Valóság, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Az Eufrátesz vizének megosztása
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL a magisztrátusok fedezzék. Néró ezt a hagyományt nem merte felszámolni, ahogyan a szenátust sem. Igaz, hogy a császárok is sűrűn felléptek az amfiteátrumokban? A császárnak meg néhány patríciusnak volt magánarénája, magánkocsipályája. Éppen úgy rendeztek magán-gladiátorküzdelmeket, mint ahogyan a mai spanyol arisztokraták magán-bikaviadalokat. Gyakran előfordult, hogy a császár vagy egyik-másik szenátor a házi színpadán közönség elé lépett. De hát XIV. Lajos is táncolt az udvarnak bemutatott balettelőadásokon! Volt azért egy megalomániás uralkodó, Commodus, aki, ostobább lévén a többieknél, produkálta magát a plebs előtt. Ki volt a cirkuszi látványosságok nézője? Rómának félmillió lakosa volt, az amfiteátrumoknak azonban csak ötvenezer férőhelye. A helyeket három kategóriába sorolták. Az első csoportba a hivatalos személyek (szenátorok és lovagok) fenntartott helyei tartoztak; a másodikba azok a helyek, amelyeket meg lehetett vásárolni (a szervezőnek ugyanis joga volt hozzá, hogy a befektetés egy — mégoly elenyésző — részét visszaszerezze); a többi helyet ingyen szétosztották. Ezekre az ingyenes helyekre csak hosszú-hosszú sorban állás árán lehetett bejutni. A látványosságok négy hónapot vettek igénybe évente. Volt, amelyik ünnepre, volt, amelyik munkanapra esett. A heti időbeosztás akkor még nem létezett, de ha összeadjuk a hétvégéket meg az évi szabadságot, körülbelül ugyanakkora időtartamot kapunk, mint amennyit Rómában a látványosságokra fordítottak. Milyen viszony volt a javak újraelosztása és a játékok rendezése között? Óriási összegeket költöttek a látványosságok rendezésére. De a várost ékesítő épületek emelésére még nagyobb összegeket fordítottak. Mindez az uralkodó népszerűségét öregbítette. De bizonyos körülmények között, az éhínségek idején például, a nép kenyeret követel a mecénástól vagy a császártól, nem pedig játékokat. Ám korántsem a társadalmi igazság elvére hivatkozva! Egyszerűen azért, mert a császár jó, és ad a fölösből. Persze, a játékok meg a középületek költségei összehasonlíthatatlanul magasabbak a szétosztott gabona áránál. Minden patríciusnak volt egy plebejusokból álló udvara, elsősorban az ő megélhetésükről gondoskodott, nekik osztott kenyeret. A császárnak viszont az öszszes római volt az udvara, és nekik rendezett cirkuszi játékokat. A gazdagok által szétosztott pénz volt az emberek jövedelemforrása. Csak az volt a kérdés, hogy ezt a pénzt hivatalosan osztották-e szét, cirkuszi játékok formájában, vagy magánemberként, kenyér formájában. (Histoire Magazine, 1983. június.) Az Eufrátesz vizének megosztása_____ A hatvanas évek kezdete óta az Eufrátesz vizének megosztása mérgezi a viszonyt Szíria és Törökország között. Azokhoz a sérelmekhez, amelyeket Damaszkusz és Ankara hoz fel egymás ellen, csatlakozik Iraké. Irakot, minthogy a folyó alsó szakaszánál helyezkedik el, igencsak érintik a nagy Szíriai és török építkezések. 1975-ben, amikor feltöltötték a törökországi Keban és a Szíriai Tabqa duzzasztómű tározótavait, Bagdad és Damaszkusz között akkora volt a feszültség, hogy az Arab Ligának kellett közbelépnie. Napjainkban félő, hogy ismét fellángol a vita. Törökország hamarosan megkezdi a világ legnagyobb duzzasztóművének, a 48 milliárd köbméter kapacitású Atatürk duzzasztóműnek az építését. Ez lesz a harmadik hasonló jellegű mű az Eufráteszen a (30 milliárd köbméter kapacitású) Keban és a (9,5 milliárd köbméter kapacitású) Karakaya duzzasztómű után. Az előbbi 1975 óta üzemel, az utóbbi építése most érkezett végső stádiumába. Ha 1993 táján felépül az Atatürk duzzasztómű is, Törökország mintegy 90 millió köbméter vízienergia előállítására és öntözésre szolgáló víztartalékkal rendelkezik majd. És a törökök további két tervet dolgoztak ki, ezek kivitelezését 2006-ra irányozták elő. Szíria azt állítja, hogy ha Ankara megvalósítja ezt a programot, a többi folyam menti ország számára nem marad elegendő víz az Eufráteszben. Pedig ez a víz létfontosságú a szíriaiak számára, akik a hatvanas évek elején az Eufrátesz völgyében hatalmas mezőgazdaság-fejlesztési és vízienergia-programot indítottak be. E terv legfontosabb tényezője a szovjet segítséggel épült és 1976-ban üzembe helyezett, 11,6 milliárd köbméter kapacitású Tabqa duzzasztómű. Egy ennél jóval kisebb duzzasztómű épül a folyón mintegy 25 km-rel lejjebb, immár 1981 óta, és egy harmadik duzzasztómű tervein is dolgoznak. Ez a terv, amelynek célja 640 000 hektárnyi terület meliorációja és öntözése (a tervnek eddig alig 10 %-át valósították meg számos technikai és emberi nehézség közepette), nem csupán gazdasági követelményeket tart szem előtt. Mint az asszuáni gátnak Nasszer idejében, alapvetően politikai di