Valóság, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1997-07-01 / 7. szám - SZÁZADOK - MAJOROS ISTVÁN: A nő a XIX. században
MAJOROS ISTVÁN: A NŐ A XIX. SZÁZADBAN tett igényt, a szavazatira nem, mondván, hogy a nő funkciója más, mint a férfié. A nemek egyenlőségét csupán a nevelésben, a civil életben és az érzelmek területén tudta elképzelni, s élete végén még a házasságról is egyre nagyobb tisztelettel beszélt. Az 1836-ban megjelent Gazette des Femmes viszont már szavazati jogot is kért, sőt azt is, hogy a nő mesterséget tanulhasson, s közfunkciót viselhessen. 1848-ban számos klub és újság működött a nők jogainak érdekében. Jeanne Deroin azzal indult el az 1849-es választásokon, hogy nőtársainak választójogot kér, de csak tizenöt szavazatot kapott. Lapjában - La Politique des Femmes - viszont támadást indított Proudhon ellen. Juliette Lamber az ötvenes évek végén már azt is kijelentette, hogy a családi élet nem köti le a nő minden energiáját. A nők, különösen a párizsi kommün idején, annyira aktívak voltak, hogy a külföldieket is elképesztették. Voltak olyan barikádok, mint a Blanche téri, amelyeket csak nők védtek. A Times tehát joggal tudósíthatott így: „Ha a francia nemzet csak nőkből állna, micsoda nemzet lenne!” E kiugró mozzanat ellenére a feminizmust mint mozgalmat egy férfi, Léon Richer indította el. A közjegyzőként és újságíróként dolgozó úr gyakran felszólalt a nők érdekében, s a feminizmust összekapcsolta az antiklerikalizmussal. 1869-ben saját lapot alapított Le droit des femmes címmel, majd 1871-ben létrehozta a L’Association pour les Droit des Femmes (Társaság a nők jogaért) nevű szervezetet. Az 1878-as világkiállítás idején nemzetközi konferenciát szervezett a nők jogairól. Victor Hugo elnökletével a társaság elsősorban a törvény előtti egyenlőségért emelt szót. A szavazati jogot azért nem kérte, mert „a női mentalitás túlságosan az egyház járma alatt van”. Hamarosan Maria Deraismes - az első nő, akit a szabadkőművesek befogadtak, s aki vegyes páholyt alapított - csatlakozott Richer mozgalmához. Mindketten egyetértettek abban, hogy a nők javára fokozatosan kell bevezetni a reformokat. Ez a mérsékeltség hamarosan rivális és radikális irányzatot szült Hubertine Audert (1848-1914), az első francia szüfrazsett vezetésével, aki azért szakadt el Richer társaságától, mert az még nem tartotta időszerűnek a szavazati jogot. Aubert mozgalma ellenére azonban a francia feministákra inkább a mérséklet volt a jellemző. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a részt vevő hölgyek polgári származásúak és politikusfeleségek voltak. Az 1901-ben létrejött Conseil National des Femmes Françaises (a Francia Nők Nemzeti Tanácsa) elnöke a vallásos és akadémikus családból származó Sarah Monod volt. 1912- ben egy milliomos politikusfeleség követte őt e poszton. Tömegbázisuk is a középosztály volt. Közvetlenül az első világháború kirobbanása előtt, 1914. július 5-én került sor legnagyobb megmozdulásukra, körülbelül hatezer résztvevővel. A francia feminizmus tehát polgári jelenség maradt. Sőt, konzervatív reakciót is kiváltott a nők körében, s ebben a hagyományos női szerepet propagáló egyháznak fontos szerepe volt. Egy 1914-es felmérés szerint a fiatal lányok kedvenc filozófusa Comte volt, feltehetően azért, mert a legszigorúbb fegyelmet hirdette a társadalomban és a családban. Az erős férfi volt az ideál, az angol szüfrazsettek erőszakos akcióit pedig megvetették. Az anyaságot tartották a nő legfontosabb szerepének. Műveltségre csupán azért vágytak, hogy védekezzenek az erőszakos házassággal szemben, illetve hogy választási lehetőséget kapjanak a házasságban egy mesterséggel a kezükben. A nők többségének egyébként az volt a véleménye, hogy a nő maradjon otthon, s a férjezett nőnek ne legyen szavazati joga. Népszerű regényírójuk, Colette Yver szerint ugyanis a kékharisnya magányos és frusztrált. Egy női magazin levelezési rovatának felmérése is azt támasztotta alá, hogy a nők többségét a szerelem és az irodalom érdekli, nem pedig a feminizmus. Az angol nők mozgalma látványosabb és hevesebb volt. Közös vonása azonban a franciával és a többi európai országéval, hogy a feminizmus itt is polgári jelenség. Viola