Valóság, 1995 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1995-06-01 / 6. szám - SZÁZADOK - Bódog Gyula: A magyarországi zsidóság önmentési mozgalma a holocaust időszakában
70 BÓDOG GYULA: A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÖNMENTÉSZ ... mondani, nem érhette el a százat. Fegyvert ilyenkor általában nem használtak, kerülték a nyílt, fegyveres konfrontációt. 8. Két ízben sikerült zsidó ellenállókat, valamint igen sok kommunista foglyot is kiszabadítani a Margit körúti fogházból. 1944. december 24-én harminchét, december 26-án százharminchét embert nyílt, kivégzésre kísérő (hamis) paranccsal vezettek el. Ez idő tájt egy SS-katonával a Mosonyi utcai fogházból is ki akartak szabadítani - hasonló módszerekkel - huszonnyolc embert, de nem sikerült.9 Ezeknek az akcióknak a jelentősége igen nagy, egyrészt eredményességük miatt, másrészt azért, mert a magyar ellenállás történetében fogházból való kiszabadítás még nem fordult elő. A Margit körúti kiszabadításokat Pil szervezte. 9. Itt kell megemlíteni a sátoraljaújhelyi börtönkitörést, ahonnan hetven-nyolcvan nő (köztük sok zsidó) szökött meg. Eljutottak a jugoszláviai partizánokhoz. 10. A Vadász utca 29-ben, az „üvegháziban, amelyet Weisz Artúr adott át a svájci követségnek, háromezer zsidó bujkált. Elöl a hivatalok voltak, a pincékben rejtették a zsidókat. Túltelítettség miatt a Wekerle utcában is megnyitottak egy fiókhivatalt. Itt kétezer zsidó bujkált. Bár sok nyilas betörés zajlott le, sok embert elvittek, e két helyen végeredményben körülbelül ötezer embert sikerült megmenteni. Egyébként a Vadász utcai épület lett a svájci követségi védelem alatt a cionista szervezetek, a Mentési Bizottság központja is. Az okmányhamisítások nagy része is itt zajlott. Egyébként több helyen volt nyomda. Ezeket gyakran költöztették, de maguk az ellenállók is igen gyakran változtatták helyüket, a lebukás elkerülése végett. 11. Számosan lebuktak, sokukat megölték a nyilasok, a németek. A következőket emelném ki: Komoly Ottó, Weisz Artur, Hunvald Szimcha, Langer Miklós, Uri Hermann, Weser Adler, Mordi Fodor, Marek Gut, Smuel Berger, Avri Fischer, Michael Berber, Malka Baumöhl, Jichák Weinstock, Jichák Kuntz, Micháel Wollner, Stem Csándri, Arje Funk, Jocheved Barmat, Slomo Weinstein, Chájim Fried és Asher Gerson. Végeredményben a cionisták által kiszámíthatóan mintegy harmincezer, a Mentési Bizottság által körülbelül tizenhétezer, a követségek révén körülbelül ötezer ember menekült meg. Ezekben a számokban a zsidókon kívül a megmentett magyar ellenállók, külföldi katonák is benne vannak. Ez azonban érdemben nem módosítja azt, hogy e számok főleg a zsidókra vonatkoznak. A cionisták, a Mentési Bizottság, a svájci és a svéd követség sokirányú akciói, a Vöröskereszt tevékenysége, egyénileg Wallenberg, Lutz, Perlasca, a Langlet házaspár, Asta Nilson és sok más ember fáradhatatlan munkája, Stockier Lajossal, Domonkos Miksával, olyan személyiségekkel, mint Szalai Pál, és még sokaknak a tevékenysége eredményezte azt, hogy a fentieken túlmenően körülbelül százezer zsidó menekült meg Budapesten. (Mintegy hetvenezer a gettóból, a többiek a külföldi gettóból, a védett házakból, illetve bujkálva.) Ez körülbelül százötvenezer embert jelent. A megnagyobbodott Magyarországon öszszesen kétszáz-kétszázhúszezer zsidó élte túl a holocaustot. Ebben számos olyan is szerepel, aki még 1942-43-ban átszökött a csendőrség kegyetlenkedései elől az akkor már nyugodt területnek számító Romániába. E témakörből nem hagyhatók ki a jobbára szigetszerűen menteni tudó magyar állampolgárok akciói, az egyházak, Horthy Miklós és Kállai miniszterelnök sajátos, időhúzó akciói, valamint a hadsereg ez irányú működése.1,2 Munkájuk hatalmas teljesítmény volt, akár a magyar mentési, akár a zsidó önmentési akciókban részt vevők bátorságát, odaadását nézzük. Minden tisztelet kijár nekik. Úgy