Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám - MŰHELY - KÉRI KATALIN: Nők a csillagászat történetében
KÉRI KATALIN: NŐK A CSILLAGÁSZAT TÖRTÉNETÉBEN (A csillagászattörténet és a nők) Miként Margaret Alic írja, a tudományok műveléséhez intelligenciára, kreativitásra, megfelelő neveltetésre és elkötelezettségre van szükség. E négy tulajdonság elengedhetetlenül szükséges a csillagászattal foglalkozók számára is, s hozzávehetnénk még a kitartást, az éberséget, természetesen a kiváló számolási készséget, valamint a különféle eszközök és eljárások használatában való jártasságot. Bár a csillagászattal foglakozó nők életútjának feltárása nem vezethet egy-egy korszak nőtörténetének teljes megismerésére, fontos adalék lehet annak jobb megértésében. Igen szép számmal sorolhatunk fel olyan nőket, akik apjuk, férjük vagy fivérük mellett csillagászati megfigyeléseket végeztek. Noha ők nem reprezentálják koruk nőtársadalmát, tevékenységüket vizsgálva fényt deríthetünk a kor nevelési szokásaira, mentalitására, erkölcseire, a szülő és a gyermek, a férj és a feleség korabeli viszonyára, bepillanthatunk az egykori tudományos és gazdasági életbe, megismerhetjük a közép- és a felsőbb rétegek életvitelének néhány jellegzetességét, s végül betekinthetünk a természettudományok fejlődésének kulisszái mögé. Csillagászattörténeti szakkönyvek és lexikonok névmutatóját böngészve csak elvétve akadunk női névre. Kitartó (és jelenleg is folyamatban levő) kutatásaink azonban bebizonyították, hogy több tucat olyan nőről is szólnak az írásos források, akik nem (csak) azért néztek az égre, hogy a kedvesükről merengjenek. Koruk asszonyait messze megelőzve és környezetük előítéleteivel mit sem törődve csillagászati kutatásokat és elmélkedést folytattak. Nyomukra bukkanhatunk korabeli levelekben, naplókban vagy tudományos folyóiratokban, s az ő létezésükre utal némely holdkráter, virág, obszervatórium és iskola neve. (Hypatia, az első ismert csillagásznő) A XIX. század második feléig nagyon kevés olyan nőről ismerünk adatokat, aki a csillagászattal foglalkozott. Az ókorból szinte semmilyen feljegyzés nem maradt fenn e témáról, akkoriban a csillagászattal férfiak foglalkoztak. A hellenizmus korában - amikor a nőknek is több lehetőségük nyílt a tanulásra, a tudományos vagy művészi előmenetelre Alexandriában élt egy hölgy, akinek a nevéről később többen is megemlékeztek. Hypatiát (370-415) rendkívül művelt asszonynak tartották, a kortársai úgy hívták: a Filozófus. Követői számára ő volt a tudomány fénylő csillaga, ellenfeleinek pedig a legveszedelmesebb sötét és gonosz erő. Apja, Theón matematikus volt, valószínűleg ő keltette fel lánya érdeklődését e tudomány iránt. Hypatia Athénben matematikai és filozófiai tanulmányokat folytatott, s a csillagászattal foglalkozott. Szülővárosába visszatérve maga is tanítani kezdett, s könyveket írt. Az Athénből hozott és Alexandriában terjesztett újplatonikus eszmék tették híressé a szépségéért, egyszerűségéért és erkölcsösségéért is csodált hölgyet. A római fennhatóság alatt álló Alexandria abban az időben sokszínű vallási és etnikai terület volt. Keresztények, pogányok és zsidók éltek egymás mellett, s Hypatia tanításait különböző vallású emberek hallgatták. A hölgy kommentárt írt a Diophantus-féle tizenhárom kötetes Aritmetikához, kiválóan ismerte Eukleidésznek a geometriáról írott művét, valamint a pergai Apollonius és Ptolemaiosz műveit. Egy keresztény tanítványának, Synesiusnak a hozzá írott leveleiből kiderül, hogy értett az asztrolábium készítéséhez, s a folyadékok fajsúlyának mérésére hidrométert használt.10 Tanítványai számára asztronómiai kánont állított össze. E század azonban nem kedvezett a Hypatia által hirdetett matematikai alapokon