Valóság, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám - FÓRUM - Tamás Gáspár Miklós: Kolozsvártól Oxfordig, az anarchizmustól a konzervativizmusig. Széchenyi Ágnes interjúja
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: KOLOZSVÁRTÓL OXFORDIG... nyugati kultúrák, az én esetemben az új francia kritika módszereit meghonosítani Erdélyben. Szövetség alakult ki néhányunk között - Bretter Györgyöt kell említenem kihasználtuk azt az átmeneti szituációt Romániában, amikor 68 után Ceaușescu paktumot kellett hogy kössön a román nemzeti értelmiséggel, amelynek értelmében a Ceaușescu-féle különutas politika támogatása fejében szabad utat adtak a nacionalizmusnak. Ez - átmenetileg - megszüntette a marxista-leninista ideológiai ortodoxia uralmát. Ebbe a résbe lehetett akkor befurakodni. Ennek köszönhető, hogy olyan nem marxista filozófiai műveket írhattunk és jelentethettünk meg Erdélyben magyar nyelven, amelyek megjelentetésére abban az időben Magyarországon nem volt lehetőség s azóta sem tettek rá különösebben sokan kísérletet. Roppantul magányosnak, elszigeteltnek és ezért sérülékenynek éreztem magam. A romániai helyzet eléggé közismert, különösebb históriai fejtegetésnek nincs értelme. De az egész szituáció olyan elviselhetetlenné vált, hogy a megoldás vagy az ellenállás volt, amit jóval később az Ellenpontok szerkesztői választottak, vagy az emigráció. Emigrációmat megelőzte egy kisebb ellenállási gesztus, de az csak személyes érvényű volt, amikor is visszautasítottam egy Nicolae Ceaușescut dicsérő cikk megírását. Ezért proskribáltak, eltiltottak a publikálástól, és hosszú hónapokon keresztül Securitate-kihallgatásoknak vetettek alá. Ez végképp értelmetlenné tette további ottmaradásomat, nem tudtam tovább ilyen nyomás alatt dolgozni. Volt mindamellett belső oka is a dolognak, amit akkor rendkívül fontosnak éreztem - ma hogyan gondolnám, nem tudom. Akkor, abban az erdélyi helyzetben, az erdélyi magyar kultúrán belül csak egy dolgot lehetett csinálni: kritikátlan értékvédő magatartást magamévá tenni. Elismertem, hogy azoknak az embereknek, akik az erdélyi múlt romantikus fölstilizálásával éltek, és általában nemzeti romantikával vélték védhetni az erdélyi magyarságot - nos, úgy láttam, nekik volt igazuk. Ez volt az egyetlen bejáratott taktika, amit Kelet-Európában az emberek ilyenkor használni tudnak és szoktak. De ebben nem láttam a magam számára semmilyen funkciót. Elsősorban mint kritikus működtem, és éppen a kritikának, a vele járó iróniának, elhatárolódásnak, ítélkezésnek merült ki a morális lehetősége. Nem pusztán a politikai és cenzurális lehetőségről volt szó, hanem morális lehetőségről, illetve lehetetlenségről. Nem lehetett azt a provincializmus elleni harcot, amit mi többedmagunkkal elkezdtünk, tovább folytatni anélkül, hogy az ember árulóvá ne vált volna. Ezt pedig nem óhajtottam, és a dilemma elől eljöttem. Legálisan jöttél át, 1978-ban. Mit vártál Magyarországtól? Mi akartál lenni Magyarországon? Három különféle célom volt. Az egyik, hogy megpróbáljam elmondani Erdélyről az igazságot. Ebben a „szervek” megakadályoztak. Kimondani az igazságot: ami árulás volt ott, az nem lett volna árulás itt? Nem, nem lett volna, mert az egész képet szerettem volna itt megfogalmazni. Azonkívül pedig úgy gondoltam, nota bene, most is úgy gondolom, hogy Erdélyen a magyar értelmiségnek csak innen lehet segítenie, ha lehet egyáltalán. Ezzel próbálkoztam, elég sokba is került egzisztenciálisan, brutálisan akadályoztak benne. Másik célom az volt, hogy olyan közegbe kerüljek, ahol magyar bölcseletet mívelni érdemes és lehetséges. Némiképp csalódtam ebben is. Egyrészt, mert azok a preferált vitapartnereim, akik akkor még a Lukács-iskolához tartoztak, akkor, amikor én idejöttem, éppen elhagyták Magyarországot. Pedig én sok heves vitáról álmodtam velük. Ők akkor még marxisták voltak, én soha nem voltam az. Ez volt csalódásom egyik oka. A másik, hogy azok, akiknek filozófiai tehetségük és hozzáértésük volt, egyre inkább társadalmi és politikai kérdések felé fordultak. Egyre inkább az aktualitások felé. Érdekes egyébként, hogy filozófiával és társadalomtudománnyal foglalkozó emberek kezdték itt el az ellenzéki politikai tevékenységet. Ezzel én rokonszenveztem, de az a fajta