Valóság, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Hans Küng: "A Vatikán diktatorikus állam" (M. Westerman interjúja)

122 KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL konfliktusokat. Valójában azonban az számít* hogy szabadon megvitathatjuk a megoldásokat. A Japán és az USA közötti viták felölelik a gazdasági életet és a hon­védelmet, s ezek valóban igen nehéz kér­dések. A Japánban fennálló költségvetési és pénzügyi korlátozásokból adódnak. Olyan ez, mint amikor sarkvidéki tengeren hajózva úgy kell megkerülnünk a jéghegye­ket, hogy a hajónk ne sérüljön meg. Mind­két országban demokratikus pártrendszer van, tehát nem engedhetjük meg magunk­nak olyan kockázatok vállalását, amelyek veszélybe sodorhatnák kormányainkat. Mind a kongresszusnak, mind a japán országgyűlésnek — miközben megértést tanúsít egymás helyzete iránt — meg kell kísérelnie megmérnie a víz mélységét, radart kell alkalmaznia a jéghegyek ki­mutatására, nehogy elsüllyedjünk és vízbe fulladjunk. Ha óvatosan kormányozunk és eltökélt a szándékunk, nem létezik meg­oldhatatlan probléma. (Japán honvédelméről) Egy ország vé­delmi terve nem csupán felszerelések vá­sárlásától függ, nem csupán hadihajók, nagy lövegek és repülőgépek beszerzésével kapcsolatos. Ennél fontosabb Japán el­tökéltsége, hogy megvédje magát és straté­giai érdekeit. Amióta kormányra kerültem, egyértelműen kifejtettem Japán nézeteit, elszántságát és szilárd akaratát e tekin­tetben. (A Szovjetunióval való kapcsolatokról) Nem áll szándékunkban híd szerepét vál­lalni az USA és a Szovjetunió között, s azt sem tervezzük, hogy a becsületes alkusz szerepét töltsük be kettejük között. Mivel a Nyugat része vagyunk s a japán—ameri­kai kapcsolatokat tekintjük létfontossá­gúnak, az a szándékunk, hogy fenntartsuk a szabad világ egységét. (Kapcsolatok a harmadik világgal) Ha becsületes közvetítők lehetünk Észak és Dél között, akkor, úgy vélem, célszerű így cselekednünk. Valaha maga Japán is fej­lődő ország volt, majd ipari országgá vált, ezért ésszerű, ha Japán együttérez a fej­lődő országokkal. Remélem, a világ külö­nös figyelmet fog fordítani a kelet-ázsiai nemzetek energiájára és potenciáljára. Gazdasági segélyeink 70%-át Ázsia kapja. Gazdasági lehetőségei és társadalmi stabili­tása révén ma a kelet-ázsiai térség a világ legtöbbet ígérő térsége. Igen megtisztelő­nek érzem, hogy e térség tagjai lehetünk. (Japánról) Az ember csak akkor érté­kelheti Japánt, ha ellátogat ebbe az Or­szágba. Olyasmi ez, mint amikor cukrot kóstolunk. Azt mondjuk, hogy édes, de ha nem kóstoljuk meg, bármennyiszer is ma­gyarázzák el nekünk az ízét, nem tudjuk, milyen. Japán kissé olyan, mint a cukor vagy a só: ha nem próbáljuk ki, nem kós­toljuk meg, soha nem fogjuk megérteni. A múltban nem tettünk elég erőfeszítést, hogy kulturális tekintetben megismertes­sük Japánt a világgal. Árucikkek exportjá­ban meglehetősen jó eredményeket értünk el. De a jövőben nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk kulturális információk export­jára. S remélem, külföldi barátaink majd felfigyelnek erre. (Newsweek, 1983. augusz­tus 1.) Hans Küng: „A Vatikán diktatórikus állam'' M. Westerman interjúja (1979-ben a Vatikán megtiltotta Hans Küng teológusnak, hogy a papi pályára készítsen fel jelölteket. Áz ok: Küng két­ségbe vonta a pápai csalhatatlanságot és azt állította, senki sem kötelezhető, hogy higgyen a szeplőtlen fogantatásban. Az 55 éves svájci teológus ma a tübingeni öku­menikus intézet igazgatója, ahol 1500 embernek tart előadásokat.) A Vatikán lezártnak tekinti a Küng­­ügyet. ön is? Határozottan nem. Amíg csak élek, harcolni fogok rehabilitációmért. Számos kísérletet tettem, hogy a pápa fogadjon. Rómában azonban azt várják, hogy előbb kapituláljak, csak azután hajlandók pár­beszédet kezdeni. A pápa fogad filmcsilla­gokat, kommunistákat és ateistákat. Kri­tikus szemléletű római katolikus teológu­sokkal azonban nem szívesen találkozik. Gyakran vádolta a Vatikánt azzal, hogy antidemokratikus. De vajon a pápa szaka­datlan felhívásai az emberi jogok szavatolá­sáért nem mondanak- e ellent ennek? Nem állok egyedül azzal a véleményem­mel, hogy a Vatikán külpolitikája nem áll összhangban belpolitikájával. Sajnálatos módon a Vatikán nagyon hasonlít azokhoz a diktatórikus államokhoz, amelyek szün­telenül emberi jogokat követelnek külföl­dön, de megtagadják azokat saját népeik­től. Nem csoda, hogy nem hajlandó aláírni az Európai Tanács Emberi Jogok Európai Deklarációját. Ha aláírná, meg kellene változtatni kánonjogának sok elemét, ki­váltképpen azokat, amelyek az igazságos jogi eljárásokra vonatkoznak. Hogyan viszonylik a Vatikán kelet-euró­pai tevékenysége latin-amerikai politikájá­hoz? Nem sok következetességet találunk. Ha a lengyel papságnak joga van politikai kérdésekről nyilatkozni, miért nem enged­

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék