Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1998-02-01 / 2. szám - SZÁZADOK - GYURÁCZ FERENC: Nemzeti gondolat és szociálpolitika

GYURÁCZ FERENC: NEMZETI GONDOLAT ÉS SZOCIÁLPOLITIKA 45 érzékenységében, provokáló tisztaságában, idealizmusában, ha úgy tetszik, másságá­ban. Az ember felnőttkorában már tisztában van a maga alkatával, s ha az szembetű­nően eltér a többségétől, akkor önkéntelenül is óvakodik e különbség gyakori hang­­súlyozásától. Kivált, ha olyan területen munkálkodik, ahol valamelyes emberi együtt­működés nélkül lehetetlen eredményt elérni. Ha azelőtt talán megvolt is benne, éle­te utolsó időszakában már hiányzott Egán Edéből ez az óvatosság. Már nemcsak vakmerően feltárta az alkatát, hanem - talán ezt is megkockáztathatjuk - a lelkük­ben életre szólóan megsebzett emberek halált megvető bátorságával hívta ki maga ellen a sorsot. Túl az élet sok-sok küzdelmén, egy összeomlott házasság roncsaiból menekülve hagyta, hogy elragadja élete legnagyobb és legveszedelmesebb szenvedé­lye: a történelem menetébe való radikális beleszólás vágya. Egán reálisan látta az ország helyzetét és végzetét, s tudta, hogy ennek súlyossága már csak radikális beavatkozással ellensúlyozható. A radikalizmus azonban mindig nagyon kockázatos, reálpolitikusok ezért soha nem is vállalkoznak rá. Egán reálisan látott, s amit látott - Magyarország pusztulását -, abba nem volt hajlandó beletörőd­ni. Ezért nem volt, nem lehetett reálpolitikus. A millenniumi idők nemzeti önelégültségében, a kiüresedett nemzeti liberalizmus uralma és a nemzetközi irányzatok offenzívája közepette kísérelte meg Egán meg­őrizni Magyarország egységét, s összekapcsolni a nemzeti gondolatot és a népi szo­ciálpolitikát a kárpáti régiók gazdasági megsegítésében. E bátor kísérlet aligha ölt­­hetett volna sokkal tágabb dimenziókat. Ehhez akkor már nemcsak egy Darányi és Bartha, de talán még egy korábban fellépő, demokratikusabb (népibb) szemléletű Tisza István közreműködése is kevés lett volna. Egán valószínűleg érezte, tudta ezt. Hogy ennek ellenére vállalkozott a kárpáti ru­­ténség gazdasági megsegítését célzó akció vezetésére, s dacolva lelki nyomással, élet­veszéllyel, majdnem négy éven át becsülettel teljesítette vállalását, az minden máig érződő kétségbe vonás ellenére legnagyobb nemzetpolitikusaink közelében jelöli ki az ő történelmi helyét, nemzetközi viszonylatban pedig a liberalizmus szélsőségei el­len világszerte fellépő népi (populista) politika egyik első képviselőjévé teszi őt. Firczák Gyula, a görög katolikus rutének nagy tekintélyű püspöke, a rutén akció kezdeményezője a miniszteri megbízott őszinte hívei, támogatói közé tartozott. A holttest Borostyánkőre szállítását megelőző ungvári búcsúztatáson koszorút helye­zett a koporsóra a következő felirattal: „Népem atyjának.” Ennél tömörebben nem­igen lehetett volna kifejezni a gyermek rutén nép érzelmeit jótevője iránt. Állítólag a Verhovina lakói még hosszú időn át emlegették borostyánkői Egán Edét, aki a ru­szin népi tudatban II. Rákóczi Ferenc mellett foglalta el a helyét. Ha nem is éppen a kuruc fejedelem oldalán, de tőle nem túlságosan távol ideje most már helyet szorítani neki a magyar nemzeti tudatban is. IRODALOM A hegyvidéki földmívelő nép közgazdasági helyze­tének javítását czélzó állami akció ügyében Munkácson 1900. febr. 12-én tartott értekezlet­ről szóló jelentés. Darányi Ignácz m. kir. föld­­mívelési miniszter úr Ő Nagyméltóságához fel­terjeszti borostyánkői Egan Ede miniszteri megbízott. Bp., 1900, 188 1. Az angol „szabadság” elől vasi földre. Az Egan család ír királyi sarjadék. Vasvármegye, 1916. június 4. Bihar, J.: Egán Edét meggyilkolták. Bp., 1901,47.1. Botlik, J.: Egán Ede, a ruszin nép apostola. Havi Magyar Fórum, 1997. március, 23-29.1. Egán Ede temetése. Munkács, 1901. szeptember 29.

Next