Valóság, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - Lengyel László: Koncepció és kritika - A piaci szocializmus egy változatáról
NAPLÓ ÉS KRITIKA Lengyel László (Koncepció és kritika — A piaci szocializmus egy változatáról) „Sokan arra hivatkozhatnak : »az ember feje fölött mindig átcsap a történelem, az embert mindig korlátok közé szorítják a társadalmi körülmények«. Ez kétségtelenül igaz. De én itt most a túlsó pólusra összpontosítanék. Van kezem ? Van. De az a tény, hogy kezem van, nem zárja ki azt a tényt, hogy lábam is legyen. Csak kezem van ? Csak lábam van ? Igaz, megtörténhet, hogy valakinek vagy csak keze, vagy csak lába legyen — szó szerint és átvitt értelemben is. Vissza a kezdetekhez, de hogyan ? Követhetjük a szamurájok útját, a tökéletesen uralt technikától a készségek leépítéséig. A szamurájnak előbb meg kell tanulnia tudatosan ellenőrizni a fogásokat, aztán megtanulja mintegy öntudatlanul uralni a helyzetet, amíg el nem jut a feltételes reflexek szintjére, majd végül a tökéletes harcost jellemző kezdő szintre, ahol is mindent el kell felejtenie. A másik út sokkal több nehézséggel jár. Születésünk pillanatától kezdve idomítanak bennünket: hogyan halljunk, hogyan lássunk, mi micsoda, hogyan igyunk vizet, milyenek legyünk, mit lehet és mit nem... úgyhogy a második lehetőség tulajdonképpen a megszokottról való leszoktatás. És ez az, ami nehéz. Leszokni mindig nagyobb erőfeszítést és önuralmat követel, mint hozzászokni.” A magyar olvasó a Koncepció és kritika című Liska-kurzus kapcsán egy koncepciózus leszoktatáson megy keresztül. Liska Tibor világszemléletének éppenséggel a kezdethez, az eredetihez való radikális viszony a kiindulópontja. Nem valamely tradicionalista látáshoz, ellenkezőleg: miért akadályozzuk meg önmagunkat, illetve miért akadályoznak meg bennünket, hogy ha lábunk is van, kezünk is van, ezek létezésének ténye kizárja egymást ? Liska Tibor eszméivel foglalkozik a Gyorsuló idő-sorozatban megjelent kis könyv. Ami rögtön szembetűnő, az, hogy a koncepció valóban koncepció. Sőt, világszemlélet. Liska személyéről és elméleteiről már sokan sok mindent elmondottak. E könyv kapcsán most arról a világnézeti áramlatról szólnék, amelyben Liska Tibor az ötvenes évek eleje óta mártózik. Ehhez viszont röviden át kell tekintenünk elméleti működésének főbb állomásait. Liska Tibor első cikkeivel az újraéledő magyar közgazdasági életbe kapcsolódik be. Először mint élmunkás, mint a közgazdaság 1000%-ot teljesítő sztahanovistája. Máriás Antallal párban egy új hatékonysági tervmutatót dolgoznak ki. Fiatal polgazdások, marxista-leninista-sztálinisták, akik azon dolgoznak, hogy kiigazítsák a tervutasítás még nem eléggé hatékony gépezetét. Kérdéseik: helyettesíthető-e modellszerűen a piaci értékelés hatékonyan ? Lehetséges-e a termékek, a munkaerő értékelése árjelzés nélkül ? Hogyan határozzuk meg a termékek külpiaci gazdaságosságát, honnan tudjuk, hogy melyik terméket érdemes termelni és exportálni és melyiket nem ? Milyen alapon dönthető el egy beruházás hatékonysága, hatékonynak kell-e lennie egy beruházásnak ? Két viszonyítási alapjuk lehetett az ifjú szerzőknek. Az egyik koruk tőkés piaca, ahol működött az ár, az árfolyam, a kamat, ahol a beruházások vagy a termékek hatékonysága végső soron piaci eszközökkel mért. A másik lehetőség a háború előtti kötött gazdaságok elmélete és gyakorlata (a német nemzetiszocializmus, az olasz fasizmus, illetve a közép-európai országok a harmincas évek második felében). E kötött gazdaságok kizárták a piaci árak közvetlen alkalmazását, mechanizmusukat mutatókhoz, kartellmegállapodásokhoz, központi ár- és árfolyam-megállapításokhoz kötötték.