Valóság, 1986 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-01 / 8. szám - LAMBERGER GALINA - SZALAI ERZSÉBET - VOSZKA ÉVA: Válsgákezelés és vállalatmegszüntetések

LAMBERGER DALI­A-SZALAI ERZSÉBET-VOSZKA ÉVA: VÁLSÁGKEZELÉS... 27 keveredése), ugyanakkor külső megnyilvánulásaiban a központi szándék az induláskor meglehetősen erőteljes volt.21 A kezdeti elhatározásokat nem lehetett a kampányokra jellemző következetességgel végrehajtani, ugyanakkor - mint később látni fogjuk - kis számuk ellenére is a gazdaság eléggé széles spektrumát érintették, meglehetősen rövid időn belül ahhoz, hogy feltételezhessük: végrehajtóik részben általános központi elvárá­sok, elhatározások alapján cselekedtek. A beavatkozási kényszert két, egymással elvileg szemben álló tényező is táplálta: egyrészt a reformillúziók, másrészt az irányítási rendszer operativizálódása. Kikhez lehetett és kikhez nem lehetett hozzányúlni? A mezőgazdaságon kívüli területek vesztesége és alaphiánya az iparra és építőiparra, ezen belül is néhány nagyvállalatra koncentrálódott. 1982-ben például a kimutatott alaphiánynak több mint 80%-a, a veszteségnek közel 75%-a 10 (9 ipari, 1 építőipari) vállalatnál jelentkezett. 1984-ben 11 olyan vállalat volt, amely több éven keresztül jelentősebb alaphiányt „produkált”. Mind a 11 nagyvállalat. E vállalatok válságba kerülésének több, egymással szorosan összefüggő oka volt, melyeket már részben ismer­tettünk. A specifikusan nagyvállalatokra jellemző legalapvetőbb ok abban keresendő, hogy­­ amint azt a szakirodalom már feltárta 22 - a nagyvállalati szféra egy része hazánkban már szinte létrejöttének pillanata óta válságban van. A magyar nagyvállalat legfőbb jellegzetessége, hogy keletkezését tekintve mesterséges képződmény. Nem piaci verseny és a termelőerők koncentrációjának eredményeként jött létre, nem piaci és technológiai verseny győzteseként emelkedett ki, hanem állami döntés hívta életre. A nagyvállalatok nagy része nem csupán eredetét, de belső szerkezetét tekintve is mesterséges konstrukció, egymástól elszigetelt tevékenységek adminisztratív egysége. Létük és pozícióik a tőkés gazdaságokhoz képest jóval erőteljesebben kötődik az állami­lag uralt elosztás szférájához, az elosztás szférájában jelentkező problémákhoz. Ezeket a strukturális bajokat „lobbantották be” a külső körülmények változásai: a kereslet lanyhulása, a pénzügyi szféra átmeneti - később felboruló - megkeményedé­­se,23 a gazdaságtalan tőkés export és a hetvenes évek közepétől felvett nagy összegű fejlesztési hitelek visszafizetésének kényszere - melyek mögött gyakran nem kellően gazdaságos, gyakran kihasználatlan kapacitások álltak.24 (A kapacitások akár csak időleges kihasználatlansága is igen érzékenyen érinti a nagyvállalatokat, mivel náluk köztudottan jóval magasabb az általános költségek relatív súlya, mint a közép- és kisvállalatoknál.) Időközben nemcsak a szabályozás általános elemei szigorodtak, ha­nem sok esetben a hitelek visszafizetésének konkrét feltételei is módosultak - a vállalatok számára kedvezőtlenül. A tőkés export kényszere és a felduzzadt hitelállomány azonban az adott döntési mechanizmusban éppen a fennmaradás mellett szóló indokokat erősítették - a felső intézmények „futottak a pénzük után”. Nem beszélve a már ismert érvekről, amelyek ebben a korszakban a feszült egyensúlyi helyzet miatt a korábbinál is nagyobb súlyt kaptak, a nagyvállalatok megszűnése tetemes mennyiségű importot tenne szükségessé, nagy volumenű szocialista export-kötelezettségeink vannak, az ország goodwilljét ronta­ná, ha nagy múltú nagyvállalatok szűnnének meg stb.25 Egyetlen kivétel a Csepel Vas- és Fémművek, melynek sorsa külön tanulmányt érdemel. Valószínűleg ő volt a nagyvál­lalati „bűnbak”. Az érintett nagyvállalatok mögött bár lanyhuló keresletű, de stabil, szintén nagy, ezért erős érdekérvényesítési pozícióban levő vállalatok álltak. A beruházási és alap­­anyaggyártó nagyvállalatok közötti vertikális lánc - mely minden önellátási törekvés ellenére létezik - egy-egy láncszemének kiesése az adott importkorlátozás mellett tova­gyűrűző válság kiindulópontja lehetett volna. A lánchoz tartozó nagyvállalatok pozíciói is meginogtak ugyan,24 de nem annyira, mint a nem közvetlenül a nehéziparba, illetve

Next