Valóság, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám - HOZZÁSZÓLÁS - LENGYEL LÁSZLÓ-POLGÁR MIKLÓS: Gazdasági elvek, etikai elvek - és a valóság

BENYÓ BERTALAN: A FEJLESZTÉSEK ELOSZTÁSA... 101 De még ha indirekt módon fogadnánk is el az állításban rejlő feltételezést, hogy tudniillik a városok fejlesztésére fordított összegnek egy „töredékét” fordíthatnánk a falvak fejlesztésére, akkor sem hihető, hogy „milliárdokkal mérve enyhülnének a városfejlesztés... követelményei”. Ha a sugaras szerkezetről nem beszélve, azt adottságként tudomásul véve, a városfejlesztés költségének egy részén fejlesztenénk a falvakat, ez nemcsak hogy nem enyhítené a városfejlesz­tés követelményeit, de még feszültebbé tenné. Ugyanis, ha sugaras szerkezet mellett, annak meg­változtatása nélkül bármit fejlesztünk valahol kívül a központon, az a központ fejlesztésére hat vissza. Vegyünk példának egy néhány száz lelkes falut. Ha egy termelőüzemet létesítünk ott, azt csak a központon keresztül lehet ellátni anyaggal, részben még munkaerővel is, a központon keresztül tudjuk elszállítani az árut stb. így ha jelent is értékes foglalkoztatási lehetőséget ez a fejlesztés annak a kis településnek, a foglalkoztatási lehetőségek színesebbé, bővebbé a központ­ban, illetve a központon keresztül válnak. A központban lesz szükséges a vasútállomás, a VOLÁN, esetleg ipari szolgáltatóüzemek stb. kapacitásának növelése. Tegyük most fel, hogy nem termelőüzemet, hanem törpevízművet létesítenek a szóban forgó faluban, és vízvezetékhálózatot fektetnek le. A kis falu ettől bizonyos fejlődésnek indul, nő a la­kosok száma, több lesz az építkezés, a termelés. Ez a nekilendülés a legkülönbözőbb igények (forgalmi, kereskedelmi, egészségügyi, kulturális) növekedését is jelenti, s ezek újra csak a köz­pontot is erősítik, hiszen csak a központban adódhatnak össze az ide sugarasan felfűzött többi falu igényeivel. Nem mondom azt, hogy az adott korlátok között nem kell mindent megtennünk falvainkért; arról van szó, hogy ha országos összefüggésben gondolkodunk a falvak és a vidék helyzetéről, akkor a legnagyobb hatású összefüggésekre kell összpontosítani a figyelmünket. Lázár István Fal(u)ra borsó című cikkének (Élet és Irodalom, 1980. március 8.) végkövet­keztetése: „Mai terület- és településszerkezet-fejlesztési koncepciónk súlyosan deficites.” Ha ez­alatt az Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció i, értette, ez valószínűleg tényleg deficites. Van azonban egy sokkal nagyobb baja. Alapvetően hibás. A lényege ugyanis, hogy meg kell teremteni e központok kiegyensúlyozott hierarchiáját. Azt azonban, hogy ennek a hierarchiának a valóságos fejlődése miért nem kiegyensúlyozott, és hogy hogyan kellene ennek a fejlődésnek az irányát ma megváltoztatni, ez a koncepció egyáltalán nem érinti. Többek közt nem érinti a hierarchia kiéleződését gerjesztő legfontosabb jelenséget, a sugaras szerkezetet sem. Egy valóban hatóképes koncepciónak arra kellene válaszolnia, hogy a fejlődés mennyiben hibás (nem a múltban, hanem ma), és hol kell a fejlődésbe beavatkozni (nem a jövőben, ha­nem ma). Ma tervezzük ugyanis azt a hidat, amely később bajainkat fogja szaporítani, azok helyett a hidak helyett, amelyekkel a feszültségeket oldani lehetne; ma készítjük a városközpontok re­konstrukciós tervét vagy részletes rendezési tervét egy olyan külső fejlesztési vonal helyett, amely a sugaras szerkezet feszültségét oldani volna képes. S változtatni csak azon lehet, amit ma teszünk. " LENGYEL LÁSZLÓ—POLGÁR MIKLÓS Gazdasági elvek, etikai elvek — és a valóság KORNAI JÁNOS CIKKÉHEZ Kornai János Hatékonyság és szocialista erkölcs című cikke a Valóság 1980. 5. számában méltán keltett közfeltűnést közgazdászkörökben is: olyan kérdésekhez nyúl hozzá, amelyek mindenkit foglalkoztatnak, ugyanakkor régóta ne itt beszélünk róluk. Vitathatatlan, hogy tabukhoz nyúl, méghozzá mindennapos tabukhoz, és teszi ezt közérthetően, világosan. Ha cikkét — illetve annak egyes állításait — mégis bírálni próbáljuk, az éppen e megejtő világosság, egyszerűség kritikájának kényszere. Újra meg újra feltesszük a kérdést: valóban gaz­dasági és erkölcsi elvek egymáshoz feszülése miatt vannak gondjaink —­ vagy valami mást kell keresnünk a Komár János által elemzett jelenségek mögött?

Next