Valóság, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - KÉRI KATALIN: Női időtöltések száz évvel ezelőtt

KÉRI KATALIN: NŐI IDŐTÖLTÉSEK SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT 41 egy-egy csésze kávé vagy csokoládé mellett alapos megbeszélés tárgyát képezik: a cselé­dek rosszasága, a férfiak zsarnoksága, s több efféle.”28 A század utolsó éveiben Európa több városában női klubok és kaszinók nyíltak. Az egyik korabeli forrás szerint az első ilyen intézményt - régi szalonok hagyományaiból merítve - 1897-ben nyitották meg Párizsban, ahová csak két nő társaságában léphetett be férfi. Az Igric álnév mögé rejtőzött újságíró úgy vélte, ezen intézmény azért jött létre, hogy a nők „megbeszéljék a módokat arra, hogyan küzdjék ki a női nem rég elkobzott jo­gait”.Más adat szerint Anglia volt a legelső női klub hazája. Zsoldos Benő újságíró cikke szerint már 1884-ben létezett Londonban az Alexandra Club, amelynek minden brit ,,úrinő” tagja lehetett, ha udvarképes volt. 1892-ben pedig ugyancsak az angol főváros­ban jött létre a Pioneer női klub és a női írónők klubja.30 1­899-ben Szontagh Emil azt ír­ta, hogy huszonkét női társas kör van Londonban, majdnem hetvenezer taggal. ’1 A szá­zadforduló táján a magyar főváros lapjaiban is többen szóltak a női klubokról, a férfi új­ságírók tagadták ennek létjogosultságát. Páran kifejtették, hogy a magyar nőnek otthon jobb, nem kell „nők klubja”. Néhányan leírták azt a női időtöltést, amely szintén szemet szúrt a férfiaknak: a kávéházak látogatását. A délutáni órákban a kávéházakban uzsonná­zó, kávézgató hölgyeket bűnösnek vélték, azt írták róluk, hogy miközben pletykálkod­­nak, elhanyagolják a családjukat, a háztartást.32 Az Élet című lapban egy V. S. monogram mögé rejtőző szerző azt írta, hogy sürgető szükség van a női klubokra a kávéházi una­loműzés helyett, mert a nők minél nagyobb önállósítása ezt megköveteli.33 Egy másik új­ságíró szerint is érthető, ha a nők a kávéházakban töltik idejüket, hiszen a középosztály­beli nők nem tudják megvenni a könyveket és a képes magazinokat, divatlapokat, a New York, a Fiume és a Múzeum kávéházban pedig mindezek a rendelkezésükre állnak. Azt javasolta, hogy egyesületek vagy magánszemélyek alapítsanak könyvtárakat, esetleg olyan klubokat, ahol uzsonnát is felszolgálnak az olvasnivaló mellé.34 (Olvasás) A nők szabadidős elfoglaltságai mellé tehát a századvégre általánosan felzárkó­zott az olvasás. Mint a történelem során oly gyakran, a neves és kevésbé ismert személyi­ségek megpróbáltak tanácsokat adni a fiatal lányoknak és nőknek azzal kapcsolatosan, hogy mit is olvassanak. Az iskolai és népkönyvtárak szervezése vidéken is lehetőséget nyújtott a művelődésre, a növekvő könyv- és lapkiadás pedig szintén a megnövekedett igényeket, az iskoláztatás kiszélesedését és az analfabetizmus visszaszorulását tükröz­te.35 Beniczky Irma már az 1870-es évek elején többször is szomorúan megállapította, hogy a nők csak a kölcsönkönyvtárak „kívül-belül szennyes” műveit olvassák, szépiro­dalmi lapokat pedig csak akkor vesznek kézbe, ha divatrésze is van.36 A folyóiratokban közölt szépirodalmi művek azonban gyakran nem voltak magas szintű, valódi művészi értékű alkotások, mint ahogyan azt már 1862-ben a Nővilág című lap is szóvá tette, „emészthetetlen kotyvalék”-nak nevezve a megjelenő verseket és novellákat.37 Többen károsnak vélték, hogy a nők válogatás nélkül olvassák az eléjük kerülő műveket, „képze­letet izgató regényeket”,38 ezért olyan alkotásokat javasoltak, amelyeket valóban érze­lem- és értelemnemesítőnek gondoltak. Medve Imre például elsősorban a magyar írók és költők műveit ajánlotta a hölgyek figyelmébe, Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Eötvös József, Jókai, Fáy András és mások nevét emelte ki, a női írók közül pedig Jósika Júliát, Karacs Terézt, Vahot Sándornét, Ferenczy Terézt és „Emíliát”.39 Láthatjuk tehát, hogy a század nem csupán a női olvasók, hanem a női tollforgatók megjelenésének idő­

Next