Valóság, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám - HOZZÁSZÓLÁS - LENGYEL LÁSZLÓ: Kölcsönös társadalmi-gazdasági függőség a XIX. századi európai gazdasági fejlődésben (Gondolatok Berend T. Iván és Ránki György tanulmánya ürügyén)

LENGYEL LÁSZLÓ HOZZÁSZÓLÁS Kölcsönös társadalmi-gazdasági függősség a XIX. századi európai gazdasági fejlődésben GONDOLATOK BEREND T. IVÁN ÉS RÁNKI GYÖRGY TANULMÁNYA ÜRÜGYÉN A gazdaságtörténet iránt érdeklődők közül ki ne venné érdeklődéssel kézbe Berend F. Iván és Ránki György új cikkét az állam szerepéről a „periféria” társadalmaiban?­ Kíváncsian, vajon mi újat mondanak e kérdésről a szerzők korábbi tanulmányaikhoz képest? És a cikk elolvasása után, ha nem is csalódással, de legalább hiányérzettel néz fel, olyan problémákat lát maga előtt, amelyek felett e tanulmány elsiklott, és olyan megoldásokat, amelyek gyakran nem egészen pontosak. Nem tartom feladatomnak, hogy egy ellentétes koncepciót fejtsek ki az állami beavat­kozás szerepéről, mindössze kétségeimről adhatok számot a szerzők koncepciója kapcsán. Kezdjük mindjárt a cikket alapvetően meghatározó fő kategóriák, a „centrum” és a „peri­féria” definícióival, illetve e meghatározások történeti alkalmazásával. A szerzők bevezetőjükben közlik, hogy a mai közgazdasági terminológiában, a fejlett ipari országok és az alulfejlett, Euró­pán kívüli országok közti viszonyra alkalmazott centrum—periféria kifejezést gazdaságtörténeti értelemben kiterjesztik és a múlt század Európájának gazdasági fejlődésére alkalmazzák, így a XIX. század gazdasági fejlődésében a nyugat-európai centrum és az iparosodásból „kimaradt”, a fejlettebbektől függő észak-, dél- és kelet-európai periféria határozható meg. Felmerül az első kérdés: milyen történeti tény, kutatási folyamat stb. alapján jutottak a szerzők arra a következ­tetésre, hogy a jelenre alkalmazott közgazdasági kategóriákat a múlt századi iparosodás gazda­ságtörténeti folyamataira alkalmazzák? A kölcsönös gazdasági függőségre már alkalmaztak bizo­nyos kategóriákat, ezek közé tartozik a „metropolis—vidék” páros (jellemzően Rosa Luxemburg, Parvus, Trockij, Buharin), a „metropolis—szatelit” (Sweezy, Baran, Magdoff); „szuperimperi­alizmus—regionális imperializmus—quasi-gyarmat” (A. Gunder-Frank, Ch. Palleix, P. Jalée stb.), de e megfogalmazások gazdaságtörténeti bevezetése ugyancsak problematikus. A szerzők azt állítják, hogy a „centrum—periféria” megfogalmazásában két álláspont kris­­tályosodott ki: az egyik szerint a fejlettség és iparosodottság bizonyos fokát fejezik ki e fogal­mak; a másik szerint — és ez tűnik a szerzők álláspontjának — az iparosodás és az alulfej­lettség kölcsönös függőségét, egymásra vonatkozását fejezi ki e kategóriapáros. Az első álláspont annyira gyenge elméletileg, hogy könnyű ellenfél lehet csak. De a centrum és periféria felvetésekor két­ségtelenül nem maradhatunk meg egy olyan homályos megfogalmazás mellett, hogy itt kölcsö­nös függőség áll fenn. Mit jelent ez a kölcsönös függőség? Nagyon különböző dolgokat jelenthet, mint azt a következő néhány nézet is bizonyítja : 1. a kölcsönös függőségben a centrum azáltal lesz centrummá, hogy kizsákmányolja a relatíve fejletlenebbet, és továbbra is úgy tartja fenn centrális helyzetét, hogy többletjövedelmeket sajátít el a „perifériáktól”; 2. a centrum és a peri­féria között nem kizsákmányolási, hanem az „egyenlőtlen csere” viszonyai állnak fenn (ezt vallja Preobrazsenszkij,majd nyomában többek között A. Emmanuel); 3. a centrum állandó tőkekihelye­zési kényszere folytán kénytelen piacokat keresni a perifériákon, amelyek azután centrumokká lesznek, kialakulnak újabb regionális centrum- és periféria-viszonyok, míg végül a tőketúlter­melés olyan általános válságot hoz, amikor a tőkének össze kell omlania (túltermelés-, alulfo­­gyasztás-elmélet, Luxemburg, Grossmann stb.); 4. utánzáselmélet, azaz a gazdasági fejlettség bizonyos stádiumain ugyanúgy kell végigmenni a centrumoktól a perifériáig; 5. a gazdasági-társa­dalmi egymás mellett élés teóriája, ahol a periféria a centrum elfeledett, kitagadott gyermeke (ez utóbbinál érvényesül leginkább a fejlődés és haladás dialektikája, vagyis a periféria vagy annak tekintett terület— antiökonomikus motiváltsága mint történelmi fejlődés nem ismerődik el a centrumokhoz képest) — gazdasági antropológiai iskolák. Ezek az elméletek, mint látjuk, konkretizálják a kölcsönös függést, meghatározzák így vagy úgy annak társadalmi, gazdasági alapját. Ezek közül melyikhez csatlakoznak a szerzők, vagy egy újabb, hatodik, hetedik stb. elméletet állítottak fel? Mindkét esetben ezt le kellett volna írniok.Térjünk át e kategóriák gazdaságtörténeti tartalmára. Azt mondjuk, centrum és periféria, kérdezem, miket takar ez a két fogalom? Államokat, szuverén és autonóm, nemzeti államokat? A szerzők mintha ezt az álláspontot képviselnék, amikor országokról beszélnek (Ibériai-félsziget országai, Itália, skandináv országok stb.). De nem merészség­e a XIX. század egésze folyamán államokat nevezni meg e kategóriák tartalmaként, különösen, ha perifériákról van szó. A század egyik legfontosabb sajátsága, hogy léteznek fejlett államiságok Nyugat-Európa egy részén, de részben vagy teljesen hiányoznak a szerzők által perifériaként összefoglalt területeken, Itáliáról beszélnek, de vajon melyik Itáliáról, a balkáni országokról, de vajon ez a török birodalmat is jelenti-e stb. ? Ha elfogadjuk a centrum—periféria kifejezéseket, akkor azokat e század fejlődésé­ben csak társadalmi-gazdasági régiók egymáshoz való viszonyaként foghatjuk fel, nem pedig

Next