Valóság, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám - KÖNYVEKRŐL - Polányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet (Lengyel László)

KÖNYVEKRŐL szőlő”, az „egyenlő osztály”, az „előleges vétel”, az „elöljáróság”, az „ablakvágás joga” vagy akár a „bűn” címszó kicsi helyen valóságos jogszociológiai adattárat tömörít; a „bíró” vagy az „eskü” pedig az adatodon túl mélyen bevilágít a szokások szabályozta közösségi észjárás homályába. Nagyjából ugyanez érvényes a szokásokat, hiedelmeket, hitvilágot tárgyaló címszavak többségére is; kiemelkednek a Diószegi Vilmostól származó részletek adatgazdag­ságukkal, s lényeglátásukkal az olyan re­mek — s még ebben a kiváló lexikonban is ritka — mini-esszék, mint az „archaikus népi imádság”. Lényegesen gyengébb a lexikon átlagánál a szokásokkal s hitvilág­gal összefüggő elméleti-általános kérdések s főként az erkölcs földolgozása; alig ért­hető például, hogy az „egyke” (egyébként is túl sommás) tárgyalásából hogyan hiányozhat Fülep Lajos említése, még a különben nem rövid irodalomból is. De ne legyünk kicsinyesek: bőségesen kárpótol a dal, zene, tánc, játék, szólások s főként a mesék és mondák világának meglepően gazdag és példátlanul igényes földolgozása. Érett teljességében mutat­kozik itt be a magyarországi néprajzi kuta­tás egyik fő és jellegzetes — ha ugyan nem a legjellegzetesebb — iránya. A népkölté­szet és népzene, népi táncok és játékok részletes elemző bemutatását, mely gyak­ran, mint például a „Csudahalott” eseté­ben, messzi kapcsolatok kincseit hozza a felszínre, elméleti és összefoglaló címszavak kísérik, olykor olyan tömören s lényeglá­­tóan, mint a remekbe sikerült „ballada”. A mesék és mondák világa pedig, pompásan kiválasztott — és összeválasztott — cím­szavak alatt „A­dám—Évá”-tól és „Ahol még a madarak (fecske) is térden állva isszák (issza) a vizet”-től „angyalbárá­nyokon”, „állatbógorokon” és „égig érő fá”-n keresztül „Erős János”-ig úgy tárul föl, hogy az ilyen tökéletes lexikontól el­várható szakavatott teljességen túl bevezet a népi mentalitástörténet s társaslélektan nehezen megközelíthető világába is. S így tulajdonképpeni feladatán kívül pótol vala­mit — olykor nagyon sokat — az egyéb­ként csaknem teljesen hiányzó kulturális antropológiai s a többnyire ugyancsak gyengén képviselt „egyetemes néprajzi” vonatkozásokból is. Végül külön említést érdemel múltbeli s jelenlegi etnográfusok és kutatók teljes­ségre törekvő összegyűjtése a lexikonban. Nagyon hasznos újítás, hogy más lexikon­jaink szokásától eltérően nem kötötték a fölvételt érdemrendekhez, akadémiai foko­zatokhoz vagy egyéb megboldogultsághoz, s az olvasó így megtudhatja a Lexikon szerzőiről a legfontosabb adatokat. A lexi­konszerkesztés ördöge azonban még a tö­kéletes lexikonokat is láthatóan meg-meg­­kísérti, egyébként miként maradhatott volna ki a magyar etnobotanika nagy meg­alapozója, Borbás Vince úgy, hogy csupán a neve szerepeljen a címszó irodalmában, más összefüggés kedvéért. S ha már a hiányosságoknál tartunk, még valami fel­tétlenül említendő: a fényképről készült képek — s ez a többség — gyenge minősége. Igaz, nem egyformán gyenge minden pél­dányban, akadnak viszonylag jobbak is. Jelen recenzens nyolc-tízet átlapozott meg­vétel előtt, s talált annyira­ amennyire el­fogadható tónusú kötetet. Ám a nyomdák védőördöge bosszút állt: elolvasás közben az egyik ív kiszakadt az amúgy erősnek látszó — s kivált fedélben masszív — kö­tésből. Jól ismertek krónikus nyomdaba­jaink, mégis egyszerűen nem hihető, hogy ilyen hibák ennyire fontos — s hozzá nem is olcsó — könyvnél gondosabb munkával ne lennének elkerülhetők. Hiszen mini­könyveket milyen szépeket tudunk csi­nálni! (Akadémiai Kiadó, 1977.) VEKERDI LÁSZLÓ Polányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet „A filozófiai történetírásnak nem annyira az a dolga, hogy a személyiséget, még ha a filozófus szellemi személyisége is az, mint­egy rendszere gyújtópontjaként és alap­jaként fogja fel, még kevésbé az, hogy lé­lektani limlomokba és nagyokosságokba bocsátkozzék, hanem mindegyik rend­szerben el kell választania magukat a meg­határozásokat, a végigmenő valóságos ki­kristályosodásokat a beszélgetésekben bi­zonyítékoktól, igazolásoktól, a filozófu­sok ábrázolásától, amennyire ezek önma­gukat ismerik; a valóságos filozófiai tudás némán tovatűnő vakondokat a szubjek­tumnak beszédes, exoterikus, sokrétűen viselkedő fenomenologikus tudatáról.” Így ír a fiatal Marx, és lehet-e szellemesebben megfogalmazni azt a tartalmi és módszer­tani nehézséget, ami Polányi szellemi te­vékenysége és mítosza ábrázolásában rej­lik, mint ahogy Marx más filozófusokkal kapcsolatban felveti ? Polányi Károly könyve egyike azon kevés teoretikus mű­nek, amely az utóbbi időben komoly hatást

Next