Valóság, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1980-07-01 / 7. szám - HAJDÚ TIBOR: Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után

HAJDÚ TIBOR: AZ ÉRTELMISÉG SZÁMSZERŰ GYARAPODÁSÁNAK... 33 A zsidó vallású köztisztviselők aránya. Az 1920-as években állandósult az értelmiségi munkanélküliség, noha a szellemi dolgozók létszáma lassan, de feltartóztathatatlanul növekedett. „Budapesten a háború előtt minden hetedik kereső volt tisztviselő, a háború után azonban már minden ötödik ott szorongott az elproletárosodó szellemi munkások között.”22 Az értelmiségi munkanélküliséget három állandó tényező összhatása tartósí­totta: 1. az általános művelődéssel természetesen nőtt a középiskolát és egyetemet végzettek száma; 2. az eleve túlterhelt közalkalmazotti pályáról mindig újabb cso­portok szorultak ki; 3. a magánvállalkozók viszont nem alkalmaztak a feltétlenül szükségesnél több tisztviselőt, mérnököt stb. A 20-as évek második felében 10—12 000 értelmiségi munkanélküli élt Magyar­­országon. Ez a szám önmagában nem feltűnően magas — a szellemi dolgozók mintegy 5%-a —­, de hozzá kell számítani az emigránsokat. Tekintetbe kell venni továbbá a mintegy 23 000 nem szellemi pályán elhelyezkedett értelmiségit. (Közülük egyetemet végzett 3700.) Különösen gyorsan növekvő kategória az iskolázott, de elhelyezkedni nem tudó — kisebb részben nem akaró — nőké: számuk ugyancsak 23 000 az 1928-as összeírás szerint, a valóságban ennél bevallottan több. (Valószínűleg 10—20%-kal.) Az el nem helyezkedett nők közül 1300 egyetemet végzett, 8800 érettségizett.23 Az iskolázott nők számának növekedése a továbbiakban is növeli a nyilvántar­tott és „rejtett” munkanélküliek számát. Olyan társadalmi probléma ez, mely ki­hatásában nem kisebb jelentőségű, mint az államapparátus növekedése vagy a „zsi­dókérdés”. 1930-ban az ipari tisztviselők 26%-a, a kereskedelmi és pénzügyi tiszt­viselők 29%-a, a posta- és közlekedési tisztviselők 31%-a, a pedagógusok (óvónőkkel) 49%-a, a közigazgatási és bírósági tisztviselők 19%-a nő.24 (összehasonlításul: 1960-ban az ipari tisztviselők 13%-a, a kereskedelmi tisztviselők 8%-a, a közlekedési tisztviselők 21%-a, a tanügyiek 31%-a, a közigazgatási tisztviselők 0,6%-a nő.) A másik, a világháború után jelentkező „új” probléma a szellemi pályára tö­rekvő munkás- és parasztgyermekeké. Az ő behatolásuk a szellemi pályákra nem megy olyan gyorsan, mint a középosztálybeli és kispolgári nőké, illetve egy generáció­val elmarad a mögött. 1930-ban az egyetemi és főiskolai hallgatók 1,5%-a szegényparaszt, 4%-a munkás, 6,7%-a birtokosparaszt-származású. Arányuk növekedésének üteme lassú (a birtokos parasztoké lényegében stagnált, az ipari és agrárproletároké mint­egy másfélszeresére nőtt 1914-hez képest), de a dolgozó osztályok túlsúlya a lakosság­ban, öntudatuk növekedése, a közoktatás fejlődése már ekkor nyilvánvalóvá teszi a hivatalos statisztikus előtt is, „hogy a társadalom ranglétráján lejjebb elhelyez­kedett elemek is megindították azt az ostromot, melynek végső célja a társadalom oromzatának elfoglalása”.25 Bár a Horthy-rendszernek nem tartozott céljai közé a nők, munkások és parasz­tok kulturális egyenjogúsítása, e folyamat teljes megállítására sem vállalkozhatott. Ha mégsem segítette, sőt részben akadályozta is a nép gyermekei és a nők térfog­lalását az értelmiségi pályákon, azt csak részben magyarázhatjuk népellenességével, konzervatív szemléletével. Szerepet játszott ebben tanácstalansága is az értelmiség feltartóztathatatlan szaporodása és elproletarizálódása láttán. Új állások tízezreit alkotni, a társadalmi mobilitást megállítani képtelenségnek tűnt, a meglevő értel­miség egy részének kiirtásával is várni kellett a második világháborúig. A rendszer demokratikus ellenzéke, mikor a 30-as években bátran és meggyőzően tárja fel a munkásság és parasztság kulturális elnyomatását, nemcsak igazságot kö­vetel, kezdeti eredményeket is ér el. A növekedés problémájának megoldását helyesen látja a termelési erők fejlődésének felszabadításában, az ország modernizálásával. 1920 1930 1910 1930 állami tisztviselők 4,0% 1,5% orvosok 49% 34% megyei tisztviselők 1,9% 0,8% állatorvosok 40% 24% városi, községi tisztviselők 5,3% 2,4% ügyvédek 45% 49% bírók 4,3% 2,0% ipari tisztviselők 44% 33% újságírók 40% 31%

Next