó kulturális antropológiai s a többnyire ugyancsak gyengén képviselt „egyetemes néprajzi” vonatkozásokból is. Végül külön említést érdemel múltbeli s jelenlegi etnográfusok és kutatók teljességre törekvő összegyűjtése a lexikonban. Nagyon hasznos újítás, hogy más lexikonjaink szokásától eltérően nem kötötték a fölvételt érdemrendekhez, akadémiai fokozatokhoz vagy egyéb megboldogultsághoz, s az olvasó így megtudhatja a Lexikon szerzőiről a legfontosabb adatokat. A lexikonszerkesztés ördöge azonban még a tökéletes lexikonokat is láthatóan meg-megkísérti, egyébként miként maradhatott volna ki a magyar etnobotanika nagy megalapozója, Borbás Vince úgy, hogy csupán a neve szerepeljen a címszó irodalmában, más összefüggés kedvéért. S ha már a hiányosságoknál tartunk, még valami feltétlenül említendő: a fényképről készült képek — s ez a többség — gyenge minősége. Igaz, nem egyformán gyenge minden példányban, akadnak viszonylag jobbak is. Jelen recenzens nyolc-tízet átlapozott megvétel előtt, s talált annyira amennyire elfogadható tónusú kötetet. Ám a nyomdák védőördöge bosszút állt: elolvasás közben az egyik ív kiszakadt az amúgy erősnek látszó — s kivált fedélben masszív — kötésből. Jól ismertek krónikus nyomdabajaink, mégis egyszerűen nem hihető, hogy ilyen hibák ennyire fontos — s hozzá nem is olcsó — könyvnél gondosabb munkával ne lennének elkerülhetők. Hiszen minikönyveket milyen szépeket tudunk csinálni! (Akadémiai Kiadó, 1977.) VEKERDI LÁSZLÓ Polányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet „A filozófiai történetírásnak nem annyira az a dolga, hogy a személyiséget, még ha a filozófus szellemi személyisége is az, mintegy rendszere gyújtópontjaként és alapjaként fogja fel, még kevésbé az, hogy lélektani limlomokba és nagyokosságokba bocsátkozzék, hanem mindegyik rendszerben el kell választania magukat a meghatározásokat, a végigmenő valóságos kikristályosodásokat a beszélgetésekben bizonyítékoktól, igazolásoktól, a filozófusok ábrázolásától, amennyire ezek önmagukat ismerik; a valóságos filozófiai tudás némán tovatűnő vakondokat a szubjektumnak beszédes, exoterikus, sokrétűen viselkedő fenomenologikus tudatáról.” Így ír a fiatal Marx, és lehet-e szellemesebben megfogalmazni azt a tartalmi és módszertani nehézséget, ami Polányi szellemi tevékenysége és mítosza ábrázolásában rejlik, mint ahogy Marx más filozófusokkal kapcsolatban felveti ? Polányi Károly könyve egyike azon kevés teoretikus műnek, amely az utóbbi időben komoly hatást