Valóság, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1985-09-01 / 9. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - Lengyel László: Koncepció és kritika - A piaci szocializmus egy változatáról

NAPLÓ ÉS KRITIKA Lengyel László (Koncepció és kritika — A piaci szocializmus egy változatáról) „Sokan arra hivatkoz­hatnak : »az ember feje fölött mindig átcsap a történelem, az embert mindig korlátok közé szorítják­ a társadalmi körülmények«. Ez kétségtelenül igaz. De én itt most a túl­só pólusra összpontosítanék. Van kezem ? Van. De az a tény, hogy kezem van, nem zárja ki azt a tényt, hogy lábam is legyen. Csak kezem van ? Csak lábam van ? Igaz, megtörténhet, hogy valakinek vagy csak keze, vagy csak lába legyen — szó szerint és átvitt értelemben is. Vissza a kezdetekhez, de hogyan ? Követhetjük a szamurájok útját, a tökéletesen uralt technikától a készségek leépítéséig. A szamurájnak előbb meg kell tanulnia tudatosan ellenőrizni a fogásokat, aztán megtanulja mintegy öntudatlanul uralni a helyzetet, amíg el nem jut a feltételes reflexek szintjére, majd végül a tökéletes har­cost jellemző kezdő szintre, ahol is mindent el kell felejtenie. A másik út sokkal több nehézséggel jár. Születésünk pillanatától kezdve idomítanak bennünket: hogyan hall­junk, hogyan lássunk, mi micsoda, hogyan igyunk vizet, milyenek legyünk, mit lehet és mit nem... úgyhogy a második lehetőség tulajdonképpen a megszokottról való leszok­­tatás. És ez az, ami nehéz. Leszokni mindig nagyobb erőfeszítést és önuralmat követel, mint hozzászokni.”­ A magyar olvasó a Koncepció és kritika című Liska-kurzus kapcsán egy koncep­ciózus leszoktatáson megy keresztül. Liska Tibor világszemléletének éppenséggel a kezdethez, az eredetihez való radikális viszony a kiindulópontja. Nem valamely tradi­­cionalista látáshoz, ellenkezőleg: miért akadályozzuk meg önmagunkat, illetve miért akadályoznak meg bennünket, hogy ha lábunk is van, kezünk is van, ezek létezésének ténye kizárja egymást ? Liska Tibor eszméivel foglalkozik a Gyorsuló idő-sorozatban megjelent kis könyv. Ami rögtön szembetűnő, az, hogy a koncepció valóban kon­cepció. Sőt, világszemlélet. Liska személyéről és elméleteiről már sokan sok mindent elmondottak. E könyv kapcsán most arról a világnézeti áramlatról szólnék, amelyben Liska Tibor az ötvenes évek eleje óta mártózik. Ehhez viszont röviden át kell tekintenünk elméleti működé­sének főbb állomásait. Liska Tibor első cikkeivel az újraéledő magyar közgazdasági életbe kapcsolódik be. Először mint élmunkás, mint a közgazdaság 1000%-ot teljesítő sztahanovistája. Máriás Antallal párban egy új hatékonysági tervmutatót dolgoznak ki. Fiatal polgazdá­­sok, marxista-leninista-sztálinisták, akik azon dolgoznak, hogy kiigazítsák a terv­­utasítás még nem eléggé hatékony gépezetét. Kérdéseik: helyettesíthető-e modell­szerűen a piaci értékelés hatékonyan ? Lehetséges-e a termékek, a munkaerő értékelése árjelzés nélkül ? Hogyan határozzuk meg a termékek külpiaci gazdaságosságát, honnan tudjuk, hogy melyik terméket érdemes termelni és exportálni és melyiket nem ? Milyen alapon dönthető el egy beruházás hatékonysága, hatékonynak kell-­e lennie egy beru­házásnak ? Két viszonyítási alapjuk lehetett az ifjú szerzőknek. Az egyik koruk tőkés piaca, ahol működött az ár, az árfolyam, a kamat, ahol a beruházások vagy a termé­kek hatékonysága végső soron piaci eszközökkel mért. A másik lehetőség a háború előtti kötött gazdaságok elmélete és gyakorlata (a német nemzetiszocializmus, az olasz fasizmus, illetve a közép-európai országok a harmincas évek második felében). E kö­tött gazdaságok kizárták a piaci árak közvetlen alkalmazását, mechanizmusukat mu­tatókhoz, kartellmegállapodásokhoz, központi ár- és árfolyam-megállapításokhoz kö­tötték.

Next