Valóság, 1988 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám - SZALAI ERZSÉBET: Reformtörekvések és nagyvállalati érdekek a nyolcvanas években

SZALAI ERZSÉBET: REFORMTÖREKVÉSEK ÉS NAGYVÁLLALATI ÉRDEKEK... 27 mondatából is kitűnik, nem értek egyet. Azt a megoldást sem tudom elfogadni, hogy sor kerülhessen ugyan decentralizálásra, de csak akkor, ha egy nagyvállalat válságba kerül, és a csődtörvényt kell, lehet ellene foganatosítani. A válságba jutás folyamatában ugyan­is a nagyvállalatokon belüli újraelosztás sajátosságai következtében az adott nagyvállalat azon gyárai, gyáregységei is lepusztulhatnak, melyek képesek hatékony, piacképes tevé­kenységet folytatni - a válság elmélyülését, kirobbanását tehát véleményem szerint nem szabad megvárni. Javaslatom kiindulópontja az, hogy leginkább a nagyvállalatokon belül tevékenyke­dő gyárak, gyáregységek vezetői és dolgozói képesek és illetékesek annak eldöntésére, illetve eldöntésében, hogy egy adott nagyvállalat kereteinek fenntartása indokolt-e vagy sem, illetve az adott nagyvállalat keretei között vagy attól függetlenedve képesek-e hatékonyabban tevékenykedni, és ennek eldöntéséhez, valamint saját érdekeik képvisele­téhez - azon érdekük képviseletéhez, hogy piaci teljesítményük arányában jussanak több személyes jövedelemhez és fejlesztési lehetőséghez - jogot is kell számukra biztosítani. Az e felfogást bíráló szokásos ellenérv az, hogy a vállalaton belüli erőforrás-alloká­ciót optimális esetben sem kell hogy a gyárak, gyáregységek közötti rövid távú nyereség­viszonyok vezéreljék, következésképpen attól még jól, rentábilisan, nyereségmaximalizá­ló módon működhet egy nagyvállalat, hogy a gazdaságos tevékenységet folytató gyárak­tól, gyáregységektől a kevésbé hatékonyakhoz csoportosítják át az erőforrásokat, annak reményében, hogy azok ott hosszú távon relatíve nagyobb nyereséget hoznak, vagyis a gyárak, gyáregységek vezetői és dolgozói nem kell hogy elvárásként fogalmazhassák meg a rövid távú piaci teljesítményekkel, nyereségtermelő képességgel arányos újraelosztást. Erre az ellenérvre saját tapasztalataim alapján próbálok válaszolni. Ezek szerint jelenleg a hazai nagyvállalatok központjainak erőforrás-allokáló tevékenységében - a belső egységek közötti erőforrás-allokációban - általában sem a rövid, sem a hosszú távú nyereségviszonyok nem játszanak valóságos szerepet. Semmiféle empirikus tény nem támasztja alá azt, hogy a nagyvállalati központok alkalmasabbak lennének a hosszú távú érdekek által vezérelt nyereségmaximálásra, mint gyáraik, gyáregységeik. De vajon következik-e ebből, hogy a nagyvállalatok gyárai, gyáregységei kiválási jogot kaphassanak, illetve a decentralizálódás állandó fenyegetettsége mellett hogyan tud a nagyvállalati központ egyáltalán gazdálkodni? Véleményem szerint egyrészt a helyi önállósulási törekvések - és a gyárak, gyáregységek kiválási törekvései potenciálisan ilyenek - érvényesülési lehetőségei nélkül egy radikális reformfolyamat társadalmi bázisa soha nem fog kialakulni. Másrészt a nagyvállalati vezetésnek van védekezési eszköze. Elsősorban az, hogy divizionális irányítási rendszert vezet be, és ezzel jelentősen csökken­hetnek a gyárak, gyáregységek kiválási motivációi - persze csak ha a rendszert képes rugalmasan működtetni.5z 1988 első felében megindulni látszik a nagyvállalati belső irányítási rendszer korsze­rűsítése. Néhány nagyvállalat belső egységeit részvénytársasággá alakítja, ami elvileg növeli ezen egységek önállóságát és megteremti vagyonérdekeltségét. A jövő év elejétől mód nyílik arra is, hogy a vállalati központok szintén részvénytársasággá alakuljanak, ami többek véleménye szerint út lehet a nagyvállalati vagyon kollektív tulajdonlása felé. Nézzük röviden a Medicor induló helyzetét, melyet a kormányzat az átalakulások modelljének tekint.60 A részvénytársaságot igazgatóság vezeti, ennek élén a közgyűlés által megválasztott elnök áll. Személyére a nagyvállalati központ utóda, a Medicor Irányító Vállalat (MIV) tesz javaslatot. A MIV megőrzi a részvénytulajdon 51%-át. Martos István vezérigazgató szerint kritikus esetekben az igazgatóság elnöke rendkívüli közgyűlést hívhat össze, ahol az 51%-os részvénytöbbség birtokában megakadályozha­tók olyan döntések, amelyek sértenék a részvénytársaságok kollektív érdekeit.

Next