Valóság, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - KÉRI KATALIN: Női időtöltések száz évvel ezelőtt

38 KÉRI KATALIN: NŐI IDŐTÖLTÉSEK SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT sajátítását és gyakorlását. Persze, nem a korcsolyázóegyesület alapítói, hanem egyes ne­velők, akik úgy gondolták, hogy a lányok letérnek az erény útjáról, ha lábukra korcsolyát csatolnak. Voltak orvosok is, akik azt harsogták, hogy a fiatal női szervezetnek árt a kor­csolyázás, meghűlés és egyéb betegségek okozója lehet e sport, vagyis az egészségre ár­talmas, ezért lányok számára kerülendő szórakozás.­ A városligeti tavon azonban „megtört a jég”, egyre többen és többen merészkedtek a befagyott víztükörre. A korabeli újságok tudósításai szerint Eötvös József bárónak és két leánykájának is szerepe volt abban, hogy más nők is korcsolyát csatoltak: a miniszter és gyermekei ugyanis jó példával jártak elöl, gyakorta látogatták a jégpályát. Eleinte a példa és a kíváncsiság inkább a férjes asszonyokat vonzotta a jégre, főként az arisztokrata höl­gyek köréből. 1872-ben viszont a Vasárnapi Újság egyik száma már arról számolt be, hogy a korcsolyasport a nők körében teljesen elterjedt. Az újságíró szerint valószínűleg azért, mert ez a mozgásforma könnyű és kellemes időtöltés.­ Emellett biztosan több dolog is szerepet játszott abban, hogy a nők egyre nagyobb számban keresték fel a jégpályákat: egyesületek, a pályák fejlődése, kiépülése, a korcso­lya tökéletesedése (a Halifax-rendszerű fémkorcsolyát felváltotta a vékony pengéjű acél­korcsolya­ és a műjéggyártás korszerűsítése.10 A korcsolyázás külön ruhadivatot hívott életre. Az újságokban a korcsolyasporttal összefüggő írások tetemes részét azok a rajzos tudósítások tették ki, amelyeket a női olvasók számára írtak a párizsi, a bécsi és a pesti korcsolyázóruhákról. Türelmetlen hölgyek követeltek újabb és újabb modelleket az újsá­goktól, amelyek olvasói levelekre válaszolva vadonatúj ruhák rajzait közölték.11 Még a századvégen is gyakorta olvashatunk efféle híradásokat az újságokban, s az Ignotus által írt levelekből 1893-ban is kiolvasható, hogy a jégpálya megnyitására külön toalettet csi­náltattak az asszonyok, az „Emmához” hasonló polgárfeleségek is.­“ A nők számára a korcsolyázás több volt, mint holmi sport. A fiatal lányok a jégpályán találkoztak hódolóikkal, a férjes asszonyok számára a jégpálya a társasági élet és a „di­vatbemutató” egyik színtere volt a múlt század végén. A századvég Magyarországán is feltűnt egy új sportág, a kerékpározás, amelynek hívei ugyanolyan akadályokkal kellett megküzdjenek, mint húsz-huszonöt évvel azelőtt a kor­csolyázás hódolói. A férfiak körében a kerékpározás hamar elterjedt, ám a nők számára ezt veszedelmes, az illemmel összeegyeztethetetlen sportnak tartották. Több ellenző úgy vélte, hogy a nők csak azért akarnak kerékpározni, hogy lobogó ruháikat mutogassák, s gavallérokat szerezzenek. A Kerékpáros Hölgyek Lapja, amely a Pécsett szerkesztett Ke­rékpár-Sport című kétheti újság melléklete volt 1897-től, egyik számában azt ajánlotta, hogy a hölgyek inkább biciklizzenek „egyelőre” szoknyában, mivel a nadrágot sokan nem nézik jó szemmel. Ám annyit megengedhetőnek tartottak az újság készítői, hogy a szoknya „a rendesnél 8-10 cm-rel rövidebb legyen, szélessége 3 méternél több ne le­gyen”, és sapka helyett szalmakalapot hordjanak a sportos hölgyek.13 Jellemző azonban, hogy még e szaklap írói sem haboztak a kerékpározó hölgyek elleni gúnyt illetően. Több cikkben is arra utaltak, hogy a sportos hölgyek csak férjre vadásznak, s nem a testmozgás érdekli őket. Erre utaltak például az ilyesfajta viccek: „Czéltalan. Kerékpáros.­­ Kisasszony pompásan kerékpározik. Ugyan miért nem lép be egyletünk tagjai közé? Hölgy: Miért léptek be, hiszen valamennyien nősek.”14 Máshol azt emelték ki, hogy a kerékpározás káros az egészségre, illetve arra figyel­meztettek, hogy a leányok nagy veszélyben vannak a kerékpáron, hiszen nem tudja őket

Next